Pénzügyi életpályatervezés – gyerekkel

Pénzügyi életpályatervezés – gyerekkel

Két okból foglalkozunk már most a gyerek születése előtt, vagy éppen hogy megszületésekor az egész életpályád megtervezésével:
1.) mese nincs, innentől a gyerekhez fognak kötődni életed során a legnagyobb kiadásaid (leszámítva a saját nyugdíjba vonulásodat)
2.) ezek olyan nagyságrendűek szoktak lenni, hogy jobb előre tisztában lenni velük és tervezni rájuk, mint egyszer csak hirtelen ott állni előttük – mert akkor esetleg csak simán földhöz vágnak.
Szóval aki gyereknevelésre adta a fejét, pláne ha ezt negyven környékén (után) teszi meg, annak mindenféleképpen foglalkoznia kell annyit a pénzügyeivel, hogy hosszú távra is megtervezi.

Hogyan lehet előállítani X ft-nyi tőkét?

A klasszikus képlet szerint:

pénz X idő = tőke

Azaz ugyanazt a mennyiségű tőkét kétféle módon is fel tudsz halmozni (eltekintve most a mindenféle kamatokkal, hozamokkal kecsegtető befektetésektől, csakis a megtakarításokra koncentrálva):

• vagy hosszú időn keresztül kisebb összegeket (pénzt) raksz össze
• vagy rövid időn belül pakolsz össze nagyobb összegeket.

Ha naivan megkérdezem, hogy melyik verzió terheli meg kevésbé a pénztárcádat, nagy eséllyel rávágod, hogy az első, azaz kisebb összegeket csípsz le inkább hosszabb időn keresztül a havi bevételeidből, mint csak két-három évig nagyobbakat. (Tekintsünk el most a kamatok, hozamok mindenféle pluszbevételétől, és csak a megtakarításokra koncentráljunk!) És ez nagyon rendben van! Ha viszont ebben egyet értünk, akkor nem lesz nehéz azt sem belátni, hogy ha ilyen módon az idővel játszunk, akkor szükség lesz arra, hogy kicsit messzebbre lássunk az időben, mint  a következő egy év, netán néhány hónap.

Vagyis ami nekünk kell, az a hosszú távú, másnéven életpálya-tervezés.

Így lehet majd összerakni azoknak az életed során előforduló tetemes kiadási téetelknek a fedezetét, amelyek egészen biztosan végig fogják kísérni az életedet. Pontosabban a gyerekeidét.

Életpályát pénzügyileg is a gyerekre tervezünk

Bizony, nem a Te saját életedre szabjuk a pénzügyeidet hosszú távon, hanem a gyerekeidére. És ez nem véletlen: ha jobban belegondolsz, az első lakás megszerzését leszámítva, amely elég arra, hogy kettecskén ellegyetek benne, kizárólag a nyugdíjas éveidről való gondoskodás lesz az, ami az életpálya-tervedből Rád vonatkozik. Az összes többi mind olyan életeseményekhez fog kapcsolódni, amelyek be sem következnének, ha nem lennének gyerekeid.

Hogy lásd, miről beszélek, előveszem az egyik kedvenc tervező eszközömet, az időmátrixot. Ez egy olyan táblázat, amelynek oszlopaiban a családtagok szerepelnek, a soraiban pedig azok az évszámok, amelyekben valamilyen nagyobb kiadással járó életesemény történik. A táblázat belső mezőiben pedig azok az életkorok, amelyeket az egyes családtagok az adott évben betöltenek.

Évszám/Családtag	Apu	Anyu	1. gyerek	2. gyerek
2013	30	28	–	–
2014	31	29	0	–
2016	33	31	2	–
2017	34	32	3	0
2028	45	43	14	11
2031	48	46	17	14
2032	49	47	18	15
2035	52	50	21	18
2038	55	53	24	21
2050	67	65	36	33

Amint látható, Apu és Anyu még egyelőre csak reménybeli Apu és Anyu, de a gyerek már valószínűleg úton van, de legalábbis erősen tervben, mert jövőre már meg is születik. Éppen ezért már az idén jó, ha van fedél a fejük felett, ahová majd jövőre a babát is hazavihetik. (Kiadás No. 1: lakásvásárlás.) A baba születése is kiadással jár, nem is kevéssel, erről szólt az utolsóelőtti post is. (Kiadás No. 2: 1. baba születése)

2016-ban már nagyobb lakást kell venni, mert a jelenlegi kb. 50 nm nem igazán alkalmas két gyerek nevelésére. (Kiadás No. 3: nagyobb lakás, esetleg ház vásárlása) Így aztán már kényelmes körülmények közé érkezhet haza a második baba is 2017-ben. (Kiadás No. 4: második baba születése)

