“Fejezd már be!!!” – Mit tegyek, ha megőrjít a gyerekem?

“Fejezd már be!!!” – Mit tegyek, ha megőrjít a gyerekem?

Már megint hatodszor szólsz a gyerekre, hogy mossa meg a fogát, mert elkéstek. Még meg sem fésülted, egy pillanatra sem marad nyugton. Rohannod kell a munkahelyedre, mert nem érsz oda a megbeszélésre. Érzed, hogy remegni kezd a gyomrod és egyre türelmetlenebbek a mozdulataid. Mit tegyél, hogy ne ordíts egy nagyot? Szét tudnál robbanni… Szinte nem látsz a dühtől. Eleged van és sikítani tudnál. Ismerős?

Még mindig nem vette fel a ruháját, játszik a macijával ahelyett, hogy igyekezne. „Csináld már!!”- szalad ki a szádon a kiáltás… amit szinte azonnal meg is bánsz. Látod az ijedt arcot magad előtt, a legörbülő szájat, és elszégyelled magad. Elszakadt a cérna. Mit tegyél, hogy ez ne így legyen? Ha úgy érzed, nem te vagy a világ legangyalibb anyukája, és néha bizony kijössz a sodrodból, olvass tovább. Mutatunk neked néhány megoldást, hogy képes legyél uralkodni az indulataidon és ne kényszerülj arra, hogy lelkiismeret furdalásod legyen – írta a csaladinet.hu szerzője.

Figyelj az intő jelekre!

A feszültség, az idegesség, a stressz nem azonnal robban. Egy édesanya szinte a legutolsó pillanatig képes uralkodni az indulatain. Teszi a dolgát és mosolyog, amíg csak bír.
Ha már nem érzed, hogy képes vagy mosolyogni, ha már fáradt, fásult vagy, és szinte automatikusan, mondhatni gépiesen éled az életed, akkor vedd észre, hogy gond van.

Sok szülő szinte észre sem veszi, hogy van mellette egy kis ember, akivel foglalkoznia kellene. Ami számomra a legmegdöbbentőbb, az az, hogy a szülők nem beszélgetnek a gyerekeikkel. Egyáltalán nem!

Legutóbb az öt éves kislányommal okoztunk nem kis feltűnést, amikor buszon utaztunk. Ez még önmagában nem lenne nagy kunszt, de egy idő után azt vettem észre, hogy az utasok nagy része bennünket figyel, mosolyogva. Panka ugyanis folyamatosan csicsereg, be nem áll a szája egy pillanatra sem. Öt éves kora ellenére olyan szépen és választékosan beszél, hogy megbámulnak bennünket mindenhol. Ekkor kezdtem el figyelni a környezetünkben előforduló szülőket, hogyan kommunikálnak a gyerekeikkel. Nem nagyon találkoztam hasonlóan csicsergő kisgyerekkel. Sehol. Sem buszon, sem plázában, sem boltban, de még a játszótéren sem.

Ami annál inkább feltűnt, hogy a szülők szinte tehetetlenül állnak a tomboló, agresszíven hisztériázó és követelőző gyerekeikkel szemben. Kétségbeesetten igyekeznek valahogy helyrehozni a kínos jelenetet és szemmel láthatóan semmilyen eszközt sem tudnak előhúzni a tarsolyukból, hogy helyreállítsák a rendet.

Nálunk is előfordult, hogy a kislányom a leglehetetlenebb pillanatban vette elő a rosszabbik énjét, nem kis feltűnést és bosszúságot okozva. Előfordult, hogy már a sírás határán álltam mellette, és bizony néhányszor el kellett számolnom tízig, hogy ne rázzam ki a nadrágjából.

Mi az, ami nálunk bevált ilyen helyzetekben? Lássuk csak:

Öleld meg

Próbáld elképzelni azt a tehetetlen dühöt, amit ilyenkor a gyereked érez. Tele van vágyakkal, kíváncsisággal és nyitottan szemléli a környezetét. Minden érdekli és mindenre szeretne választ kapni. Mindent igyekszik megtapasztalni, kipróbálni. Számára izgalmas a világ, de fogalma nincs arról, hogy te ezeket észre sem veszed. Csak bámulod a kirakatban a legújabb divatot, és azt látod, hogy végre olcsóbban kaphatod meg a következő göncödet. Vagy annyira lefoglal a telefonod nyomkodása, hogy nincs időd, türelmed válaszolni a kérdéseire, és kénytelen tombolni, hogy egyáltalán észrevedd. Igen, ez velem is gyakran előfordul, pláne, amikor dolgozom.

Ilyenkor, ha már elszakad a cérna, akkor gyorsan félreteszem, amit épp csinálok, és megölelgetem. Megkérdezem, hogy igazából mit szeretne.

Ha nem kér lehetetlent, akkor megbeszéljük, hogy mikor tudunk az ő kívánságával foglalkozni. Ha még be kell fejeznem valamit, és szükségem van némi időre, akkor határozottan kérek tőle egy kis türelmet. Ilyenkor ölbe veszem, odabújik hozzám és nagy hüppögve kibírja, hogy befejezzem azt, amit félbeszakított a tombolása.

Vedd elő a humorod

A legfeszültebb helyzetekben, a legváratlanabb pillanatokban csiklandozom meg, harapom meg a fülcimpáját, kenek az orrára pudingot, vagy fröcskölöm le egy kevéske vízzel. Valami olyat teszek, amitől ahelyett, hogy az idegbomba robbanna, a kacagás tör ki rajtunk.

A gyerekek nem szeretik a „feladatokat”. Nem tudják, hogy mi a „kötelesség” és mit kellene minden nap, következetesen és időre betartaniuk, megtenniük azért, hogy egészségesek, ápoltak, okosak legyenek.

Neked a mesefilm legizgalmasabb részénél jut eszedbe ebédet tálalni. A játék közepén küldöd el fogat mosni. Semmi kedve reggelente, álmosan a hidegben vetkőzni és öltözni. Nem szereti, ha húzod a fésűvel a haját. És különben is, kit érdekel, hogy te elkésel a munkahelyedről, amikor ő tegnap kapott új játékot és azt szeretné kipróbálni a reggeli helyett.
Ilyenkor egy pillanat is elég lehet, hogy kizökkentsd az „álomvilágából”, egy kis humorral. Ha ez már megtörtént, és kacagva lebirkóztad az ágyon, amikor álmosan és nyűgösen nem képes felöltözni, akkor a nagy nevetgélés után már lelkesebben áll neki.

A cikk folytatása további tippekkel a csaladinet.hu oldalon olvasható, ide kattintva.

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.