Miért érzem azt, amit valójában te érzel? – A projektív identifikáció

kislány beszélget az anyukájával

Miért érzem azt, amit valójában te érzel? – A projektív identifikáció

Könnyen megtörténhet velünk, hogy akaratlanul is átérezzük, amit a másik érez, akár otthon, a családunkban, akár a munkahelyünkön, és gyerekekkel foglalkozva is. Ez a projektív identifikáció jelensége. De mit is jelent ez pontosan?

A Melanie Klein által bevezetett fogalomról és jelenségről Racs Eszter írását olvastuk a Mindsetpszichologia oldalán.

Projektív identifikáció a mindennapi életben

A projektív identifikáció szülők, tanítók vagy bárki más számára megmagyarázhat olykor egy különös, feszültséggel teli helyzetet, amikor nincs tisztában azzal, miért is érzi, amit érez.

Ha megnézzük egy szülő helyzetét, aki úgy fogalmaz, hogy „időnként meg tudná ölni” a lusta gyermekét, aki nem akar iskolába menni, felmerülhetnek kérdések: Valóban ki mérges kire? Könnyen megeshet, hogy a gyermek nem talál módot a szülő iránti haragja kifejezésére, így azt a szülőbe áthelyezve a szülő éli meg helyette. Így pedig minél lustábban viselkedik a gyermek, az annál inkább feszültséget, haragot kelt a szülőben, aki nem biztos, hogy épp tud róla, miért is olyan mérges a gyermekre.

Egy másik helyzetben egy tanítónő hatéves gyermekei arra készülnek, hogy elbúcsúzzanak szeretett oktatójuktól. A tanítónő elmondása szerint nem tudja miért, de iszonyúan dühös rájuk, pedig a gyermekek nem tettek semmit, ami ezt indokolná. Különösen jól viselkednek, kis ajándékokat adnak neki, hogy majd emlékezzen rájuk. De mi történt a gyermekek a tanítónő iránt érzett – tudatalatti, elkerülhetetlen – haragjával, amit azért éreznek, mert épp elhagyja őket? Ha a gyerekek nem tudják ezt a haragot felismerni – mert például félnek a tanítónő megbántásától –, akkor megtalálják a módját, hogy a haragot belehelyezzék a tanítónőjükbe. Ő pedig így – elmondása szerint indokolatlanul – feszültté, mérgessé válik a gyermekek jelenlétében.

Folyamatos hatások

A projektív identifikáció elmélete szerint folyamatosan mások érzéseinek a befogadói vagyunk.
Előfordul, hogy igazságtalanul vádolnak minket valamivel, és néha az is, hogy – szintén alaptalanul – dicsérnek bennünket. Legjobb esetben, ha egészen jól fel tudjuk mérni a helyzeteket, akkor ezek nem rengetik meg az önmagunkról alkotott véleményünket. De amikor hajlamosak vagyunk elhinni őket, az bizonyos érzéseket is kivált bennünk. Ilyen helyzetben befogadjuk az adott érzéseket, és bennünk maradhatnak, sajátunknak tűnhetnek, és könnyen megeshet, hogy ezeknek megfelelően cselekszünk.

Amit tehetünk

Annak felismerése, tudata, hogy más emberek érzéseit is érezhetjük magunkénak olykor, segíthet nekünk abban, hogy kevésbé tekintsük személyünk elleni támadásnak, amikor igazságtalanság ér minket. Továbbá abban is segít, hogy ellenálljunk a kísértésnek, hogy ezeket az érzéseket kifejezzük, esetleg másokon töltsük ki.
Megállhatunk egy pillanatra, és elgondolkozhatunk az érzésről, amit épp érzünk, átélünk. Ezzel elkerülhetjük a projektív identifikáció kártékony hatásait, s azt, hogy akaratlanul szörnyen érezzük magunkat.

A projektív identifikáció folyamatának mélyebb kifejtését a mindsetpszichologia.hu cikkében olvashatod el.

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.