2028-ban a nagyobbik gyerek betölti a 14-et, elballag (Kiadás No. 5: ballagás), és várhatóan középiskolában fog továbbtanulni. Már ennek is vannak költségei, hiszen a különórák száma általában ilyenkor ugrik meg, plusz a suliba is egyre gyakrabban kell ilyen-olyan jogcímen pénzt vinni. Ha ehhez még az is párosul, hogy a gyerek másik városban tanul majd, akkor kalkulálni kell a közlekedés, kollégium, étkezés különköltségeivel is. (Kiadás No. 6: középiskolai továbbtanulás – 1. gyerek) 2031-ben pedig ugyanez pepitában a másik gyerekkel. (Kiadás No. 7: középiskolai továbbtanulás – 2. gyerek)

2032-ben aztán beüt a mennykő: a nagyobbik gyerek egy éven belül szalagavatózik, ballag, érettségizik, majd ha felveszik, akkor költözik és továbbtanul. Ez utóbbi azzal jár, hogy egy komplett háztartást szerelsz fel neki, plusz szinte egy komplett ruhatárcserét hajtasz végre nála, fedezed a közlekedését, a jegyzeteit, az étkezését, és nem árt, ha szórakozni is el tud menni időnként, hogy ne maradjon ki a diákéletből. (Kiadás No 8: érettségi év a középsuliban. Kiadás No. 9: továbbtanulás főiskolán, egyetemen.) Apu ekkor már 49, Anyu 47 éves. Vagyis abban a korban vannak, amikor már igencsak gondolniuk kell a nyugdíjukra – ha még eddig nem tették. (Ez pedig egy roppant helytelen lépés lenne részükről. Már csak azért is, mert hosszabb idő alatt ezt is könnyebb lenne összerakni. Rémlik még a pénz X idő = tőke képlet? Minimum 20 éven keresztül kell megtakarítani ahhoz, hogy valami tisztes pénzmagot lehessen összegereblyézni a nyugdíjhoz. Ezzel összecsengenek a törvényi változások is: a NYESZ, azaz a nyugdíjelőtakarékossági számla pl. éppen az idén január elsejétől lezs már csak húsz éven túli futamidő esetén adókedvezményes, míg ehhez korábban elég volt tíz éves futamidő is. – Kiadás No. 10: saját nyugdíjalap)

A 2035-ös év gyakorlatilag egészében egy nagy pénzügyi kihívás lesz a szülőknek: egyrészt, mert a második gyerekkel végigcsinálják ugyanezt pepitában, amit az elsővel három évvel korábban. (Kiadás No. 11: érettségi év a középsuliban. Kiadás No. 12: továbbtanulás főiskolán, egyetemen.) A vesszőfutás azonban még nem ért véget! Vagy ugyanebben az évben, vagy egy éven belül várható ugyanis, hogy az első gyerek lediplomázik, ami szintén tervezendő anyagi teher – szakdolgozat költségei (nyomtatás, beköttetés, utazás, postaköltségek, stb.), plusz a diplomaszerzés (államvizsgák díjai, illetve az ünneplés). Tehát egy éven belül ez már a harmadik nagyobb kiadási tétel lesz. (Kiadás No. 13: diplomaszerzés – 1. gyerek) Ettől nagyobb tétel lesz azonban az, hogy a gyereket, ha már diploma van a kezében, útnak is kellene indítani az életben. Hogy ezt hogyan tervezitek (kocsi, lakás, pénz vállalkozásindítására, stb.), azt majd Ti végiggondoljátok, de egy biztos: pénzbe fog kerülni, és ez nagyobb tétel lesz, mint a diploma megszerezésének költsége. (Kiadás No. 14: életkezdés – 1. gyerek) Erre pedig azért van szükség, mert kezdő fizetésből elég nehéz lesz mindezt előteremteni. Max hitellel fog menni. A hitelfelvételnek is megvannak azonban a szabályai: az ingatlannak max a harmadát ajánlatos hitelből fedezni, és akkor már nagyon a végső határokat feszegetem. Ha ettől nagyobb a vételárban a hitel aránya, az gyakorlatilag egy pénzügyi öngyilkossággal ér fel. (Ld. a mostani adóshelyzetet.) Ha ezt meg akarod spórolni a gyerekednek, akkor próbálj meg neki összegyűjteni, amennyit csak tudsz, hogy ne eleve hátrányból kezdje az életét.

