Hogyan tanítsuk meg, hogy ne nyúljon a sütőhöz?

Hogyan tanítsuk meg, hogy ne nyúljon a sütőhöz?

Amikor a totyogó elkezd jönni-menni a lakásban, egyre önállóbb lesz, minden nap többször konfliktushelyzetben találjuk magunkat: ő kíváncsi, meg akar fogni dolgokat, meg akar nézni mindent, te pedig csak szaladsz utána. Van, aki megtiltja, rászól a kicsire, van, aki elhozza onnan, mások elterelik a figyelmét, van, aki elmagyarázza, mit nem lehet csinálni, de előbb utóbb minden anyuka belefárad a huzavonába és szigorítani kezd. Hogyan tanítsuk meg, mi a veszélyes?

Ilyenkor következik a kiabálás, a büntetés és néha sajnos még a kézre popsira csapás is. És néha még ezek ellenére sem változik semmi. Mit lehet csinálni ehelyett? Megoldások Vida Ági pszichológustól a kismamablog.hu cikkében azoknak, akik másként szeretnék csinálni.

A baba alapvetően kíváncsi. Egy totyogós mindent fel akar fedezni, meg akar fogni, meg akar nézni, tudni akarja, hogyan működik. A világ felfedezésére szolgáló készségei sokáig abban merülnek ki, hogy minden kezébe akadó új tárggyal ugyanazokat a mozdulatsorokat hajtja végre:

fél éves kortól a szájába veszi, megkóstolja (ez nagyjából 1 éves korra eltűnik), 8-9 hónapos kortól dobol vele, ütögeti, 1 éves kortól már nyomkodja is a tárgyakat.

A világ felfedezése

Számos képessége van, ami segít neki a világ felfedezésében (ezeket neked is érdemes felhasználnod arra, hogy tanítgasd őt):

– Amikor új, ismeretlen dologgal találkozik, kíváncsi a reakciódra, nem nyúl hozzá, amíg nem látja, te mit reagálsz rá. Ha elmosolyodsz, biztatod, kipróbálja, ha ijedtséget lát az arcodon, egyértelmű tiltást, nem nyúl hozzá.

– A baba, a totyogó szeret utánozni, szívesen utánoz, néha elég csak megmutatni neki, mit kell csinálni egy adott tárggyal, kipróbálja néhányszor és többé nem lesz érdekes a számára.

– A totyogók szeretik a szabályokat, mert ezek keretet adnak az életüknek. Ha pl. megtanítod neki, hogy a távirányítónak a polcon a helye, ő mindig oda fogja visszarakni sőt, még számon is kéri tőled, ha te máshová teszed.

Egy félreértés

Mivel a baba mozgása még nem mindig egyértelmű, gyakori, hogy ő nagy lendülettel robog valami felé, de az utolsó pillanatban megáll, mert tudja, hogy meg kell állni. Az aggódó anyuka azonban gyorsabb és még azelőtt közbelép, hogy a kicsi odaért volna. Így az anyukában kialakul a képzet, hogy a gyereke pl. mindig ki akar szaladni az útra, a gyereknek pedig nem lesz módja megtanulni, pontosan mit is vársz el tőle és még az is előfordulhat, hogy pont emiatt túl óvatos lesz, félni fog az úttól.

Mi a gond a sok tiltással?

Az, hogy ha sok a tiltás, a kisgyerek azt tanulja meg, hogy amikor anya látja, nem szabad csinálni. Így is kipróbálja majd azt, amit megtiltottál, csak olyankor, amikor nem leszel ott és ebből lesz aztán a baleset.

Hogyan tanítsuk meg?

Az első feladat, ha ezeket a dolgokat szeretnéd megtanítani neki, hogy különítsd el egymástól azokat a dolgokat,

1. amik szigorúan tilosak (mert veszélyesek),
2. amik felügyelettel kipróbálhatóak (veszélyes, de csak azért, mert a kicsi még nem tudja, hogyan kell használni) és
3. amikhez kellemetlen, ha hozzányúl (nem veszélyes, csak nem szeretnéd, ha óvatlan kezek piszkálnák).

Ezekről itt írt bővebben Vida Ági.

Veszélyes tárgyak

Az arányok nagyon fontosak: veszélyes tárgyakból egyszerre csak néhányat taníts meg, ha a kicsi bármerre indul minden veszélyes, idővel nem lesz hatása a tiltásodnak. A veszélyes dolgok egy részét tedd el, zárd el (ne férjen hozzá a kicsi pl. a háztartási vegyszerekhez, késekhez, ne tudja a fejére rántani a kristályvázát stb.)! Legyen olyan tér a lakásban, ahol szabadon, felügyelet nélkül mozoghat, pakolhat, játszhat, ne kelljen mindig a nyomában lenni! Amikor már stabilan jár, közösen fedezzétek fel a lakás többi részét, felügyelettel.

Elsőként azt tanítsd meg neki, amit nem lehet elzárni és veszélyes. Pl. azt, hogy a forró sütőt kerülje el!Ezeknél egyértelműen és határozottan mondd azt, hogy “Nem szabad! Veszélyes!” Nem szükséges elmagyarázni ezeket a dolgokat, 1 évesen még úgysem érti a magyarázatodat, fontosabb, hogy határozott legyen az utasítás és következetesen mindig ugyanazt tedd ilyenkor.

Tapasztalati út

Ha meg akarod tanítani őt a következményekre, tapasztalati úton tudod azt megtenni (persze ez nem minden esetben működik, tehát nem azt jelenti, hogy dugd a kezed a konnektorba és mutasd meg, mi lesz, ha megráz :)) Például a forró sütőtől való távolságtartást úgy taníthatod meg, ha elsőként megtanítod a “meleg” fogalmát a kicsinek.

Már akár fél éves kortól megmutathatod neki milyen a hideg és a meleg víz pl. úgy, hogy egy tálba hideget öntesz, egy másikba meleget (ne túl forrót, inkább csak a langyosnál melegebbet), az egyikbe beleteszed a kezét és mondod, hogy hideg, a másikba is beleteszed és mondod, hogy meleg és ezt váltogatjátok.

Evésnél, amikor a főzelék vagy a leves meleg, arra is mondhatod, hogy “Vigyázz, meleg!” így mire a sütőre kerül a sor, a kicsi már ismerni fogja a fogalmat. De ha ez sem segít, akkor oda is mehettek a közelébe, amikor forró, 5-10 centi távolságra odaemelheted a kezét a sütő közelébe és elmondhatod, hogy “vigyázz, forró!” Abban a pillanatban, hogy rájön, mi az, sokkal óvatosabb lesz a sütő közelében.

Hogyan tanítsd meg, hogy ne szaladjon ki az útra?

Vagy melyek azok a dolgok, amelyeket a felügyeleteddel kipróbálhat a kicsi?

Ezekről a cikk folytatásában Vida Ági számol be a kismamablog.hu oldalán.