Anyává nem a szülés tesz

Anyává nem a szülés tesz

Ha most várod az első babádat, ha éppen kismama vagy, ha több gyereked van, ha már felnőttek a gyerekeid – mindenképp érdemes elolvasnod ezt a cikket, hogy egy kicsit másképp nézz az általad megtett útra, és a legfőbb tanítómestereidre, a gyerekekre.

A „matrescence” (kb. anyakor) kifejezést a hetvenes évek közepén Dana Raphael antropológus találta ki, és Aurelie Athan, anyasággal foglalkozó pszichológus terjesztette tovább. A szó a kamaszkor (adolescence) kifejezés mintájára azt sugallja, hogy az anyává válás is egy olyan testet-lelket megváltoztató fejlődési fázis, mint a kamaszkor – írta a Dívány szerzője.

Megosztani az élményeket

Az már közhely, hogy a kamaszkor során olyan testi, hormonális és lelki változások zajlanak, melyek megváltoztatják az embert – de ideje lenne azt is mindenki tudatába belevésni, hogy az anyaság egy ugyanilyen, mindenre kiterjedő fejlődési fázis – mondja ezt már Alexandra Sacks pszichiáter. Sacks arra biztatja a friss és kevésbé friss anyákat, hogy érzelmi változásaikról, testükről, és minden egyébről, amit tapasztalnak, ahogy fejlődik bennük az anya, beszéljenek, osszanak meg élményeket a közösségi médiában is.

A valódi anyaélményekért

Azt mondja, hogy jelenleg az anyaságról való diskurzus kétpólusú: van az idealizált, szuperboldog anyakép, aminek kevés köze van a valósághoz, és van a szülés utáni depresszió. Érdemes lenne a köztes árnyalatokat is lefesteni, megtalálni a szavakat ahhoz, hogy a valódi anyaélmények megoszthatók legyenek. Amint az emberek, az anyák tudnak beszélni a tapasztalataikról, látják, hogy nincsenek egyedül, az egészséges feldolgozás is sokkal hamarabb történhet meg.

Létező fejlődési fázis

A matrescence fogalom visszahozhat némi varázst, izgalmat a felnőttkori fejlődésről való gondolkodásba is. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kamaszkor lezárultával a felnőtt énünk kifejlődött, ez már így is marad. Holott erről koránt sincs szó, és például a szülővé válás egy hatalmas személyiségfejlődési lépcső mindenki életében.

Ráadásul ez az anyasági érés nem is zárul le az első gyereknél, vagy az első három év után. Mint egy tortán, egymásra rakódnak a rétegek, és minden újabb gyerekkel, minden újabb korszakkal új és új élmények, megugrandó érzelmi kihívások vannak.

A hős útja

Athan azt mondja, hogy az anyává válás a hős útjához hasonlít. Minden mese, klasszikus hőstörténet úgy épül fel, hogy a főhős vagy önszántából, vagy a körülmények áldozataként belevág egy addig sosem látott kalandba. Útján számos nehézséggel néz szembe, sok próbát kiáll, és végül győzedelmesen tér vissza. Egy új, jobb, bátrabb, érzékenyebb ember válik belőle. Az anyává válás is ilyen. Nem feltétlenül van egy aha-élmény, hogy na mostantól minden megváltozott, bár néha ez is megtörténik. Néha meg szép lassan tárul fel az a felelősség, az az önfeladás, amit ez jelent.

Igazi változás

A modern ember sokszor rengeteg pénzt és időt áldoz arra, hogy spirituális fejlődésen menjen át, énközpontúsága feladásával, visszaszorításával boldogabbá váljon. Jóga, indiai utazások, meditáció, mindfulness – mind arra nevelik az embert, hogy legyen jelen. Aszkétikus gyakorlatok sorával igyekeznek elérni azt a nyitottságot, és önfeladást, ami egy magasabb szintű spirituális állapothoz kell. Ha megnézzük a gyereknevelés, a kisbabáról gondoskodás monoton feladatát – azt látjuk, hogy ez felér egy lelki gyakorlattal.

A teljes cikk személyes, szülői beszámolóval a Dívány oldalán olvasható.