Edzés, versenyek – kinek az ambícióiról van szó?

Edzés, versenyek – kinek az ambícióiról van szó?

Ha már nekem nem jött össze, hát mindent megteszek, hogy neki sikerüljön! Teher alatt nő a pálma, menjen csak edzésre mindennap, nem fog ártani neki! Kell a versenyrutin, nem baj, ha nem akarod, majd belejössz! Kösse le magát a gyerek, kell neki az elfoglaltság, hogy ne unatkozzon! Két kezemet összetettem volna a te koromban, ha ilyen lehetőséget kapok! Ismerős mondatok? Nem csoda. Szülőként nagyon könnyű belecsúszni abba, hogy az ember túlterhelje a gyerekét, pláne ha sportról van szó… és a saját, meg nem valósult álmainkról, ambícióiról.

Dr. Gyurkó Szilvia írását a wmn.hu-ról mindannyiunknak ajánljuk.

Oda neki mindent, ha már nekem nem jött össze

A rendszeres testmozgás evidencia, de nagyon fontos szülőként a megfelelő arányérzék. Megtalálni a középutat a tanulás, a szabadidő és a pihenés, a családi közös programok, a gyerek egyéb érdeklődései és a sport között.

Ennek a sok-sok mindennek bele kellene férnie a hét hét napjába úgy, hogy közben senki nem bolondul bele a logisztikába (ki megy a gyerekért, hogy jut át furulyaóráról a tornacsarnokba, ki viszi el versenyre stb.).

Furcsa módon néha pont azzal okozunk kárt a gyereknek, ha mindent meg akarunk adni neki. Ha mindazt, amit nekünk nem volt módunk és lehetőségünk gyerekként kipróbálni, megélni, sikerre vinni, most rázúdítjuk.

Igen ám, csakhogy neki is csak 24 órából áll a nap, sőt az is lehet, hogy neki más (sport)álmai vannak, mint nekünk.

A szülői túlterhelés egyik dimenziója a „hogyan sűrítsünk bele minél több mindent egy gyerekkorba” című játék, amit alapvetően középosztálybeli családok űznek előszeretettel, és sok tekintetben inkább egymással meg önmagukkal versenyezve, mintsem a gyerekeik szükségleteiben gondolkozva.

Ha egy tanácsot kellene adnom arra, hogyan kerülhetjük el ezt a fajta túlterhelést, akkor azt az ökölszabályt mondanám:

ha a gyereknek nincs átlagosan naponta legalább két óra totális szabadideje, és ha havonta több mint egy hétvégén „hivatalos sportprogramon” (például verseny) kell részt vennie, akkor magas a kockázata a túlterhelésnek.

Ez persze függ a gyerek életkorától meg egyéb programjaitól is, de ha azt látjuk, hogy már nem olyan elkötelezett, és nem imádja azt, amit sportol, akkor első lépésként érdemes a terhelés csökkentésén gondolkozni, és tenni a kiégés ellen. Nem feltétlenül magával a sporttal vagy a műfajjal van a gond. Az is lehet, hogy egyszerűen csak túl lett tolva az egész.

Miért jelenti a ló túloldalát?

… ha a gyerek havonta új sportot szeretne kipróbálni? És miért fontos, hogy a sport maradjon az, ami, tehát sport (nem pl. a siker hajszolásának és a teljesítménykényszer terepe)? Erről is szól Dr.Gyurkó Szilvia írása a wmn.hu-n. Olvasd tovább!