Vegyétek komolyan a depresszió jeleit!

Vegyétek komolyan a depresszió jeleit!

Kamaszunk “meghibbanása” egy természetes állapot. Ez a hozzáállás sok szorongástól kímél meg bennünket, a valóság azonban ennél árnyaltabb: időnként tényleg baj van. Ezt felismerni néha elég bonyolult, hiszen a serdülőkorba még a túlbuzgó pszichológusok szerint is belefér egynémely deviancia. De a depresszió nem!

Salát Luca írását ajánljuk figyelmetekbe az anyapara.hu oldaláról.

Egy amúgy is elrongyolódott idegzetű szülőben jogosan merül fel a kérdés: honnan tudhatja, hogy tényleg baj van?

Ennek felismerése különösen nehéz a depresszió esetében, hiszen egy valamirevaló kamasz bármikor képes egy közepesen súlyos depressziós epizód tüneteit mutatni:

• naphosszat eszik, vagy nem eszik semmit
• napokig alszik vagy kialvatlanul tántorog
• nem kommunikál
• képtelen örülni
• önsorsrontó gondolatokkal gyötri magát (buta, ronda, kisiklott az élete, nincs értelme semminek, legjobb lenne meghalni)
• ápolatlanul fetreng saját bejáratú kuplerájában,
  enervált, lusta, céltalan

Ezek azok a főbb tünetek, amelyek alapján a szakemberek a depressziót diagnosztizálják. Ezek azok a főbb tünetek, amelyek alapján gyerekünknél a serdülőkort diagnosztizáljuk.

Ez a depresszió vagy csak serdül?

A megkülönböztetés élet-halál kérdése lehet.
A gyógyulás esélye annál jobb, minél előbb érkezik a segítség. Ezért aztán fontos felismernünk, ha gyermekünk viselkedése túlmutat egy szerda délutáni szalondepressziós hangulaton.

A depresszió egy olyan nyavalya, ahol sok mindennek kell egyszerre összejönnie, hogy kialakuljon.

• Többek között létezik egy genetikai összetevője, ezért aztán, ha a családban valaki már átesett ezen a betegségen, előfordulhat, hogy a gyerekünk is fogékonyabb a kórságra.
• Kialakulásában az örökletes faktor mellett a szociális mintatanulás is szerepet játszhat. Egy kedélybeteg rokon mellett a gyerek gyorsan megtanulja, hogy a bajra lelki összeomlással érdemes válaszolni.

(…)

Közhelyek? – Inkább ne!

Egy hangulatbetegségben szenvedő emberrel értelmesen beszélgetni nem lehet. Többek között ezért sem érdemes olyan közhelyekkel dobálózni, mint az élet szép, idővel jobb lesz, akarat kérdése az egész, ne hagyd el magad!

Ezek a mondatok akár mélyebbre is lökhetik a beteget. Önértékelése már amúgy is romokban hever, de ha azt vágjuk a képébe, hogy a gyógyulás csak akaraterő kérdése, akkor még nagyobb lúzerek fogja érezni magát.

Forduljunk klinikai szakpszichológushoz! A depressziós kamasz jellemzően annyira pocsékul van, hogy általában különösebb szülői piszkálás nélkül vánszorog el a szakemberhez.

Lássuk máshogy és segítsünk érdemben

1.Tehermentesítsük gyerekünket! Nem azért nem tanul, mert lusta, hanem mert beteg.

A gyógyulás során fokozatosan lehet őt visszavezetni a hétköznapi felelősségek területére.

2. Vonjuk be a családot, barátokat, amennyire csak lehet! A terhek megosztásával egy kicsit könnyebb lesz.

Egy depressziósról minden biztatás, könyörgés, szeretgetés, pozitív gondolat lepereg. Az egyetlen, amit tehetünk érte, hogy lelki és fizikai értelemben is jelen vagyunk, és igyekszünk a legreménytelenebb pillanatokban is megőrizni azt a hitünket, hogy ebből a betegségből ki lehet lábalni.

Mert – hosszú és gyötrelmes munka árán, de – tényleg van remény a gyógyulásra.

Olvasd el a teljes írást az anyapara.hu-n! Nagyon megéri, ha kamaszod van!