Látod magad a kamasz szemével?

Látod magad a kamasz szemével?

Olvasom (mindegy hol, mert nagyjából mindenhol), hogy anyának lenni milyen nehéz. Meg azt is, hogy az igazi anyaság az az, hogy valaki (kamasz) jólétét és boldogságát a magad elé helyezed. Meg azt is olvasom, hogy az anyaság még az is, hogy megtanítod őt (a kamaszt) helyesen cselekedni még akkor is, ha te sem tudod, hogy mi a helyes. Tehát úgy csinálsz, mintha tudnád és a nemtudásodat palástolod, hogy észre ne vegye. Osztod az észt.

Bábel-Szücs Szilvi írását olvastuk a kamasz gyereket nevelő anyák nézőpontjáról (is) az Anyapara oldalán.

És azt is olvasom, hogy még az is az anyaság, hogy megbocsátasz magadnak még akkor is ha mindent rosszul csinálsz a kamasszal kapcsolatban. Jól csinálni meg rosszul csinálni? Egyébként ezt ki mondja meg? Csak úgy kérdezem.

Miért olvasok nap, mint nap olyan cikkeket, amelyben az áll, hogy anyának lenni nehéz, fárasztó és elviselhetetlen, amikor kicsi a gyerek. Amikor meg nagyobb, akkor azt várjuk, hogy “normális” legyen végre, olyan, mint amikor kicsi volt. Csak nekem van képzavarom?

Egy kamasz gyerekkel együtt élni kihívás és tök izgi dolog

De csak akkor, ha fordított esetben együtt élni veled is ugyanez. Nem kérdés, hogy megváltozott a viszonyotok, hiszen már nem tudod őt irányítani, ahogy éppen kedved tartja. Hogy szemtelen, hogy nem érdekli mit mond az anyja, hogy kamuzik összevissza, hogy nem köszöni meg a vacsorát, hogy nem pakol el maga után. Folytassam?

Mint kamasz gyerekekkel élő negyvenes anya azt gondolom a fentiekről, hogy a kamaszokat ért “vádak” többsége inkább rólunk szól, mint a kamaszról. Hogy nem megy az elengedés, hogy

nem tudunk kommunikálni felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt, hogy tele vagyunk bizonyítási kényszerrel, hogy alapvetően rosszul vagyunk úgy általában.

Ha már ott tart valaki, hogy ezt felismeri, akkor az első bekezdésben tárgyalt problémák legalább fele magától megoldódik. Ha a többit is szeretnétek kipipálni és végre nem a kamasz gyerek mindennapjait felügyelni vadászkutya tartásban, akkor kezdhetjük elvégezni a negyvenesekre kiírt házi feladatot.

Legyen ez a 2020-as fogadalmunk. Legyen ez az anyaparánk ebben az évben. Legyen ez a kő 365 napig a zsebünkben, hogy amikor belenyúlunk érezzük, hogy ott van, de kitesszük nemsokára, már látjuk is, hogy mikor.

A teljes cikket az anyapara.hu oldalán olvashatod el.