Hogyan fejlesszük az óvodában a tanulásban akadályozott gyermek képességeit?

Hogyan fejlesszük az óvodában a tanulásban akadályozott gyermek képességeit?

A gyermekek oktatása-nevelése-fejlesztése az óvoda feladata, vagyis az ott dolgozó óvodapedagógusok, gondozónők, dajkák részvétele szükséges.

A gyógypedagógus a gyermeket az alapképességek területén fejleszti, igyekszik a szenzoros integráció sérült elemeit feltérképezni, speciális terápiás eszközökkel azok hiányát pótolni. Az óvodáskorú kisgyermek fejlesztése esetében a cél az, hogy a csoporton belül a belső differenciálás kereteit kihasználva történjen a gyermek oktatása-nevelése.

Az iskoláskort megelőzően elsősorban a játékos tevékenységek képezik a gyermek napi szükségleteit. Ezeket a tevékenységeket kell a tanulás szolgálatába állítani. A gyermek nehezen ért meg és hajt végre utasításokat, ezért rövid, egyszerű tőmondatokban kell feladatot adni neki, majd a végrehajtás után ellenőrizni és következő utasítást adni. Mivel figyelme rövid ideig tart, az egyes feladatokat koncentráltan érdemes megszervezni, és más típusú tevékenység végzésével, tevékenységváltással érdemes fenntartani.

Egy-egy feladat végzése közben könnyen eltéríthető, ezért a koncentrálást igénylő esetekben a munkakörülményeket úgy kell kialakítani, hogy minél kevésbé vonják el a gyermek figyelmét. Az iskola-előkészítés feladataira koncentrálva a napi feladatokban a nagymozgások fejlesztése, játékos formában különböző egyensúlyfeladatok végzése, a vesztibuláris rendszer ingerlése alapozza meg az észlelés fejlődését.

• A taktilis észlelés érdekében tárgyakat csoportosítani, rendezni, matematikai halmazokba sorolni érdemes. Mindezt az építőjátékok, az autók, a kisállatok bevonásával a napi játékos feladatokhoz kapcsolni célszerű.
• Az auditív észlelés fejlesztését szolgálják a zörejek megkülönböztetését célzó feladatok, a csendjáték, amikor néhány másodpercig csendben figyelik a gyermekek, milyen zajok hallatszanak a háttérben, különböző egyszerű hangszerek hangjának a felismerése, felnőtt- és gyermekhang megkülönböztetése, hangok magasságának érzékeltetése, hangok sorrendjének észlelése, háttérzajból egyes hangok, beszédhangok kihallása.
• A vizuális észlelés terén különböző formák összehasonlítása, azonosságok és különbözőségek észlelése, csoportosítása először tárgyak segítségével, majd még mindig térben, mértani formák megfigyelésével (kör, négyszög, háromszög), majd ezeknek a síkban történő összehasonlítása, megkülönböztetése, különböző feladatokon keresztül. Az alak-háttér észlelés fejlesztéséhez különböző színezések, háttérből bizonyos formák kiemelése használható.
• A mnesztikus funkciókat a figyelem fejlesztésével erősíthetjük. Ezt mind akusztikus, mind vizuális úton az egyes elemek megfigyelésével, majd emlékezetből való visszaadásával érhetjük el. Idekapcsolhatjuk a jelek használatát, azok értelmezését, ezek lehetnek óvodai jelek, közlekedési jelek.
• A finommotorika fejlesztése az óvodáskorban központi szerepet kap. Természetesen az idegrendszer érése, a myelinizáció (velőcső-hüvelyesedés), a kéztőcsontosodás olyan organikus alap, amelyet egyrészt nem tudunk pedagógiai eszközökkel befolyásolni, másrészt pedig az egyes gyerekek érettségét tekintve többéves eltérést is mutathat gyerekenként. A finommozgás fejlesztése azonban fontos feladat, amely az iskoláskorban szükséges írástanulást alapozza meg. A gyurmázás, nyírás, vágás, ujjfestés, gyöngyfűzés, csavarok csavarozása hozzájárul e terület fejlődéséhez.

A kislányok előnyben vannak, mivel napi játéktevékenységük során is megjelennek ezek a mozgások. A kisfiúkat a játék során kell tudatos irányítással bekapcsolni, például a szereléssel az ilyen jellegű tevékenységbe. Mivel a gyerekek hamar kifáradnak, ezt a feladatok tervezésekor figyelembe kell venni.

A tanulásban akadályozott gyerekek tudatos külső motivációt igényelnek, a pedagógusnak többször fel kell hívnia a figyelmet egy-egy tevékenységre, fel kell kínálnia egy-egy új lehetőséget az adott gyermeknek. Sok dicséretre van szükségük a gyerekeknek, minden egyes tevékenységükben meg kell keresni azt a pozitív elemet, ami megerősítést igényel, és amely a következő lépés alapjául szolgál.

A kapcsolatteremtésben is figyelmet igényelnek ezek a gyerekek. Segíteni kell a társaikkal való együttműködést, meg kell előzni az ebből adódó konfliktusok kialakulását, amennyiben pedig az bekövetkezett, felnőtt segítségével kell megoldani azt.

A napi önkiszolgálási tevékenységek is lehetőséget adnak a gyermek fejlesztésére. Ebben az óvodapedagógus mellett jelentős szerepet vállal a dadus is. Az öltözködés során fejleszthetjük a gyerekek testsémáját az egyes testrészek megnevezésével, a szerialitást az egyes ruhadarabok felvételének a sorrendjével.

A bal–jobb differenciálása a bal–jobb láb és kéz megnevezésével, megerősítésével történhet. Taníthatjuk a színeket, anyagokat, a ruhadarabok megtapintásával, tulajdonságaik megnevezésével. A naposi teendők elvégzésekor a terítés sorrendje, az evőeszközök tányér melletti elhelyezése szintén a szerialitás és a relációs szókincs szolgálatába állítható.

A cikk szerzője: Dr. Papp Gabriella
Forrás: ovonok.hu