Mentálhigiénés javaslatok a visszatéréshez ovis szülőknek és óvodapedagógusoknak

Mentálhigiénés javaslatok a visszatéréshez ovis szülőknek és óvodapedagógusoknak

A cikk most azokkal a visszaérkező óvodások körüli lelki- és fejlesztőpedagógiai tematikákkal foglalkozik, akik nem voltak benn ügyeleten, hanem az elmúlt hetekben vagy akár hónapokban otthon tartózkodtak a karantén miatt.

Nagyon fontos kiemelnem, hogy az óvodáskori életszakasz az, ahol a legszenzitívebbek a gyerekek. Ilyenkor a legintenzívebb fejlődés és változás zajlik minden kognitív- mozgás-, érzelmi-, szociális területen. Így minimális idő alatt is képesek ugrásszerűen fejlődni, változni, ami nagyon jó hír a szülő és a pedagógusok számára is. A fejlődéssel kapcsolatosan fontos megjegyeznem, hogy ma már nagyon eltérnek az egyéni életkori sajátosságok a gyerekek között, ami 10-15 évvel ezelőtt még nem így zajlott. Ezen belül a fejlődés:

• van, akinél időnként stagnál, majd ugrásszerűen halad tovább
• van, akinél folyamatosan egyenletes emelkedő tendenciát mutat
• van, akinél átmenetileg stagnál
• van, akinél regresszív állapotba kerülhet, stb….

Tovább nem sorolom, mert nem szeretném, hogy bárki elkezdje a gyerekeket diagnosztizálni. Az a szakemberek dolga. De: A legfontosabb ebben a pandémiás időszakban annak a kiszűrése, hogy melyik óvodáskori gyermeknél történt érzelmi érintettség, veszteség, gyász, krízisek. Miért? Mert az érzelmi érintettség egy óvodáskorú gyermeknél a kognitív fejlettségi szintekre ráhúzhat átmenetileg egy „leplet”, így egy szűrésnél nem a valós fejlettségi eredményeket fogjuk megkapni.

 

• Emiatt is érdemes az első óvodai héten a jó kis „óvónői szűrő szemüvegen” keresztül a gyerekek közt játékmegfigyelést tartani. Nem egyszerit, hanem egy teljes heti játékot. Hiszen a gyermek a játékaiban nem tud leplezni semmit. Egy heti óvodai játéka könnyen elárulja azt is, hogy hogy van a gyermek, hol tart és milyen koronavírus körüli emlékek rögzültek. Azok be fognak „törni” a játékaikba. A szerepjáték, a gyakorló játék, a szabályjátékok, a „romboló-építő-romboló” játékok mind olyan érzelmi töltetűek, hogy miután belemerül a gyermek, azután minden kikerül „a lelki bugyrából”!

• Ha a szülő jelzi az óvodapedagógusoknak, hogy veszteség, gyász történt a családban, akkor érdemes az óvodai pszichológussal konzultálni annak kapcsán, hogy hogyan segítse az óvoda a családot és a gyermeket. Ha egy gyermeknél erős bármilyen érzelmi érintettség, akkor eleinte, ha megoldható, el kéne vinni ovis ebéd után haza a közösségből. Ilyenkor a gyermek a nagy létszámú csoport hanghatásaival és a fizikai közelségekkel sem olyan jól terhelhető eleinte, mint később.

• Ha a gyermek önmagához képest étvágytalan, vagy túl nagy étvágya van; ha nyugtalan és nehéz az újra beszokás utáni megnyugtatás; ha nem játszik vagy a romboló játék uralkodik egy héten keresztül a napjában; ha nem hajlandó beszokás után senkihez kapcsolódni (ez alól kivétel lehet egy 3 év körüli gyermek); ha sokszor bambul és nem képes alapvető dolgokra figyelni. Ilyenkor érdemes bevonni a szakembert, hogy hátha egyéni módszerekkel el tudja billenteni mindabból, amiben tartózkodik.

