A bukfenc hatása az agytekervényekre

A bukfenc hatása az agytekervényekre

A csúszó-mászó, később futkározó és labdázó, bukfencező kisgyerek ezekkel a mozgásformákkal nem csupán a testét ügyesíti, hanem az agyát is csiszolja.

Az élet fenntartásához szükséges legfontosabb agyi “áramkörök”, amelyek a légzésért, a szívműködésért, a belső szervek irányításáért, a reflexeinkért felelősek, valóban velünk születettek, de a finomabb funkcióinkhoz szükséges agyi ideghálózat a környezetből érkező ingerek hatására, és a környezet megtapasztalása során alakul ki. Az emberi agy felépítése csak ezeknek a külső hatásoknak révén fejlődhet ki teljes egészében – írta a Babaszoba.

Az élet első éveiben a mozgás és az érzékszervi benyomások révén jön létre az az ingertömeg, ami az újszülött agyát folyamatosan “érleli”. Az idegsejtek közötti kapcsolatok – a szinapszisok – erősségét és bonyolultságát ezek a tapasztalatok határozzák meg. Azok a kapcsolatok, amelyeket nem aktivizálnak, nem használnak eleget vagy gyengék, egyszerűen elsorvadnak, éppúgy mint egy fa gyenge ágai. Ha viszont a neuronok sokat vannak “edzésben”, akkor az agyba való integráltságuk, a saját áramköreik bonyolultsága fokozódik. Ezzel magyarázható, hogy az egypetéjű ikrek genetikailag egyébként teljesen azonos agya mégis eltérő jellemet, érzelmi életet stb. hozhat létre.

Az agykutatók másik nagy felfedezése a közelmúltból az ún. időablakok megismerése. Kiderült, hogy az egyedfejlődés során csaknem minden kötelezően elsajátítandó készségnek és képességnek van egy különösen alkalmas tanulási periódusa, ezt hívják időablaknak. Ha ezt a gyerek valamilyen okból elmulasztja, akkor az agyában az adott funkcióhoz szükséges ideghálózat valószínűleg nem fejlődik ki teljes terjedelmében. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy fogyatékos lesz a gyerek, bár szélsőségesen hátrányos helyzetben, amikor nem kapja meg a szükséges külső ingerek, élmények minimumát sem, még ez is előfordulhat.

Ezen ismeretek birtokában a szülők sokat tehetnek azért, hogy gyermekeik agyfejlődését serkentsék. Nem különleges okosító feladatokról van szó, hanem csupa olyasmiről, aminek látszólag nem sok köze van a későbbi értelmi képességekhez.

Az élet első két évében az elsődleges, ún. motoros – vagyis mozgási – készségek tökéletesítése járul hozzá leginkább a megfelelő agyi hálózat fejlesztéséhez. Ennek érdekében a gyereknek minél több, az egész testet igénybe vevő mozgásra van szüksége mászásra, kapaszkodásra, ugrásra, ütésre, dolgok elkapására, gurítására stb. A születés után hamarosan megkezdődik a finomabb izmok kontrolljának kifejlesztése is, ez teszi lehetővé az írást és a rajzolást, és általában a kéz munkára való használatát.

A cikk folytatása a Babaszoba oldalán olvasható.