A Magyar Labdarúgó Válogatott szövetségi kapitánya tulajdonképpen már tiszteletbeli magyar, hisz elhozta Magyarországra a sikert, az önbizalmat, a szív-lélek küzdelmeit. A napokban 58 éves Mester őszinte és nyílt sportmotivációs előadásán jártunk augusztus végén Tatabányán, ahol több száz diáknak, szülőnek tartott előadást a maga őszinte, hiteles üzeneteivel, sport hozzáállásával. Mi vezethet a ma utánpótlásának ahhoz, hogy sikeres legyen? Miért tartja annyira fontosnak a közösséget, a közösség erejét a siker érdekében? Hogyan használja, fordítja át a kudarcokat, veszteségeket nyereséggé?
„A focistának nagy értéke a tehetsége, de a legfontosabb, hogy mindennap dolgozzanak a saját gyengeségük leküzdésén. Fontos az önbizalom, de látni kell, hogy az önbizalom és a feltételezés között van egy nagy különbség, bár ez csak egy kis mezsgye… a különbségen kell dolgozni és nagyon fontos, hogy elhiggyék, hogy képesek rá.” – mondja Marco Rossi, a Magyar Labdarúgó Válogatott szövetségi kapitánya.
Hogyan tudják a szülők ezt a fajta gondolkozást támogatni? Mi a feladata egy sportszülőnek?
Az edzőknek és játékosoknak a példakép a legfontosabb. A család, aki azon dolgozik, hogy fenntartsa magát, egy gyerek, aki tudja, hogy profi játékos szeretne lenni, követnie kell a szüleit, keményen dolgoznia a célja érdekében. Az edzők munkája nagyon fontos, együtt tudjuk felépíteni az utánpótlás csapatokat, úgy a finommotorika, mint a mentális erő tekintetében.
Miért fontos a céltudatosság kialakítása már gyerekkorban?
A legfontosabb, hogy a gyerekek álomként élhessék meg a focit, a sportot, de nem elvakultan kell megélni. Jót, a legjobbat hozni mindig, fejlődni napról napra, de ehhez egy csipet szerencse is kell.
Rossi saját nagy szerencséjének tartja, hogy meghívták Magyarországra, jó érzés, hogy ennyire szeretik és elfogadják. „Tíz éve élek itt és nagyon szeretek itt lenni. Talán azért fogadtak el annyira, mert egyszerű emberként vagyok jelen.” – fogalmazott Marco Rossi.
Csodálatos látni, hogy milyen hatással van a játékosokra, amikor megszólal a himnusz, magukat felülmúlják, belső erőforrásból szinte a lehetetlenre képesek.
A tiniket egyenként is motiválni kell és a csapatot is, mert a fiatalok ezt igénylik, a felnőtt csapatnál ez már könnyebb, mert mindenki a saját motivációjáért és céljaiért is küzd.
Miért fontos a pozitív hozzáállás? Ő honnan hozta magával?
A munkával hozza magával, minden nap megpróbál egy kicsit jobb lenni, egy-egy új dolgot megtanulni, fejlődni. Napról napra, egy-egy lépés. Ez a hitvallása a válogatottal kapcsolatban. Sajnos elég keveset találkoznak személyesen, de a kapcsolat folyamatos, videó chaten, telefonon, stb. Mindez azért fontos, hogy tudják motiválni egymást, dolgozzanak magukon. Mindig valami finomítás kell és ehhez felkelti az érdeklődést és ez hozza a fejlődést. Ahhoz, hogy fenntartsuk az érdeklődést, az edzés formákat, impulzusokat változtatni kell, ez az edzők felelőssége is.
A tervezéskor fontos a finomhangolás, nagyon sok minden változik napról napra, pláne a fociban, így újra kell tervezni sokszor és ehhez reális célokat kell felállítani.
A célom ugyanaz, mint az első pillanatban volt: amikor ott vannak a játékosok a meccsen, akkor a legjobbat hozzák ki magukból és emelt fővel menjenek le a pályáról bármi is történt ott.
Veszteségből, rossz sporteredményből hogyan lehet „felállni”, mit lehet ebből tanulni? Milyen megküzdési stratégiákkal kell rendelkeznie egy sportolónak?
Saját karrierem alatt is volt, hogy vesztettem, de ekkor megnéztem, hogy mit hibáztam, kielemeztem a helyzetet és abból próbáltam tanulni, a hibákat kijavítani és úgy menni tovább előre. Ez nem könnyű feladat, de nagyon hasznos.
A közösség szerepe nagyon hangsúlyos. Minden csapatjátékban a csapat egysége a legfontosabb, csak akkor tudnak kiállni.
Hogyan tudják a szülők a megfelelő hátteret megadni a gyereknek, ahhoz, hogy jól tudjon sportolni, motivált és eredményes legyen?
A legfontosabb, hogy hagyjuk Őket hibázni, hogy megéljék a saját sikereiket és hibáikat is. Ne tegyünk rá nyomást, hogy az álom, amit meg akar valósítani, az a sajátja legyen, ne az anyukáé vagy az apukáé, hanem az övé.
Mit is írhatnék lezárásként, amikor a fociért rajongó, hosszú évek óta egyesületben játszó nagykamasz fiammal együtt hallgattam ezeket a gondolatokat? Boldogság volt látni a csillogó tekintetét, ahogy megerősítést kapott, mert a mentális háttér legalább annyira fontos, mint a technikai.
Szülőként, talán azt, hogy megéri felkelni hétvégenként, szurkolni a havas pálya széléről, sok rántott húst sütni, ez könnyű, ahhoz képest, hogy engedjük, hogy a gyerekeink valóban saját útjukat járják, küszködjenek, küzdjenek és így megélhessék ennek a gyümölcsét, ami nem csak a sportban, hanem a nagybetűs életben is szolgálni fogja Őket. A sport önfegyelmet, közösséget, önismeretet ad, együttműködésre, kudarctűrésre tanít, motivál és mindig veled lehet, ha egyszer megtanulod, hogy ez egy örök barátság. A tatabányai Vértes Agorájában több száz tatabányai sportoló egyenruhában, egy szívvel dobbanva érzett, értett meg valamit, amit Marco Rossi képviselt és átadott magából. Gratulálok a szervezőknek, még több ilyet!
Remélem, hogy ha csak egy morzsát is, de sikerült átadnom abból a józan, emberi, sportértékekkel teli töltődésből, amiben itt részünk volt. Büszkén tanulom magam is a sportszülő szerepét, mert ez is tanítható és tanulható.
Hogyan befolyásolja a cukorfogyasztás az ADHD-s és tanulási zavaros gyerekek teljesítményét? Sokat ronthat a helyzeten a túlzott cukorfogya... Tovább
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.
