Az elhanyagolás is bántalmazás – ezek a jelei

Az elhanyagolás is bántalmazás – ezek a jelei

Az érzelmi bántalmazás egyik formája az elhanyagolás, amitől ugyanannyira sérül a gyermek lelke, mintha naponta megvernék a szülei.

Dr. Robert Weiss három évtizede dolgozik pszichoterapeutaként, elmondása szerint a legszomorúbb esetei közé tartoznak az érzelmileg elhanyagolt gyerekkor miatt szenvedő felnőtt páciensek. Gyakran mondják neki szinte ugyanazt a mondatot:

„Bárcsak inkább vertek volna a szüleim, vagy adtak volna árvaházba!”

Azért mondják ezt a páciensek a terapeuta szerint, mert sokkal könnyebb felismerni magunkban, hogy azért sérült a lelkünk, mert vertek, vagy mert elhagytak a szüleink, az érzelmi elhanyagolás azonban csendes, észrevétlen gyilkos – írta az nlcafe.hu.

Hogyan lehet észrevenni azt, ami meg sem történik?

Ha semmi látható bántalmazás nem történt gyerekkorban, akkor azt gondolhatjuk, hogy csak velünk lehet baj, hogy mégis pocsékul érezzük magunkat, és olyan reakcióink vannak, mint egy bántalmazott gyereknek.

Dr. Weiss páciensei gyakran úgy kezdik a gyerekkoruk leírását, hogy szerető, törődő szüleik voltak, és ideális családban nőttek fel. Senki sem verte őket, nem kiabáltak velük, nem zaklatták szexuálisan, és mindenki nagyon kedvesen viselkedett egymással. Aztán, ahogy haladnak a terápiában, általában kiderül, hogy a szülők nem nagyon voltak elérhetők a gyerek számára, mindig fontosabb dolguk volt, mint hogy a gyerekükre figyeljenek.

Jellemző, hogy az elhanyagolt gyerekkorú felnőttek nem értik, miért esik szét az életük – függőség, kötődési problémák merülnek fel –, hiszen semmi rossz nem történt velük gyerekként. Nagyon nehéz felismerni, hogy az elhanyagolás ugyanolyan bántalmazás, mint bármelyik másik, ami érheti a gyerekeket a szüleiktől.

A terapeuta ezért tartja hiánypótlónak kollégája, Enod Gray Neglect: The Silent Abuser című könyvét, mert erről a ritkán tárgyalt bántalmazásról végre írt valaki közérthetően, hogy minél több emberhez eljusson az információ. Az egyik legfontosabb része a könyvnek dr. Weiss szerint az, hogy egyértelműen leírja, mi számít elhanyagolásnak, milyen jeleket kell keresnünk a saját gyerekkorunkban, ha érthetetlen módon rosszul érezzük magunkat a bőrünkben felnőttként és önpusztító gondolataink vannak. Mert az első lépés mindig az, hogy felismerjük a problémát, csak utána tudunk elkezdeni dolgozni a megoldáson.

Az elhanyagolás leggyakoribb formái

Nincs megfelelő élelem, lakhatás, ruha

Talán ez a legegyértelműbb jele az elhanyagolásnak. Ha a gyerek nem kap elég és jó minőségű ételt, nincsenek kielégítve az alapvető szükségletei, akkor elhanyagolják a szülei. A lakhatás és a megfelelő, tiszta ruházat biztosításának hiánya is ide tartozik.

Érzelmi, pszichés elhagyás

Amikor az elhagyás szót halljuk, akkor fizikai elhagyás jut eszünkbe. De a szakértő szerint az elhagyás pszichésen is megtörténhet, amikor fizikailag jelen van szülő, de lélekben máshol jár mindig. Ott van a gyerek mellett, de még sincs jelen. Ez a fajta elhanyagolás a gyerek önbizalmát károsítja, minél kisebb gyerekkel történik, annál nagyobb lesz a sérülés.

Minden más fontosabb

Az elhanyagolt gyerekeknél a szülők általában mindig valami más, fontosabb dologgal vannak elfoglalva. Ez lehet munka, beteg családtag, hobbi, függőség, bármi, ami felemészti a szülők mindennapjait. A gyerek pedig megtanulja, hogy ő nem számít, nem fontos, és hogy a létezése jelentéktelen.

A cikk és a felsorolás folytatása az nlcafe.hu oldalon olvasható!

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.