A szülők lázadása – 1. rész: Amikor fejünkre nő a gyerek

A szülők lázadása – 1. rész: Amikor fejünkre nő a gyerek

Sok szó esik mostanában a gyermekek lelki szükségleteiről és a szülők szerepéről az egészséges fejlődésben. Blogok, weboldalak, könyvek tucatja szól a témáról. És jó hogy így van, hiszen azt szeretnénk, ha mind több gyerek nőhetne fel szeretetben, lelkileg egészséges légkörben. Most azonban a szülők lelki szükségleteiről szeretnék beszélni. Mert erről mintha kevesebb szó esne. Pedig nem egyszer találkozom az ezzel kapcsolatos problémákkal a felnőttek és a gyerekek pszichoterápiájában

Mert mi van akkor, amikor a gyerekek egyszerűen a felnőttek fejére nőnek. Amikor a szülőknek már nem jut ideje magukra, és az önmagukról való testi-lelki gondoskodás hiánya házassági konfliktusokhoz, önjutalmazó pótszerekhez (evés, ivás, dohányzás) vagy más tünetekhez vezet. Ráadásul ilyenkor már a gyermek sem érzi biztonságban magát, mert túlságosan gyengék a felnőttek körülötte. Ez a nyugtalanság arra hajtja, hogy tovább provokálja, tesztelje szülei tűrőképességét – hátha egyszer megállítják. Nézzük egy-két példát arra, hogy hogyan is jöhet létre ilyen helyzet.

A szülő, mint pszichológus

Az érdeklődő és lelkiismeretes szülőt információk tömege éri el arra vonatkozóan, hogyan is nevelje, gondozza gyermekét, hogyan vegye figyelembe a gyerek minden testi-lelki szükségletét. A pszichológia számos elrettentő ténnyel is szolgál arra, hogy mi van akkor, ha nem figyelünk eléggé a csemeténk lelki fejlődésére. Hála ennek a hatalmas információözönnek, mi már tájékozottabbak vagyunk gyermeklélektanból anyáinknál és gyerekeink talán kevesebb eséllyel kötnek ki felnőttként a pszichológusnál. Ám ettől valahogy szülőként nem érezzük magunkat jobban. Sőt, a lekiismeretes szülő manapság már több mindentől félti a gyerekeit, mint mondjuk 50-100 éve. Vannak – különösen a pszichológiából „tájékozottabbak” – akik annyira aggódhatnak gyermekük lelki egészségéért, hogy még nevelni sem merik őket igazán. Van, aki attól fél, hogy ha túl erélyes vagy kevésbé demokratikus, azzal árthat a gyerek lelki fejlődésének.

A tekintélyfóbiás

Vannak felnőttek, akik gyerekkorukban nagyon rossz tapasztalatokat szereztek a szülői tekintélyről. Lehet, hogy annak idején túl sokszor gázoltak át szüleik az akaratukon. Vagy nem vették figyelembe a vágyaikat és gondjaikat. Aki így nőtt fel az tudatosan vagy öntudatlanul dönthet úgy, hogy ő bizony pont az ellenkezőjét fogja tenni a gyerekével. Éppen amikor felemelné a hangját, lehet, hogy a saját anyjának a rikácsolása jut eszébe – és gyorsan lecsendesíti magát. Ám ezáltal, akkor és ott eszköztelenné válik egy kisgyermek természetes szertelenségével, vadságával szemben. Az erőt összekeveri az erőszakkal, a kérést túl sokszor cseréli kérdésre, és így a tekintélye túlságosan is meggyengül.

A leterhelt

Egyszer egy 10 éves „elkényeztett rosszcsonttal” beszélgettem, aki valójában érzelmileg elhanyagolt volt és szomorú. A szülők kisboltos vállalkozók.

• Apu és anyu nem törődnek velem.
• Miért, mit csinálnak?
• Kinn a konyhában vitatkoznak.
• Miről vitatkoznak?
• Mindig valami ÁFÁ-ról beszélnek. Nem tudom, mi az…

A gyerekek „neveletlensége” időnként valójában elhanyagoltság. Az odafigyelés, a beszélgetések és a közös játék a jó kapcsolat építőkövei. A hosszú távon is eredményes nevelés erre az alapra épül. Mindehhez azonban időre, figyelemre és energiára van szükségünk. És, amikor ennek híján vagyunk, még mindig mondhatjuk: csináljon a gyerek, amit akar. Vagy amit kér, gondolkodás nélkül megadjuk neki. Mert macerás lenne meggyőzni az ellenkezőjéről. Arra nekünk ugye nincs időnk. Ha meg már nagyon nem bírunk vele, akkor figyeljen rá az óvoda, az iskola. Vagy szerelje meg a pszichológus. Mi meg addig is mehetünk a pénz után.

Az egyenlőségpárti

Ez a nevelési mód a gyermek téves észleléséből ered. Ilyenkor a szülő egyszerűen felnőttnek nézi a gyermekét. Beavatja őt napi gondjaiba, még azokba is, amelyeket az nem érthet, sőt egyenesen ijesztőek is a számára. A szülő kis felnőttként kezeli gyermekét és támogatja a felnőttes kifejezésmódban és érdekképviseletben. Bevonja a döntéseibe, egyre több dologról kéri ki a véleményét és szüntelenül választások elé állítja. A praxisomban nem egyszer találkoztam olyan válsághelyzetekkel, amit ilyen szemlélettel sikerült előállítani. Amikor a szülők egyszerűen már nem beszélhettek meg úgy valamit, hogy a gyerek ne szóljon bele. Amikor a gyerek döntött arról, hogy tv-t vegyenek-e vagy mosogatógépet. Persze az a gyerek már tövig lerágta a körmét, annyira nyugtalan volt erőtlen, határokat nem tartó szüleitől. Mert a gyerek gyerek. És nem kis felnőtt.

Írásom következő részében olyan iratlan szülői jogokat ismertetek, amelyek kivívása és betartatása javíthatja a felnőttek lelki egészségét, a gyerekek biztonságérzetét.
Addig is, ne feledjétek: időnként ti is megérdemlitek azt a figyelmet és együttérzést, amit a gyerekeiteknek igyekeztek nap mint nap megadni!

írta: szakértőnk; Kaposi Kálmán pszichológus
www.kaposikalman.hu
http://www.facebook.com/MeglepoValtozas