Mókuskerékben tekernek már a gyerekek is – avagy XXI. századi multitasking áldozatai vagyunk

Mókuskerékben tekernek már a gyerekek is – avagy XXI. századi multitasking áldozatai vagyunk

Szerző: Polus Enikő, mentálhigiénés szakember

Lazítani, próbálj meg lazítani – hangzott a közkedvelt Hofi dal és milyen igaz ez manapság! A mai játszóterekről eltűntek a mókuskerekek, amelyen oly boldogan futottunk gyermekkorunkban addig, amíg a lábunk bírta. Profi mókuskerekező felnőtt társadalom lettünk, akik a munkahelyi-, családi és párkapcsolati mókuskereket egyszerre próbálják menedzsmenttel pörgetni. Ez sokszor rohanással, időhiánnyal, kimerültséggel vagy éppen túlzott élménykereséssel járhat.

 

Elfogadott, otthon is végezhető élménykeresés ma már a televízió- és a rádió mellett az online élet is. Sok munkahelyen a munkaerő elérhető kell legyen, emiatt többet használjuk a telefonjainkat, amióta a világháló rajta van. Indokot pedig egy felnőtt mindig találhat arra, hogy éppen miért van rá szükség, hogy a telefonnal bajlódjon. Így az esti fürdőzésben, a gyerekek tízórai csomagolása közben, a szabad játékban vagy épp a társasozásban is jelen van. De nem tudok szinte sehova úgy elmenni, hogy a környezetemben ne azt lássam, hogy a szülők együtt vannak éppen valahol a gyermekeikkel és legalább az egyikük nem böngészésbe lenne a telefonjával.

Az elmúlt években olyan információ mennyiség zúdult az emberiségre észrevétlenül, amely a befele való figyelmet kifele irányítja. Ez megalapozza a sok rossz alvást és az életvezetést. De fontos tudnunk, ha egy szülő nem tud magára egy kis befele való figyelmet biztosítani, előbb-utóbb ingerült lesz és a gyermeknevelés mindennapi életébe bekúszik, hogy „gyorsabban felkapja a vizet, mint kellene!”. Szülői készséget- és képességet így is lehet fejleszteni. Napi szinten többfelé megoszlik a figyelmünk, amely érzelmileg is próbára teszi a tűrőképesség határait! Így ez minden gyermek számára egy minta, ami tudattalan módon a követés mintájává válik. Két példát hozok két korosztályból:

Lehet-e fára mászni tanulni az okostelefonon?

Óvodásoknál: az óvodások szabad játékának fontos alkotó eleme a szerepjáték. A gyakorló játék idejét követi és még a párkapcsolati területekre is kihat felnőtt korában. Nem tanítható, ösztönösen beépített fejlődési folyamatban jelenik meg. Ide gyűrűznek be a papás-mamás, családos játéktémák. Az elmúlt 10 évben a játékuk időtartama csökkent, nem alakul ki mindenkinél a megfelelő mélységű tartalom. Vagyis hamar kiszáll a családos játékból, amiben épp elmélyednie kellene és hozni az otthoni mintákat. Több játék mobillal rendelkeznek a gyerekek a játékban, folyamatosan hívogatják egymást a játéktelefonokon, selfieznek, neteznek. El tudom képzelni milyen figyelemzavart képes kifejleszteni: amikor egy kisgyermekekkel rendelkező családban egy légtérben egyszerre megy a televízió, mobilok csörögnek, közben jönnek az üzenetek, esetleg a nagyszülők bekapcsolódnak a családi életbe skypeon, de közben a régi barátokkal chatelünk, a háttérben pedig mos a mosógép, mert szennyes az mindig adatik. A szerepjátéknak elaborációs célja is van. Fontos, hogy mit játszik ki magából a gyermek! A nyugalmat árasztó szerepjáték helyett megjelentek a következő szavak a játékban:

„akkor elhagylak”; „már nem is kellesz”; „mással jobb lesz a szex”; „Nem kell a babámnak apuka” „Beteg lettem. Megnézem gépen, hogy mi bajom!” „ Nincs időm rád kicsim! Majd talán holnap!” stb.

10 évvel ezelőtt a gyerekek a szerepjátékukban házasodtak, gyerekeik születtek, dolgoztak, együtt étkeztek, mára viszont mindez változóban van. Ez fontos társadalmi problémává nőheti ki magát, mire ez a generáció felnő. Gyerekeink lemásolják a mindennapos rohanásainkat, nincs idejük a szülőket végighallgatni, sietnek az étkezéssel, folyamatosan pörgetik magukat. Ezáltal fontos fejlesztőpedagógiás érettségi területek alulfejlődnek, az idegrendszer pedig nem érlelődik optimálisan. Így kiemelkedik az iskolára hangolódás, mert a készségek- és képességek optimális fejlődése elmarad az átlagtól. Az online mozgástérben szereznek jártasságot a fára mászás és a hintázás helyett.