2038: ugyanez a második gyerekkel is. (Kiadás No. 15: diplomaszerzés – 2. gyerek plusz Kiadás No. 16: életkezdés – 2. gyerek). Ha netán az első gyerek még valami mesterszakot is a fejébe vett, nagyjából erre az évre tehető az is, hogy azt elvégzi, amelynek szintén vannak költségei. Apu ekkor már 55, Anyu pedig 53 éves, kb. 12 évük van még a nyugdíjig. Ha csak ekkor kapnának észbe a nyugdíjjal, akkor már nem sok jóval tudnám biztatni őket…

2050 körül várható, hogy Apu és Anyu nyugdíjba tudnak menni. Őszintén szólva én személy szerint nem hagyatkozom az állami nyugdíjra. egyrészt, mert nőként három gyerekkel éppen elég ideig estem ki a melóból ahhoz, hogy kevés legyen az, amit kapnék. Másrészt pedig azért, mert az, amit én befizettem, az nem az én nyugdíjamra ment el, vagy lett félrerakva, hanem a mostani nyugdíjasoknak lett kifizetve. Vagyis az én nyugdíjamat majd az én gyerekeim befizetéseiből fogják fizetni. Tekintve, hogy a magyar népesség fogy, a nyugdíjasok száma pedig nő, meglehetősen kevesen lesznek azok, akik befizethetnék az én nyugdíjam. Egyszer utánaszámoltam egy kalkulátorral, ami ugyan nem pontos, de irányt mutat: mire én nyugdíjba mehetnék, mai értéken számítva 30-35.000,- forintot kapnék nyugdíj címén. Ez még ma is inkább nyögdíj lenne, akkor meg pláne. Itt szeretném jelezni: ez másnak sem lesz jobb… Szóval maradjunk annyiban, hogy én most 43 éves vagyok, de már kb. 10 éve vannak nyugdíj célú megtakarításaim.

A másik ok, amiért magam kapirgászom a nyugdíjamra valót, az az a tény, hogy az alaptörvény ugyan rátestálja a gyerekekre az idős szülőkről történő gondolkodás terhét, ellenben ha megnézed a példamátrixunkat, már abból is látható, hogy ez kb. lehetetlen. Mire Apu 67 évesen nyugdíjba megy, addigra a gyerekei 36 és 33 évesek lesznek. Vagyis éppen el lesznek foglalva a saját családjuk alapításával, a gyerekvárással, lakásvásárlással – és esetleg a hiteltörlesztéssel. Ilyen körülmények között kicsi rá az esély, hogy még a nyugdíjas szüleiket is el tudnák tartani.

A harmadik ok, amiért gyűjtök a nyugdíjamra, az az a tény, hogy (ne így legyen!, de) a nők tovább élnek. Kisebb nyugdíjjal, mint a férjük, de tovább élnek. Ha kiesik a párjuk nyugdíja, az valami hihetetlen életszínvonalesést képes produkálni, erre pedig egyetlen nő sem vágyik egy végigdolgozott élet után. Én sem.

Tervezés indul!

Bizony, az a tény, hogy megcsináltad az időmátrixotokat, még csak a tisztánlátáshoz elég. Most már pontosan tudni fogod, hogy mikor mire számíts, meg tudod saccolni legalább nagyságrendileg, hogy mikor mennyi pénzre, pontosabban mondva, fedezetre lesz szükséged ezen életesemények pénzügyi hátterének biztosításához. És azt is látod, hogy nagyjából mennyi időd van ennek előteremtésére, valamint azt is, hogy akkor éppen mennyi idős leszel – mert ez nagy mértékben befolyásolja azt, hogy mennyit keresel akkor éppen. (Egyrészt a szakmai előmeneteled alapján nagyobb fizetésre számíthatsz, mint most, másrészt a teherbírásodat is meghatározza, mert nem valószínű, hogy 47 évesen ugyanúgy ficánkolni fogsz a melóban, mint 30 évesen.)

Most, hogy tisztán látsz ezekben a kérdésekben, jön a tényleges munka: el kell döntened, melyik kiadásra milyen konstrukcióban mennyi anyagi hátteret építesz fel. Ezt megteheted Te is, ha tájékozódsz. A neten most már nagyon sok infot el lehet érni, sőt sok pénzt lehet kezelni is. Ha azonban nem igazodsz ki a rövid-, közép- és hosszú távú befektetési konstrukciókon, akkor az időmátrix segítségével letisztázott céljaiddal érdemes megkeresned egy független pénzügyi tanácsadót, aki mindegyik kiadási tételhez kiválogatja Neked azt a három-négy legjobbat, amelyből majd Te választod ki a Neked leginkább tetszőt, portfóliót építetek, stb.

A női lét hármasságában a pénzt most kiveséztük. Mivel azonban az idő is pénzt ér, a hármasságnak ezzel a tagjával folytatjuk jövő héten.