Ha én gyerek volnék…

“Ha én iskolás volnék, szeretnék egy ragyogó, nyitott világot látni. Kíváncsi volnék, és szeretném, ha rám is kíváncsiak volnának. Habzsolni szeretném a jó történeteket, a világ csodáit.

Találkozni szeretnék a régvolt minden pillanatával és megismerni idegen tájakat, embereket, régi szokásokat. Azt kérném, hogy valaki mondja el az én nyelvemen, mit jelentenek a szavak, betűk, számok. Arra vágynék, hogy magányomba mellém szegődjön egy társ, akivel közös nyelvünk, titkos kódrendszerünk van, amivel az egész világot megfejthetjük.

Ha én iskolás lennék, minden reggel szépen feldíszíteném a szívem, mert örömmel várnám a sok újdonságot. Az új meséket, a társakkal való élményeket. A találkozásokban rejlő örömöket. Arra kelnék, hogy a mai napon rám vár egy csokor hozzám hasonlóan különleges jelenség, aminek tükrében megláthatom és megismerhetem magam.

Rálelnék azokra az igazságokra, amelyek bennem voltak már régóta, de mostanra meg is tudom magyarázni őket. Ötleteket kapnék, amelyek bennem voltak, csak nem tudtak még megszületni. És sikereim lennének, hiszen újat és egyedit tudok alkotni.

Ha én iskolás volnék, csak azt szeretném, ami én vagyok. Arra figyelnék, amiben meglátom magam. Az vonzana, amihez közöm van. Magam, vagy mások által. Az lenne az én ügyem, amelyben érintett vagyok. És azzal töltenék sok időt, amit én választok. És ami megtetszik, azzá lennék. Akit megszeretek, azért bármit megtennék. Aki magával ragad, annak mindent elhinnék. Aki szárnyakat adna, azzal elrepülnék.

Ha én iskolás lennék, senkit sem érdekelne, hogy jó tanuló vagyok-e. Mindenki azt látná, hogy ahhoz képest, amikor elindultam, hol tartok most. Mennyi mindent csinálok lelkesen, elszántan, mi az a sokféle tudás, amit megszereztem.”

A cikk folytatása a Szülő 2.0 oldalon olvasható. A felsorolást kiegészítheti vagy újraírhatja ki-ki maga is…