Az érintés varázsa

Az érintés varázsa

Virginia Satir amerikai pszichológus azt mondta, napi négy ölelésre van szükség a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz, és tizenkettő a gyarapodáshoz. Felnőttek esetében ez nagyjából másfél óránként egy ölelés az ébrenléti időben. Gyerekeknél – tekintve, hogy több időt töltene alvással – még sűrűbb időközönként. Ekkora lenne az érintés varázsa?

Az ölelés, az érintés életet menthet – erről szól a Családinet írása.

„A jó gyerek nem igényel törődést”

A fiatal anyák között ma is az a legbüszkébb, akinek a gyereke jól elvan magában: ha leteszik, ott marad, elbabrál a zenélő játékkal, és egy gyors puszi után elalszik egyedül a szobájában, mint egy kisangyal. Miközben valóban léteznek gyerekek, akik alkatilag ilyen típusok, sok szülő óhajtja ezt az állapotot szoktatással elérni.

Máig a leggyakoribb tanácsok között van, hogy „Ne ringasd, mert hozzászokik”. Fájdalmasan sok gyerek él úgy, hogy 3-5 éves korára szinte teljesen kikopik az életéből a szülői érintés. Pedig ennek nagyon nem így kellene lennie.

Érintés, amiből soha nem elég!

Az ölelés minden életkorban kell. Megvéd a bajtól, és megvédi a gyereket önmagától. Elkapjuk a kicsit, ha az úttest felé zuhan, és lefogjuk a kezét, ha éppen magára borítaná a forró levest. Az ölünkbe ültetjük, ha sír, és nagyon sokáig engedjük, hogy hozzánk bújjon elalvás előtt.

Ahogy nő a gyerek, úgy válik a szülői érintés egyre inkább kínossá a kortársak előtt. Az alsó tagozatos már nagyon gyakran nem ad puszit az iskola kapujában, az utcán pedig körülnéz, látja-e valaki, és csak utána csúsztatja félénken a kezét az anyjáéba.

Otthon viszont, ahol nem látja senki, mindent bepótol. Ha máskor nem, hát lámpaoltás után. A szülői érintés nélkülözhetetlen a túléléséhez. A gyarapodáshoz pedig – emlékszel? – napi tizenkettő kell.

Figyelembe véve, egy-egy hétköznap milyen kevés időt töltünk egymás társaságában, néha úgy érezzük, legjobb lenne ilyenkor el sem engedni egymást.

A teljes cikket a csaladinet.hu-n olvashatod el.