Hogyan „éljük túl” a karácsonyt?

Hogyan „éljük túl” a karácsonyt?

Miért vagyunk ingerültebbek az ünnep közeledtével? A toleranciaküszöb miért ekkor lesz alacsonyabb? Hogyan tudjuk mindezt helyre billenteni, hogy megtartható legyen az ünnep meghittsége?

Elképesztően kevés idő jut éppen az ünnepek közeledtével egymásra, az egymással eltöltött idő egészen lecsökkent. A valódi ünneplésre is sokkal kevesebb idő jut, kevés az együtt eltöltött étkezés, és a közös programok is egyre ritkábbakká válnak. A felgyorsult munkatempóval párhuzamosan ezt az időszakot mintha nem megélni, hanem túlélni akarnánk. Legalábbis úgy látszik. Ennek az időszaknak az egyik legnagyobb kihívása az, hogy ezt legyőzve, és egy mély lélegzetet véve valódi minőségi időt töltsünk a szeretteinkkel.

Ajándékozás

A rohanás nemcsak a munkatempó felgyorsulásában mutatkozik meg, hanem az ajándékvásárlás kiegyensúlyozottságában is. Törekszünk arra, nehogy a másik drágább ajándékot vegyen, nehogy elvigyék az orrunk elől a kiszemelt tárgyat, nehogy elfogyjon… A kiszemelt tárgyak bűvöletében lassan eltárgyiasul az ajándékozás, és ezzel párhuzamosan az a fajta szeretetspiritualitás, amely a karácsonyhoz kapcsolható, érvényét veszíti. És ez nagy baj! Mindenképpen pozitívum azonban, hogy egyre nagyobb tért hódít az élményajándék, és a kézzel készített, kreatív ajándékozás. Ez viszont azt feltételezi, hogy ismerjük a másikat és odafigyelünk arra, hogy ő mit szeret, mi érdekli – legalábbis törekszünk erre.

Nagy hiba azt gondolni, hogy akkor teszünk jót a gyerekkel, ha elhalmozzuk sok ajándékkal. Ilyenkor fordul elő az, hogy a gyerek hol ide, hol oda kap, nem tud egyiknél sem megállapodni. Közhelynek számít, de a gyereknek nem az értékes ajándék az igazi ajándék, hanem az, ami a szíve szerint való. Ezt kipuhatolni viszont csak akkor lehet, ha igazi figyelmet adunk neki.

Fordulj oda!

A megosztott figyelem nem figyelem. Mi nők köztudottan nagyon jók vagyunk a multitaskingban, és azt gondoljuk, egyszerre száz felé tudunk figyelni. Ez talán ténylegesen így is van, az viszont egészen biztos, hogy a valódi figyelem a gyerek felé úgy mutatkozik meg, hogy fizikai értelemben is, arccal is felé fordulunk, leülünk vele szemben, és a szemébe nézünk.

Kibeszélés

Ilyenkor, karácsony közeledtével – talán a rövidebb nappalok, a szürkeség elhatalmasodásával – a lélek szellőzésre vágyik. Nagytakarításra nem csak a környezetünk, de a lelkünk is vágyakozik. Az ünnepek közeledtével mintha összegubancolódnának, és hatalmas csomókká állnának össze az év közben elszenvedett sérelmeink, és olykor stresszlavinává hatalmasodnak. Ezért van – volna – szükség arra, hogy akár az iskolában, akár a családban ezeket a fájdalmakat, feszültségeket kibeszéljük, a belső gócpontokat feloszlassuk. Ha ennek bármilyen jelét adjuk, máris lehetőséget biztosítunk magunknak, a gyereknek, hogy a lélek felfrissüljön, és ezután újult erővel tudjuk megoldani a következő konfliktushelyzetet.

Az ünnep misztériuma

Az ünnepnek van egy olyasfajta spirituális jellege, ami egyben az érzelmi azonosulást, az egymás felé megnyílást is jelentheti. A gyerek számára pedig az igazi ajándék a jelenlét, a valódi, osztatlan figyelem. Ha ott van az apa, az anya, és a többi családtag, akkor már táplálkozhat abból, ami számára érzelmi tartalékot jelenthet, és egyúttal továbbviheti a következő nemzedék, az ő gyermekei számára. Ez jelenti számára a legnagyobb boldogságot.