• Nagyon jó lenne, ha bekerülnének valamelyik szülő segítségével akár az óvodai csoportba a „Nagyi hintaszékek”. Ezt lehet arra is használni az újra szocializációban, hogy ha a gyermek egy kicsit elvonulna, akkor az abban a székben biztosítva legyen számára. Egy puha takaró, kispárna segíti a hintaszékben azt, hogy megnyugvásra leljen.

• Elalvásnál használjunk instrumentális zenéket, de figyeljünk arra, hogy az eső hangja, víz hangja bizonyos gyermekeknél ingerli a hólyag működést, ami ilyenkor nem cél.

• Fejlesztéseknél mindenképp figyeljünk arra, hogy ne azzal induljon az első hét, hanem rengeteg szabad játékkal, mozgással, udvari játékokkal, humort keltő játékokkal és mindazzal legyünk velük jelen a csoportban és szülőként otthon is, ami az újratalálkozást segíti a saját csoportjukkal. (ez eleinte még nem biztos, hogy saját csoportban lesz, de egy-két héten belül cél az, hogy mindenki visszakerüljön a saját csoportjába a saját óvodapedagógusaihoz)

• Használjuk most is a meséket! Az Életünk mellékszereplői c. könyvemben leírtam pár mesét és utána lévő javaslatokat, hogy miként segíthetnek a pandémiás időszakban. Ezek a mesék tartalmaznak karantén-történetet, veszteséget, talpra állást, elakadást és fejlesztést. Önállóan elmesélve is alkalmas, de mesefoglalkozáson belül játékosan feldolgozva akár úgy, hogy a mellékszereplők történeteit, érzéseit, gondolatait, funkcióit emeljük ki, és nem a mese főszereplőjével foglalkozunk. Ez megtanítja azt is, hogy amikor ma mindenki a vírusra fókuszál, akkor képesek legyünk, hogy ezentúl ne az kapjon főszerepet a figyelmünkben. Ha az kap több fókuszt és nem a mellékszereplők, akkor nehezebb lesz ebből az időszakból mentálisan is kisétálni!! A könyv ebben segít majd. Amikor a gyermek herceg-hercegnő szeretne lenni, akkor érzékenyítenünk kell azzal, hogy el kell indulnunk az úton, ahol találkoznunk kell életünk mellékszereplőivel, küzdenünk is kell, tanulnunk is kell, hogy felbátorodjunk, erőssé váljunk, meg hogy hinni is tudjunk akkor is, amikor nincsenek kapaszkodóink. Csak utána következik a hercegi-hercegnői „lifestyle”, amit az ásó-kapa-nagyharang követ. Ebből képesek a gyerekek az érzelmi intelligencia területén is úgy fejlődni, hogy ezt az időszakot, amiben közösen vagyunk benne, hamarosan egy életmese történetbe helyezzék. Ez a mellékszereplőkkel való foglalkozás nélkül nem úgy sül el pszichésen, ahogy szeretnénk. Így érdemes a mesei játékaikban is ezt az aspektust megjeleníteni egy ilyen nehéz élethelyzet után, de ebben a könyv teljessége segíteni fog a megértésben és a módszertanának az átadásában is.

 

• A csoportos pedagógiai jellegű rajzolások most ne szóljanak a koronavírusról. Amíg tart ez az időszak, addig a pedagógia abban tud segíteni, hogy csak szimbolikusan tartja benn a váratlan veszélyforrásokat: hétfejű sárkány; banya; sületlen kékszarvú, stb. A kreatív fantáziára és a képzeletre bízzuk ezeket a feldolgozásokat.

