Egy duplát az erősebbikből! – avagy az antibiotikumokról részletesen

Erős vagy gyenge, hatásos vagy nem hatásos és mi lesz a mellékhatásokkal? Néhány gondolat az antibiotikumokkal kapcsolatos lakossági attitűdökkel kapcsolatosan.

Gyerekkoromban divat volt a dupla kávé. A kemény emberek itták a presszóban. „Egy duplát!”- vágott keresztül a cigarettafüstös, üvegpohár csörgéseken át a sárgára festett hajú pultos kisasszonyig. Agyonpörkölt, szénfekete ital, egy másfél decis vastag üvegpohárban. „Megáll benne a kanál” – mondták, mert a jó kávé az legyen erős, hiszen akkor hat. És akkor erős, ha keserű.

Ahogy a pálinka is. Minél erősebb, annál jobb. A legjobb, ha majdnem kilyukasztja a nyelőcsövedet. „Házi, nem ám amolyan bóti izé!” Nyilvánvaló. Az erős házi, az jó, ha „bóti”, akkor meg vacak, gyenge.

Rendelésen anyuka meséli a beteg gyerekéről: „Pedig még antibiotikumot is szedett. Nem tudom milyet, de valami jó erőset. És mégis visszaesett. Hát hogy van ez doktor úr?”.

Lássuk részletesen. A „pedig még” azt sugallja, hogy, ha nagy betegség van (értsd úgy, hogy komoly fertőzés), akkor az antibiotikum gyógyít, ha meg kicsi, akkor nem kell. A valóság ellenben az, hogy az antibiotikum indokoltsága nem a betegség „nagyságától” függ, hanem elsősorban attól, hogy vírus vagy baktérium okozza. Hiába nagy a betegség, az antibiotikum nem hat a vírusokra. Példának okáért ott van a sokat citált mononukleózis, ami előfordul, hogy több hetes lázas, elesett állapottal jár. Antibiotikumot adni mégis hiba, mert nem javít a helyzeten, a mellékhatások viszont kialakulnak. Sőt egyes antibiotiku0mok ennél a betegségnél csúnya, speciális bőrkiütéseket okozhatnak. Másik oldalról viszont egy fog környéki kis tályog meg antibiotikumos kezelést igényel, pedig simán lehet, hogy láz nélkül, kevés panasszal jár.

„De valami jó erőset”. Ha nagyon akarom, ezt le lehet fordítani szakmai nyelvre. Az antibiotikumok kapcsán a laikus által gondolt „erősség” megfelelhet annak, hogy hányféle baktériumot képes elpusztítani az adott gyógyszer. Ezt a szakmában úgy nevezzük, milyen széles spektrumú az adott gyógyszer. Nyilván a széles spektrumú az erős, a szűk spektrumú pedig a gyenge. Ez eddig rendben is van. Csakhogy többnyire itt is megdől a képlet, mely szerint nagy betegség = erős gyógyszer. Az elv az, hogy egy-egy baktérium okozta betegségnél lehetőleg a legszűkebb spektrumú antibiotikumot kell választani. Miért? Egyrészt mert nem gyógyul jobban, ha szélesebb a spektrum, másrészt több a mellékhatás. Az antibiotikum nem válogat, nem kérdezi meg a szervezetben, hogy figyelj öcsi, te jó baci vagy vagy rossz, mert ha rossz vagy akkor bumm, lelőlek, ha meg jó, akkor szaladj! Hanem irtja amit ér. Nagyobb részt a velünk élő társainkat a beleinkben a bőrünkön. Azokat a bacikat, akik pl. segítenek az emésztésben és mondjuk termelik a K vitamint, ami meg kell a véralvadáshoz. És persze, ha tudnak hatni a betegséget okozó baktériumra, akkor azt is irtják. Példának okáért a tüszős mandulagyulladást lehet penicillinnel kezelni. Jól kezelni. Lehet mással is, ugyanolyan jól. De nem jobban. Az illúzió, ha „erős” – magyarán szélesebb spektrumú – antibiotikumot kap a beteg, jobban, hamarabb gyógyul. Mindenkinek az az érdeke, hogy a megfelelő gyógyító hatást a legkevesebb mellékhatással érjük el.

Akár csak a kávénál és a pálinkánál. A kávé ereje – tehát koffeintartalma – valójában nem függ a pörkölés erősségétől. A nagyon keserű kávé nem pörget fel jobban, mint a kevésbé keserű, de mondjuk utóbbi aromásabb, finomabb. És a pálinka egekbe tartó alkoholtartalma sem kell leverje a gyümölcsök ízét az italban, sokkal ízletesebb lehet kisebb alkoholfokkal.

forrás: medicinapenztar.hu