Tanáriból jelentem – Hogy vagy most?

Tanáriból jelentem – Hogy vagy most?

Hogy vagy most, amikor a Te szakmád van a porondon nap, mint nap? A Te helyzeted, a Te jogaid, a Te kötelességeid, a Te fizetésed, munkaidőd és minden, ami Te vagy a munkahelyeden. Nincs még egy szakma, amiről ennyi diskurzus folyik és amihez – a focin túl – ennyien értenek és jogot formálnak a véleményezésre. És nincs még egy szakma, amivel kapcsolatban ennyit kell azt bizonygatni, hogy FONTOS, mert a JÖVŐ múlik rajta, és a JELEN is. Mert ami most zajlik, az a mai napot és a holnapot is lerombolja. Tényleg nem értem, hogy miért kell azt magyarázni, kérni, követelni még mindig, hogy szülessenek megoldások, kompromisszumok szakmai szempontok alapján. Ha az oktatásban nem vesszük figyelembe az emberi részt, akkor mégis hol? Mi ez az évtizedek óta tartó canossa járás, amivel az oktatásügyet sújtják?

 

Lehet bármit mondani, de amikor egy többszáz, vagy akár ezer fős intézmény működik, az csak jólszervezetten lehetséges. Előre kidolgozott munkatervek, évek óta begyakorlott forgatókönyvek alapján.  Egy család reggeli logisztikáját is nehéz lebonyolítani, hát még egy iskola napi rutinját. Ahol felelős vagy minden életért. Mind a többszázért, minden percben. Ezért amikor döntések születnek máról holnapra és nem egyértelmű a szakmai indok, vagy éppen semmi köze a valósághoz, akkor az elveszi az ember maradék lelkesedését is.

Tényleg bizonygatnunk kell, hogy úgy tudunk vigyázni a gyerekekre, tanítani őket, ha adottak a megfelelő körülmények és elegen vagyunk? Ezért több szakember kell. Akkor lesz tanár valaki, ha meg tud élni a munkájából, ha megbecsülik és nem vitatják el tőle, a mindenkit megillető jogokat. Ha nem kell utcára vonulnia, sztrájkolnia, követelnie, engedetlenkednie és nem kell állandóan azt magyaráznia, hogy ő teszi a dolgát.

Értem, ha fásult vagy és belefáradtál. Becsületből kiállsz, mert te magad is azt tanítod, hogy állj ki az igazad mellett, támogasd azokat, akiknek szüksége van rá, de hogy ez maga a szakma és többezer jól képzett szakember – köztük Te magad -, az igen abszurd. Persze az is lehet, hogy már elengedted és nem látod értelmét. Ez is érthető.

 

Sok volt az elmúlt néhány év. Az iskolai vírushelyzet nehézségeit csak az tudja, aki ott volt, aki naponta vitte vásárra a bőrét, aki megélte az online oktatás bizonytalanságát, majd a mai napig pótolja a hiányosságait. A kirobbanó háború és a nyomában lavinaként érkező gazdasági válság már az utolsó utáni csepp abban a pohárban, ami tele van már hosszú évek, évtizedek óta. Ez úgy is nehéz lenne, ha korábban rendeztük volna közös dolgainkat, ám így mi lesz? Mennyi maradt a korábbi szakmai kötelességtudatból és hol kapcsol be a jogos önvédelem…?

Tartsatok ki, mert a diákjaitoknak szüksége van rátok. Nélkületek nem megy. Mi itt vagyunk Veletek és azon leszünk, hogy hatékonyan támogassunk benneteket, hogy tanítsatok tovább.

 

Szeretettel,

a Pedagógus Power csapata