 

• Az iskolába menő gyermekeknél fontos a szülőkkel konzultálni. Team formában, ahol a szülő, a pedagógus és a fejlődést segítő szakemberek vannak. Közös döntésekre kell majd jutni, hogy az iskoláig hátra lévő időszakban mely készségterületeken kell a fejlődést fejlesztéssel megsegíteni. Ne essen senki pánikba azért, mert a kisfia még nem úgy rajzol, vagy a kislánya a memory játékban nem úgy teljesít, ahogy a többiek. Az óvodapedagógus és a szakemberek is tudnak speciálisan olyan „megsegítő” fejlesztéseket javasolni, amitől a gyermek eljuthat oda, hogy egyszer csak ezek a területek is beindulnak. Kb. 3. osztályra derülhet ki majd az, ha a gyermeknek egy-egy területtel tartósabb gondjai vannak-e. Addig pedig nagyon intenzíven jól segíthető minden terület. Még mindig nem feltétel a gyermek iskolába kerüléséhez az írás-olvasás tudás. Az viszont igen, hogy jó alaposan játssza ki magát, mert abban sokszor többet fejlődik, mint egy szabályjátékban akár. Nagyon nagy elmaradásoknál ebben a pár hónapban jól fejleszthető a gyerekek bármelyik elmaradott területe mozgásterápiákkal: Alapozó terápia; Tsmt vagy szenzoros elmaradásoknál DSZIT terápia.

 

• A mozgás (szabad- és kötött) formája minden készség- és képesség terület alapja. Ennek pandémiás hiányait úgy tudjuk kompenzálni, ha a következő hetekben erre szabad teret adunk a gyermekeinknek. A szülők minden hétvégén próbálják meg megcélozni a környező hegyeket, völgyeket, tavakat, kiépítetlen utakat. Ahol lehet fára mászni felügyelettel, vagy földön csúszni, esetleg domboldalon gurulni. Csoda az idegrendszer, amint kisüt a nap a mozgás hatására hihetetlen módon be tud gyorsítani integrációkat az idegrendszeri működés. Bízzunk ebben is kedves szülők!

 

 

Zárásként egy igen aktuális problémakörrel zárnám a cikkemet. Az óvódapedagógusnak, a gyermeknek és a szülőnek is nagyon fontosak azok az ünnepkörök, amik ezekben a hetekben fognak zajlani az óvodákban. A pandémiás kimeneti „nyitogató” harmadik hullám szakasza valószínűleg meg fogja akadályozni ennek megszervezését. Anyák napja, apák napja, évzáró, ovis ballagás. Ezek olyan családi ovis ünnepek, amelyek életre szóló pillanatokat szereznek minden résztvevőnek. Nagyszülőként meg a fotókat mutogatjuk majd az unokáknak. Kérjük az óvodavezetőket, hogy találjanak ki ennek kompenzációs lehetőségeként olyan platformokat, ahol a járványügyi szabályozásokat figyelembe véve létrejöhet máshogy-másként mégis valami. Nyilván ennek most még nincs itt az ideje, mégis érdemes lenne az óvodai dolgozókkal már előre gondolkodni. Legyünk kreatívak, merjünk kilépni a megszokott mederből, hogy idén is valamilyen megoldással, ami nem sérti a járványügyi szabályozást, de ne maradjanak el az ünnepek.

Szeretnénk az óvodavezetőknek, óvodapedagógusoknak, óvodai dolgozóknak köszönetet mondani, hogy „megszeretgetik” a következő felnövekvő nemzedéket ebben az időszakban is. Nagyon nehéz élethelyzet, amikor a gyermek vágyik az ölelésre és az érintés ilyenkor nagy kérdéseket vet fel. Lehet? Nem lehet? Önök hatalmas őrangyalok, mesterek. A szülőknek pedig most fontos, hogy lassan engedjék vissza a szocializációs platformra a gyermekeiket. Van, akinek ez a lelki folyamat most szülőként nehéz lesz, de bízzanak az óvodapedagógusokban, kiválóan felkészültek minden élethelyzetre.  Tudjuk azt, hogy a 4 éven keresztül tartó óvó-védő-nevelői munkájuk nélkül a gyermekek nem tudnak olyan optimálisan fejlődni. Köszönjük szépen!

Igyekszem önöket minden platformon segíteni, hogy minél zökkenőmentesen jussunk el a pandémia 3. hullám végére. Mindenkinek jó egészséget, sok türelmet, kitartást és megbékélést kívánok!

Polus Enikő

/A cikket a következő kompetenciák alapján írtam: mentálhigiénés szakember, óvodapedagógus, fejlesztőpedagógus, mozgásterapeuta/