A gyermeked jár iskolába, ő a felelős!

A gyermeked jár iskolába, ő a felelős!

Sok szülő nagyobb aggodalommal várja az iskolakezdést, mint a legizgulósabb kisdiák. Miért? Mert tanulni kell majd a gyerekkel! Biztos, hogy így kell ennek lennie?

Biztos, hogy a szülőnek együtt kell tanulnia a gyermekével? – Hogy mikor igen és mikor nem, illetve a hogyan és mennyi kérdését járta körül a koloknet.hu cikke.

Nem vitatom, hogy vannak gyerekek, akik segítséget igényelnek. Eleinte minden gyerekre ráfér egy kis támogatás, ez természetes. Viszont, ha az elején szánsz rá időt, megtanítod a feladatainak az áttekintésére, megoldására, akkor tényleg csak kis megerősítésre lesz szüksége a csemetédnek.

Az első napok az iskolában is arról szólnak, hogy a gyerekek megtanulják az új rendet, az új szabályokat, az új szokásokat. Ezzel egyidőben otthon is be lehet vezetni az iskolához kapcsolódó új szokásokat!

(…)

Már a könyvek becsomagolásakor le lehet ülni közösen és átnézni, milyen tankönyveket kaptak az iskolában. Mit fognak tanulni írás, olvasás órán, milyen lesz a matematika, környezet, rajz és így tovább. Meg lehet beszélni, hogy melyik tantárgyhoz milyen könyvek, munkafüzetek, füzetek tartoznak, akár egyforma jeleket (pl kis matricákat) is lehet ragasztani, rajzolni az összetartozó könyvekhez. Gyakran szokták kérni az elsős tanítók, hogy átlátszó csomagolást kapjanak a könyvek, hogy órán egyszerűbb legyen az azonosítás.

És amikor elkezdődik az iskola…

Az elsősöknek általában kis rajzokból áll az órarendjük (ha az iskolában nem így készítik el, akkor otthon rajzoljatok közösen órarendet), amit azok a csemeték is értenek, akik még nem tudnak írni, olvasni. (Könyv – olvasás; ceruza – írás; kottajelek – ének; labda – testnevelés; stb) Amikor hazaér az iskolából a gyermeked, kérdezd meg, van-e jó híre, van-e rossz híre, a lényeg, hogy kicsit meséljen, pihenjen, kikapcsolódjon. Egy kis mozgásra is szükség van, jó időben lehetőleg a szabadban.

Amikor már felfrissült a csemetéd, kezdődhet újra egy kis munka. Vegye ki a táskájából a felszerelését (és az esetleges tízórai maradékokat), majd lapozza végig, hogy van-e benne megtanulandó lecke (alsóban még nem lesz túl sok), megoldandó feladat (ilyenből lesz több, mivel az alsósoknak még jól be kell gyakorolniuk az írást, olvasást). Annyit egyeztessetek, hogy tudja-a, mit kell csinálnia, és hagyd egy kicsit magára. Közben te figyelheted az órát, nézheted, hogy mennyi idő alatt készül el egy feladattal, vagy az összes leckével.

Az első napokban még érdemes ránézni, hogy sikerült-e úgy megoldani a feladatot, ahogy szerinted is jó, később már csak annyit, hogy elkészült-e a lecke (jó esetben órán úgyis ellenőrzik és javítják a házit), aztán már ennyit sem.

Ha így megszokja, hogy saját magának kell elkészülnie a házi feladattal, akkor nem fog a szülőre várni a későbbiekben sem a gyermek, önállóan is fog tudni tanulni. Ha nagyon elhúzná az időt, akkor egy órát oda lehet készíteni az asztalára, falra, amin követni tudja, hogy melyik feladattal mennyi időt töltött el. Ki lehet tűzni célként, hogy legközelebb rövidebb idő is elég legyen, ehhez jobban kell majd figyelnie.

Érezze azt a gyermeked, hogy ez most az ő dolga, de mindig számíthat rád. Bármikor, ha elakad, akkor kérdezhessen tőled. Akkor sem a megoldást kell rögtön megadni neki, hanem újabb kérdésekkel, a feladat értelmezésével rávezetni a jó megoldásra.

Hogyan lehet megtanítani a gyermeket tanulni? És mivel lehet próbálkozni, ha a csemetéd a legnagyobb ráhatásra sem akar az iskolás feladataival foglalkozni? Erről is olvashattok még a koloknet.hu cikkében.

Bitter Noémi
  • pedagógus, újságíró

Bitter Noémi

magyar szakos tanár, újságíró, 1 kisfiú édesanyja

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.