Az új évre: a megbocsátás pszichológiája

Az új évre: a megbocsátás pszichológiája

Az új esztendő akkor lehet sikeres igazán, ha megjavítjuk emberi kapcsolatainkat, félretesszük sértettségünket, tisztázzuk a félreértéseket: vagyis ha gyakoroljuk a megbocsátás gesztusát. Ezzel az olykor nem is egyszerű gesztussal nemcsak a lelkünket újíthatjuk meg, hanem testi jóllétünkért is sokat tehetünk.

Megbántottak. Most mi legyen? – teszi fel a kérdést a a Képmás magazin cikke, amely e kérdésből kiindulva a megbocsátás pszichológiáját mutatja meg nekünk.

Mielőtt a megbocsátás folyamatáról és hatásairól beszélnénk, érdemes végiggondolnunk, hogyan reagálunk, ha méltatlanság ér minket. Ez függhet vérmérsékletünktől vagy családi mintáinktól is. Lássuk csak sorban!

– Az értelmi fejlődéshez kapcsolódóan a megbocsátás többféle típusát különböztethetjük meg. A bosszúálló megbocsátás szintjén a feloldozás csak akkor helyénvaló, ha a sértett már bosszút állt vagy jóvátették az elkövetett bűnt. Az elvárt megbocsátás szintjén azt érezzük, a különféle normák miatt szükséges megbocsátani. A legmagasabb szinten az egyén azért bocsát meg, mert az hozzájárul a szociális harmónia és a feltétel nélküli szeretet megvalósulásához. Talán nem is gondolnánk, de szintén a kognitív fejlődéssel áll összhangban, hogy a kor előrehaladtával egyre nagyobb valószínűséggel bocsátunk meg.

– Hogy mennyire vagyunk haragtartók, az a személyiségünktől is függ. Valaki nehezebben teszi túl magát a sértéseken, mert engesztelhetetlen típus, s ezen belül lehet haragtartó vagy bosszúszomjas. A haragtartó emberek rosszat és balszerencsét kívánnak annak, aki megbántotta őket. Ezzel egyfajta passzív ellenállást választanak, szemben a direkt megtorlással vagy a konfrontációval, sokáig rágódnak azon, ami történt, áldozatként állítják be magukat és a keserűség, a harag, a gyűlölet, a félelem, a düh érzése kavarog bennük. A bosszúszomjas embereket az igazságszolgáltatás vágya hajtja, vagy a büszkeségüket ért nárcisztikus sebektől szenvednek. A megbocsátó emberek ezzel szemben kevésbé szorongók, ellenségesek és nárcisztikusak.

– A szociális faktorokat figyelembe véve kijelenthetjük, hogy akkor nagyobb a megbocsátás valószínűsége, ha bocsánatot kérnek tőlünk, illetve ha közeli a kapcsolat az elkövető és a sértett között.

Mit okoz a megbocsátás?

A megbocsátásnak számos meghatározása született már. Három közös vonást azonban mindegyikben felfedezhetünk. Egyrészt, amikor megbocsátunk, sokkal kiegyensúlyozottabb véleményünk lesz arról a személyről, aki megbántott minket, másrészt csökkennek a negatív érzéseink iránta, harmadrészt pedig nem akarjuk őt tovább büntetni, vagyis nem követelünk kártérítést. A lényeg tehát, hogy amikor az emberek megbocsátanak valakinek, gondolataik és érzéseik pozitívabbá válnak az iránt, aki megsértette őket.

Eddig viszont nemegyszer vezet rögös út. Bizonyos időnek el kell telnie ahhoz, hogy őszintén meg tudjunk bocsátani. Lehet, hogy az eszünkkel tudjuk, nem kellene haragot tartanunk, az érzéseink viszont meggátolnak minket abban, hogy továbblépjünk.

Hogyan bocsássunk meg?

Most, hogy már tudjuk, milyen káros lehet a haragtartás, érdemes magunk mögött hagynunk sérelmeinket. Ez jól hangzik, a kivitelezés azonban nem mindig egyszerű. Ha úgy döntünk, elengedjük a múltat, és továbblépünk a jövőbe, többféle módszer közül választhatunk. A naplóírás, az ima, a meditáció vagy Worthington 2006-os REACH megbocsátásmodellje egyaránt hasznos lehet, ha könnyítenénk a terheinken.
Sokan gondolják, hogy bizonyos bűnök nem évülhetnek el, sőt, talán azt is, hogy aki megbocsát, az gyenge.

Valójában viszont könnyebb dühösnek maradni, mint túltenni magunkat a sérelmeinken.

Amikor megbocsátunk, elfogadjuk, ami történt, és nem görcsölünk többé rajta. Úgy is mondhatnánk, a megbocsátás egyfajta elengedés, hisz belenyugszunk, hogy a múlton nem tudunk változtatni. Az önreflexió elkerülhetetlen, tehát fel kell tennünk magunknak néhány kényelmetlen kérdést: Mi vezetett az összeveszéshez, megbántáshoz? Milyen kapcsolatra vágyunk a jövőben? Haragosra vagy harmonikusra? A döntés nagymértékben rajtunk áll.

A teljes cikk a kepmas.hu oldalán olvasható.