Ezeket már minden középiskolás gyereknek tudnia kellene

Ezeket már minden középiskolás gyereknek tudnia kellene

Vegyünk vissza a szülői túlféltésből és tanítsuk meg gyerekeinknek ezeket az alapvető készségeket, így felkészítjük őket a családi fészken kívüli életre. Csak azért, mert jót akarunk nekik, ne gondoskodjunk róluk jobban, mint az életkoruk megkívánja – minden az önállóságukban fog később visszaütni. A Szülő 2.0 cikke.

„Mi szülők, túl sokat teszünk” – mondja Julie Lythcott-Haims, a Stanford Egyetem gólyáinak korábbi dékánja és a How to Raise an Adult: Break Free of the Overparenting Trap and Prepare Your Kid for Success (Hogyan neveljünk felnőttet: szabadítsd ki a gyerekedet a túlféltés csapdájából és készítsd fel a sikerre) című könyv szerzője. „Még ha a legjobb szándékkal is, de agyonsegítjük, megfosztjuk őket attól a lehetőségtől, hogy megtanulják azokat a nagyon fontos dolgokat mint például, hogy mi történik, ha kikerülnek a munka világába, vagy hogyan szerezzenek lakást, vagy hogyan tájékozódjanak egy vadidegen városban, illetve hogyan lépjenek kapcsolatba olyan felnőttekkel, akik nem ismerik őket.”

Az, hogy gondoskodás és jó szándék címszó alatt néhány szülő olyasmiket is megtesz a gyerekei helyett, amikre azok már bőven képesek lennének, meglehetősen kontraproduktív. Ez akkor tudatosult benne, amikor a Stanford Egyetem gólyáival kezdett el dolgozni, akik hozták az átlag felvételi pontszámokat, ugyanakkor rá voltak szorulva az anyukájukra és az apukájukra, amikor az élet dolgairól volt szó. Ezért összeszedett néhány dolgot, amit tudnia kell már egy középiskolásnak.

Ennivalót készíteni

Mire a gyereked középiskolás lesz, már minden olyan feladatot el kellene tudnia látni, amivel a saját szükségleteit elégíti ki – mondja Lythcott-Haims. „Nem azt mondom, hogy soha többet ne készíts vacsorát neki, de bízzál benne, hogy el tud készíteni magának egy reggelit, vagy egy ebédet.” Míg a legtöbb napon te fogod elkészíteni neki az ennivalót, azért legyél biztos benne, hogy meg tudja csinálni, ha úgy hozná a szükség. „Amikor például a nagymama beteg lesz és az egyik szülőnek el kell menni hozzá, át a zsúfolt városon, míg a másik szülő el van havazva munkával, jó tudni, hogy a te középiskolásod képes magának ebédet pakolni, vacsorát készíteni.” Minél idősebb a gyerek, annál inkább rá kell el kell hinni, hogy igen ő ezt meg fogja tudni csinálni. Ezt a kompetenciát csak úgy építhetjük fel a gyerekben, ha megvan a kellő bizalom.

Felkelni időben

Mire a gyereked középiskolás lesz, már meg kell bíznod benne, hogy időben fel fog kelni, meg fog mosakodni, és tiszta ruhát fog felvenni. Ezt hangsúlyozni kell, mert nagyon sokan úgy vagyunk vele, hogy igen, mi ébresztjük reggelente, és akkor mi van? Azt tanítjuk nekik, hogy mindig itt leszek, hogy időben felébresszelek, hogy elvigyelek az iskolába, de ez nincs így.

Lythcott-Haims ismer egy olyan jó hírű egyetemen dolgozó kollégát, aki beszerelt egy webkamerát a gyereke hálószobájába, hogy azon keresztül ébreszthesse fel az elsős egyetemistát. „Ez a nevelés csődje.” Mi szülők meg vagyunk őrülve a felvételi pontszámok és eredmények miatt, közben a gyerekeink hétköznapjait meg tönkretesszük a túlszervezéssel. Úgy érezzük, hogy nagy a tét, ezért segítenünk kell, de a tét gyerekkorban sokkal kisebb, mint amivel az egyetemen, vagy a nagyvilágban találkoznak.

Mosni

Amikor tanítgatjuk a tizenéveseknek az alapvető házimunkákat, mint például a mosás, figyeljünk oda, hogy ne szóljunk állandóan rájuk, hogy ezt vagy azt nem jól csinálják. Ha nem tudják, az azért van, mert nem tanítottuk meg nekik. Ahelyett, hogy túlsegítsük a gyerekeinket, mutassuk meg nekik, aztán nézzük meg, hogy hogyan csinálják, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy minden rendben, végül hagyjuk, hogy egyedül végezzék el a feladatot.

Kiállni önmagukért

A legtöbben hallottunk olyat, hogy a szülők a tanárhoz mentek panaszkodni a gyerekeik érdemjegyei miatt. Nagyon fontos! Ezt nem lehet csinálni a középiskolában! Ha állandóan emailezgetsz a tanárral a gyerek ügyeivel kapcsolatban, akkor arra tanítod őt, hogy „te nem vagy kompetens a saját ügyeiddel kapcsolatban, majd én elintézem helyetted”, ami szörnyen bántó – mondja Lhytcott-Haims.

Ehelyett tanítsd meg a gyerekednek, hogyan beszéljen egy hivatalos személlyel, vagy hogyan képviselje magát, hogyan álljon ki magáért. Szóval, én azt mondanám: „Nézd, drágám, tudom, hogy elégedetlen vagy a jegyeiddel, vagy tudom, hogy mérges vagy azért, ami történt a focicsapatban, vagy nem érted ezt az információt, de neked kell odamenned a tanárhoz és tisztáznod a történteket. És, ha ezek után elszörnyedve rád néz, mondd neki, hogy meg tudod csinálni, én tudom, hogy meg tudod csinálni! De azért szeretnéd begyakorolni velem?” Az egyetlen módja, hogy megtanítsuk nekik, az, hogy hagyjuk, hogy a maguk módján intézzék. Fel kell készíteni őket arra, hogy figyelmesen hallgassák meg azt, amit a másik ember mondd és értsék meg, hogy ez nem feltétlenül ugyanaz az út lesz, mint az övéké.

Rendelni étteremben

Míg ezt a képességet hamarabb kell megtanulni, mint hogy középiskolás lesz a gyerek, ez az, amire a szülők azt mondják, hogy ráér még. Ha még soha nem rendeltek maguknak, akkor itt az idő azt mondani, hogy „Hé, srácok mostantól rendeljetek magatoknak! Rájöttem, hogy nem az én dolgom eldönteni, hogy ti mit akartok enni, illetve ne mindig a szokásosat rendeljem nektek, és mostantól nem én fogok az egész családnak rendelni.” Figyelmeztesd őket, hogy nézzenek a pincér szemébe, legyenek udvariasak, mondják el a kívánságaikat és köszönjék is meg. Egy nap el fognak menni a barátaikkal, barátnőikkel, és nekik egyedül kell rendelni, de úgy, hogy közben udvariasak legyenek, és ne tűnjenek bunkónak, akinek bankkártyája van, csak gyerekszobája nem volt – mondja Lhytcott-Haims.

Folytatása: Szülő 2.0