Tudsz-e csukott szemmel álmot látni?

Iskolásoknál: iskolába bekerülve a figyelem fókuszáló képessége már fejletlen, hiszen állandóan igénybe van véve a szűrő képesség. A kisiskolás számára a fejlődő idegrendszere miatt még csak fokozatosan terhelhető a figyelme. Az a terület, amelyre az oktatás épül. Ülni, figyelni és alkalmazni a képességeket egy bonyolult agyi mechanika, amelyet a figyelem fejlettsége irányít. Képzeljünk el egy osztályt, amint egy tanító bácsi azt kéri tőlük, hogy csukják be a szemüket és figyeljenek a gondolataikra és azokra a belső rajzokra, amik meg fognak jelenni. Ez egy nagyon egyszerű belső figyelemre fókuszáló feladat, azonban a legtöbb gyereknek nehéz ezt kivitelezni. A szem becsukása és a látás kiiktatása is képes őket elbizonytalanítani érzelmileg. De maradjunk az osztálynál. Miután kinyitják a nyugalmi helyzetben a szemüket, nem a beszédükkel, hanem a rajzukkal kell elmesélni, hogy mi jelent meg az imaginációban. 27 főből 18 diáknál mobiltelefon; 3 főnél számítógépes játék; 4 főnél semmi; 2 főnél a szülők. Vagyis ami ilyenkor megszokott jelenni, az a természetes közeg, a fű, a nap, a virág, a futkosó gyerek a mezőn, a fára mászó mókus. De ezek közül nem volt olyan belső vizualizált kép, amit az offline térben szerzett és az imaginációban megjelent. A figyelem fókuszában a technikai kütyük vannak. Ez mind arra utal, hogy túlzottan a mindennapjaink része lett, a családok nem törekszenek arra, hogy lassítsanak vagy kiiktassák bizonyos szinten vagy ideig ezeket a segítő funkciókat. Így a mai gyermekek képesség profilja is elfejlődik ebbe az irányba: magas IQ, alacsony EQ; rugalmatlanság, merevség, sok pszichés probléma, megemelkedett tanulási problémák, figyelmi nehézségek, kifele fókuszálás képessége, probléma megoldás online területei.

Jó tanácsok, amik nem csak minőségi időt, de még képességfejlesztést is magukban hordoznak:

–          ha a gyermeknek elindultak készség-, képesség problémái, akkor kérjük szakember segítségét, hogy milyen módszerekkel és hogyan segíthetjük a gyermekeinket

–          a családi életben fontos időnként kiiktatni minden zavaró- vagy szórakoztató eszközt. Az étkezések és a közös játék ideje szent, nem szabad, hogy bármi megzavarja. Az esti mese szóljon fejből és kreativitásból!

–          Ha mobilon válaszolni kell, iktassuk közbe a mobilos EQ fejlesztést: „Most válaszolnom kell Pista bácsinak, de utána elteszem a telefonom és csak rád figyelek!”

–          Egyre több befelé fókuszáló figyelmi tevékenységet iktassunk be természetese módon: tapintós játékok, „szemtelen” találós játék, instrumentális zenére lassú családi tánc, homloklebeny fejlesztő gyakorlatok

–          otthoni közegben a házimunkán kívül ne a munka és állandó tevékenység jellemezze a szabadidőnket. Legyen családi együtt pihenés, régi fotók nézegetése, lustálkodás a fűben egy mezőn, folyóparton bambulás, vagyis amolyan értelmetlennek tűnő tevékenységek, amiknek sokkal több funkciója van, mint gondolnánk!

Az itt és most pillanatainak a mentálhigiénés megélése ma kiemelkedő életfeladattá vált. Ezt próbáljuk meg kifejleszteni magunkban és a gyermekeinkben! Ehhez bizonyos dolgokról le kell mondanunk ahhoz, hogy megszülessen az idő lelassulása. Felelősségünk van, hogy mit tanítunk a gyermekeinknek, hiszen ezekben a lassított pillanatokban lehet meglátni az idő fontosságát, a lehetőségeket, az értékeket, amiket az élet ad számunkra. Hála és öröm, az élet szeretete és tiszteletben tartása csak így születhet meg, ez az egyetlen útja ennek a nevelésének!