Segítség, ADHD! Segítség, atipikus gyerekek!

Segítség, ADHD! Segítség, atipikus gyerekek!

Mindig zajos tanórák. Állandóan forgolódó, kényszeresen beszélő, rendetlen gyerekek, akik néhány percre tudnak csak figyelni és zavarják a hagyományos órákat. Honnan tudja egy tanár, hogy ADHD-val küzd egy tanítványa, vagy pusztán a túl liberális nevelés miatt viselkedik zavaróan, esetleg más gondja van? Miként reagáljon, vezesse vissza a közös munkába a pedagógus őket? Hogyan fegyelmezzen, mikor jelezze a szülőknek, hogy ők se azt érezzék, üldözik és kirekesztik a gyereküket az iskolában? Tényleg működik a teljes integráció?

 

Tényleg figyelemzavar, ami annak látszik?

A Felelős Szülők Iskolája – Pedagógus Power tanárklubja ezzel a rendkívül aktuális kérdéssel tartott online előadást, ahol Sólyom Brigitta pszichopedagógus, a Csodakapu Közhasznú Alapítvány alapítója, Fülöp Bea újságíró-tanár, Balatoni József tanár, író, pályaorientációs szakértő járta körül a témát Segítség, ADHD! Segítség, atipikus gyerek! címmel. Az ADHD felismerése, szempontok és lehetséges módszerek mind előkerültek az értékes másfél óra alatt.

 

 

Vajon minden ADHD-snak tűnő gyerek valóban ADHD-s ?

Sólyom Brigitta szerint három típust különíthetünk el az figyelemzavarral küzdő gyerekek esetében és nagyon fontos ismernünk a különbséget ezek között.

Létezik a plasztikus, organikus ADHD, amely a kutatások szerint örökletes probléma és legtöbbször férfiágon öröklődik. Minden esetben az agyban lévő ingerületátvitel lelassulása áll a jelenség mögött. Hogy akkor miért éppen túlpörögnek? Azért, mert így a lassúság miatt az ingereket a külvilágból pótolják és ezért pörögnek föl. Ilyenkor gyakori, hogy a kivizsgáláson a 3-4. napon a Ritalin nevű gyógyszert adják a vizsgált személynek, hogy megnézzék, miként reagál rá, ha gyorsítót kap. Ilyenkor az organikus ADHD-s személyeken azt látjuk, hogy külsőleg lelassulnak.

Vannak esetek tehát, amikor nem szabad elzárkózni a gyógyszer kipróbálásától. Ha a figyelemtesztek ezzel jobbak, a túlmozgás lelassul. Persze a valódi ADHD-t funkcionális MRI-vel is diagnosztizálni lehetne, ami kimutatná, hogy a frontális lebeny alulműködik ilyenkor.

Az ADHD nem csak a figyelmet, a kognitív képességeket érinti, hanem az érzelmi életét, a szociális életét, mozgását, megjelenését is a gyerekeknek. A gyógyszer hatására a ,,kócos” gyerek kicsit kisimul, rendezettebb lesz.

 

 

Az ADHD-nak tűnő viselkedés mögött más esetben idegrendszeri éretlenség húzódik meg. Ilyenkor a túlmozgásosság van jelen és ezért nem tud figyelni a tanuló. Állandóan kilép a feladathelyzetből, izeg-mozog, ezzel rendszeresen szociális problémái adódnak. Ő az, aki mellé nem akar senki ülni, mert zavar másokat. Ilyenkor a legelső lépés a mozgásvizsgálat. Kérdés, hogy életkorának megfelelően működik-e az idegrendszere.  Ilyenkor gond van a saját test-érzékelésével is, a testvonal átlépéses feladatoknál (egyik oldalról a másikra kell írnia) ficereg, elfordul és mindent lever maga körül. De miután a végtag szétválasztás is gond számára és nem izoláltan működik a teste, kiesik a padból, pedig csak lehajolt a levert ceruzáért.

Saját testérzékelése sem optimális, állandó visszajelzés kell a környezetéből, hol vannak a határai, meddig tart a saját teste. Nekimegy, túl gyorsan, túl erősen érint meg, pedig nem akar senkit bántani. Ők szociálisan érzékenyek és kapcsolódni szeretnek, de nem tudják kordában tartani a testüket. Többségük érzi, hogy baj van velük, így próbálják tompítani a negatív jelzéseket. Ha nehéznek vélik a feladatot, félelmetesnek a helyzetet, inkább bohóckodnak, vagy éppen nem reagálnak a környezetre, esetleg agresszívak a frusztrációik miatt.

Ilyen jelenségeket tapasztalhatunk akkor is, ha a beszédértés-észlelés területén van hiányosság, krónikus beszédészlelés esetén szinte lehetetlen, hogy valaki egy zajos osztályban felvegyen információt.

 

A harmadik csoportba azok tartoznak, akiknél a figyelemzavar hátterében magzati életben, szüléskor, vagy kora csecsemő korban átélt trauma húzódik meg. Gyakran tapasztalható hátrányos helyzetben élő gyerekek esetében, örökbefogadottaknál. Az első 18 hónapban, – ami egy nagyon szenzitív periódus – a frontális lebeny fejlődik, ennek a kiváltója a szeretet által kapott öröm, amely azokat a hormonokat stimulálja, amelyek az idegrendszeri kapcsolódásokat generálják. Ha ez a folyamat sérül, akkor zsigeri szinten traumatizált emberként nő föl valaki. Ha a 2., 3. esetben a Ritalint kapja valaki, az nem úgy hat, mint az organikus ADHD esetén, hanem éppen ellenkezőleg,  felpörgeti őket.

 

 

Ami közös mindegyik esetben, hogy figyelemzavar esetén a végrehajtó funkciók működnek alul. Ezek azok, amelyek a viselkedésszervezésünket befolyásolják (reakciók, társas kapcsolatok, kognitív szervezés, tanulási módok, élet szervezése) a tanulás-létezés alapjai.

 

 

Az a baj, hogy az ADHD az élet számos területén okoz gondokat. A mozgásban megjelenő szabályozási mechanizmusok nehezítettek, ahogy a kognitív-tanulási módok, vagy éppen a szociális-érzelmi és társas kapcsolatok is sérülnek.  Sólyom Brigitta előadásának második része a 3 figyelemzavar típus esetén alkalmazható módszereket, terápiákat is javasol. Ezekkel egyébként az amúgy kétségbeesett szülőknek is javasolhatunk megoldási utakat.

Hova, merre induljanak, ha segíteni szeretnék gyerekeiket. Ezek között szerepel a homloklebeny terápia, amelynek gyakorlatait akár órakeretben is alkalmazhatjuk. Van, ahol arra van szükség, hogy hallás- és látás kapcsán az érzékszervi nehezítéseket rendezzék, máshol pszichoterápiát kell alkalmazni.

 

A teljes előadás további részletekkel itt tekinthető meg:

 

És igen, egyelőre miután a pedagógusképzésben nem készítik fel a pedagógusokat az atipikus gyerekek oktatására, nevelésére, ezért érdemes önmagunkat fejleszteni, információkat gyűjteni a témában. Ehhez szerencsére rendkívül jó szakirodalmakat találunk itthon. Érdemes körülnézni, tájékozódni.