Segítség, a gyerekem felsős lett!…avagy 10 jótanács felsősök szüleinek

Segítség, a gyerekem felsős lett!…avagy 10 jótanács felsősök szüleinek

Eltelik egy-két hónap, és a kisiskolás, aki eddig négyes-ötösöket hozott, rettenetesen elfárad. Jobb esetben hozza a negyedik osztályban is bizonyított formáját, rosszabb esetben az osztályzatok rosszabbak lesznek, el-elmaradnak a házi feladatok, mert túl soknak érzi, nem érti a matekot, fogy az erő és a lelkesedés. Az alsó tagozatban megszokott 2-3 (legfeljebb 4) tanító után lesz 8-10 tanára (rosszabb esetben). A gyerek nyúzottá válik, frusztrált lesz. Nem győzi a tempót. Soknak érzi, amit elvárnak tőle, és legyünk őszinték: sok is.

Mivel van már egy-két tapasztalat a tarsolyomban, így mindenképp adnék néhány jótanácsot azoknak a szülőknek, akik azt szeretnék, hogy gyermekük boldog gyerekkort élhessen meg, vidám, és kiegyensúlyozott legyen.

1. Gyermeked individuum. Egyéniség, tele rejtett és még kiaknázatlan tehetséggel, képességekkel. Engedd, hogy saját vágyait, céljait valósítsa meg! Egy jó kis beszélgetéssel könnyen rá lehet ébreszteni őket arra, valójában mit is szeretnének. Bármennyire mulatságosnak tűnik is a céljuk, egy kérdést mindenképp megér, tehát kérdezd meg tőle: hogyan szeretnéd megvalósítani? Mit teszel majd érte?

 

2. Ha valami nem sikerült neki, rossz jegyet hozott haza, kérdezd meg tőle: mindent megtettél azért, hogy sikerüljön? Ha igen, akkor ne dorgáld meg, beszélgess vele, így hamar rájössz, mi okozta a kudarcot. Ha nem, akkor vizsgáld meg, hogy vajon miért nem? Ha az ok a lustaság, akkor van értelme egy kis dorgálásnak, esetleg egy mélyebb, hosszabb beszélgetésnek, amelyben teret engedsz a fantáziának. Ha jól csinálod, hamar kiderül, mi érdekli, milyen vágyai vannak… és egy kis idő elteltével ezekből a vágyakból célokat kovácsolhatsz. Neki, nem magadnak.

 

3. Ne várd el, hogy mindenből professzor legyen, mindenből maximálisan teljesítsen! Persze, minden szülő azt szeretné, hogy a gyereke túlmutasson rajta, de elsősorban azt akard elérni, hogy boldog legyen! És ebben bizony nagy szerepe van a tartalmas, játékkal teli gyerekkornak. Hogyne, szeretnéd, ha több nyelven beszélne, sportolna, egészséges lenne…, de gondolj arra, hogy ép lélek is kell ahhoz, hogy a gyereked egészséges lehessen. Akkor fogadd el, ha valamiből nem ötösre, hanem csak közepesre teljesít. Vedd figyelembe azt is, hogy ő mit szeretne, de a döntés joga a tiéd, ezt ne feledd! Te vagy a felnőtt, te vagy a szülő.

 

4. Ha úgy érzed, gyermeked fél valamitől vagy valakitől, akkor biztosan itt az ideje annak, hogy ezt feloldd benne. Mindenképpen beszéltesd! Ha a tanárától fél, akkor vizsgáld meg, mennyire megalapozottak ezek a félelmek! Ha úgy látod, hogy nagyon, akkor beszéld meg a tanárával, tárd elé a helyzetet. A kommunikáció még senkinek sem ártott meg. A tanár is ugyanolyan ember, mint te, nem jobb, nem rosszabb. Neki az iskola a munkahelye, a felelőssége a te gyermeked és mindenki másé, akit tanít.

 

5. Ha azzal szembesülsz, hogy a gyerek nincs önmagával megelégedve, tele van negatív gondolatokkal, akkor tegyél fel neki négy kérdést:

 

• Biztos vagy benne?
• És ez teljesen biztos?
• Hogy érzed magad, amikor erre gondolsz?
• És ha erre nem gondolnál, hogy éreznéd magad?

Ez a pár kérdés teljesen megfordíthatja a gyerek gondolkodását, rádöbbenheti arra, hogy ami miatt izgul, az valójában teljesen jelentéktelen dolog. Miután erre rácsodálkozott, már gyerekjáték a gondolkodásán egyet csavarni, megfordítani, pozitív irányba terelni. És ha valami pici sikert is ért el, dicsérd, dicsérd!

6. Bármilyen kis célja is van, az csak jó lehet. És olyan nincs, hogy nincs! Keressétek meg! Javaslom, írasd le (vagy rajzoltasd le) vele színes, nagy nyomtatott betűkkel egy A4-es lapra, és tegye ki a szobájába valamilyen jól látható helyre. Mindenképpen olyan helyen legyen, ahol nagyon sokat tartózkodik. Így folyamatosan szem előtt lesz a célja, amiért érdemes tanulni, vagy áldozatokat hozni.

 

7. Ha az iskolából (edzésről, különóráról) hazajön, akkor fáradt. Engedélyezz neki 20 perc pihenést, ami bármilyen lehet, ami nem az okosketyerékhez kötődik. Ennek több oka is van, egyik közülük az, hogy a virtuális háborúzás legalább annyira lefárasztja az agyának azt a részét, ami a kreativitásért, fantáziáért felelős, mintha folyamatosan halandzsaverset magolna. Higgy nekem! Tehát: bambuljon, fusson, másszon fára, játsszon a macskával, mindegy, csak feledkezzen el erre a néhány percre a tanulásról!

 

8. Tervezze meg a tanulási idejét! Ossza be az időt, írja le, melyik tantárgyra mennyi időt szán, és ebben te is segíthetsz neki. Nem feladatod, hogy ott ülj mellette, de segíts a tervei sikeres kivitelezésében. Ha eddig együtt tanultál vele, akkor megsúgom, felső tagozatban ez már nem nagyon fog működni. Lassan váljon e téren is önállóvá. Mi lesz akkor a középiskolában?! Kérdezd ki a leckéjét, de vigyázz, a maximalizmus legalább akkora átok, mintha nagyvonalúan átlépsz a kötelezettségeken.

 

9. Tanulás közben mozogjon! Jó, ha verstanulás közben feláll, indiánszökdeléseket csinál, hasra fekszik stb… Mindez stimulálja az agysejteket, jobban tud tanulni, figyelni. Gondold csak végig: amikor igazán fontos üzleti ügyben telefonálsz, te is felállsz és járkálsz közben…

 

10. A kisgyereknek alvásra, pihenésre nagyon nagy szüksége van. Aludja ki magát, ha nem teszi, az hosszú távon nagyon megbosszulja magát. Teljesen mindegy, miből ír felmérőt, mit adott fel otthonra a tanár néni, ha nem alussza ki magát, akkor is alul teljesít. Úgyhogy tökmindegy. Ha nem ér a végére, akkor nyugtasd meg, hogy életben marad akkor is, ha becsúszik egy gyengébb osztályzat. Biztosítsd afelől, hogy ezzel együtt, akkor is, mindenképpen nagyon szereted.

 

Mert hidd el, ez a legfontosabb.

A szerző Tihanyi Rita, édesanya, tanár, gyermekagykontroll-oktató, a Felelős Szülők Iskolája szakértője.