Ezt kell tudnunk a Mikulásról

Ezt kell tudnunk a Mikulásról

Az év utolsó hónapja az ünnepeké. Kezdődik Advent négy hetével, közben bekopog a Mikulás, majd itt a Karácsony, s a sort a Szilveszter zárja. Öröm, készülődés, várakozás. A gyerekek talán legjobban (és legelőbb) a Mikulást várják, nézzük, mit kell tudnunk a Mikulásról!

A legenda Kr. után 245-ben, a Kis-Ázsia-i Anatóliában kezdődött, amikor egy gazdag családnak fiú gyermeke született: Nicholas azaz Miklós – kezdi a Mikulásról szóló mítosz magyarázatát a Kölöknet írása.

Alig kezdte el iskoláit, amikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez (aki apja testvére volt), a város kolostorába költözött. Miklós megszerette a kolostori életet, majd iskolái befejeztével a papi hivatást választotta. Életét híveinek és a gyerekek tanításának szentelte. Bárki kérte, mindig segített, emberszeretetének, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Myra városában püspökké választották, 52 évig töltötte be ezt a tisztet.

Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította, egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját megalapozó eset is.

A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Három, férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy testvérei férjhez tudjanak menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök, és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, amit bedobott az ablakon. A lányok azt hitték, csoda történt.

Egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. A harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, Miklós bezárva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandallószerű tűzhelybe száradni, az ajándék éppen abba esett bele.

Az idő folyamán kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. A legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! Kiderült ez abból is, hogy december 5-én, a névnapja előestéjén, a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért a nép elnevezte “Noel Baba”, vagyis “Ajándékozó Apának”.

Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (342 december 6-án) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.

A teljes cikket a koloknet.hu oldalán ajánljuk elolvasásra!