Kormos Anett: Segítség, kilóg a sorból a gyerekem!

Kormos Anett: Segítség, kilóg a sorból a gyerekem!

Anett lányai nem egyformák. Az egyikük jól boldogul az iskolában, a másikuk kevésbé. És a másik ettől rosszul érzi magát, pedig amúgy olykor a felnőtteket is lepipálja kreativitásban. Talán egy alternatív iskola jelenthetné a megoldást… jó sok pénzért? Ti mit tennétek a helyében?

Gondban vagyok. Ráadásul a problémám személyes. És csak azért merem megosztani egy olyan fórumon, ami – elítélendő módon – nem kizárólag az én sérelmeim orvoslásával foglalkozik, mert azt hiszem, ez a probléma nemcsak az enyém, hanem a tiétek is. Mindannyiunké. De legalábbis sokunké – kezdte írását a wmn.hu oldalon Kormos Anett – tőle idézünk az alábbiakban.

Ha kilóg a gyerek a sorból

A kisebbik lányom többnyire kitűnő bizonyítványt produkál csak úgy hobbiból, a nagyobbik viszont a négyes bizonyítványért is erősen megszenved. Mindjárt itt szeretném leszögezni, hogy bár nekem gyerekkoromban nem volt ildomos kitűnőnél rosszabb bizonyítványt hazavinni, ezt a családi örökséget nem akasztom a lányaim nyakába.

Nem gondolom, hogy a kitűnő általános iskolai bizonyítvány egyenes út lenne a boldog és sikeres felnőttlétbe, épp ezért nem is várom el.

De sajnos azzal nem számoltam, hogy a gyerekeimre nemcsak az én elvárásaim lesznek hatással, hanem a tanárok és az osztálytársak elvárásai, értékelése is. Mindez különösen a nagyobbik lányomat érinti érzékenyen, aki minden erőfeszítése ellenére abba a tükörbe kénytelen belenézni nap mint nap, hogy ő „nem elég”.  Persze megrándíthatná a vállát, de nem rándítja. Kezdi elhinni, hogy az elé tartott torz tükörkép, ő maga. Pedig csak egy kicsit kilóg a sorból.

Iskolaválasztási tanulságok

És ez a felismerés döbbentett rá, hogy nem voltunk igazán körültekintőek akkor, amikor neki iskolát választottunk. De hát honnan tudtuk volna? Úgy értem, évek kellettek hozzá, hogy felismerjük, ami jó az egyiküknek, az korántsem biztos, hogy jó a másikuknak is. De felismertük. Felismertük, hogy a lányunknak, aki elképesztően kreatív, aki az alkotásban teljesedik ki, akinek kézügyessége, szókészlete, újító ereje felülmúlja a legtöbb felnőttét, elkezdte butának érezni magát, mert nem tudja kiszámolni a kocka térfogatát.

És abban, hogy a gyerekembe belecsepegtessék az értéktelenség agresszívan pusztító mérgét, egyetlen iskolával sem vagyok hajlandó partnerséget vállalni, úgyhogy a váltás mellett döntöttünk.

Előre örültünk a férjemmel, hogy nem egy egyiskolás kisvárosban lakunk,  hanem itt, a fővárosban, ahol számtalan olyan intézmény van, amely a poroszos oktatással szemben a kompetencia alapút hangoztatja. Ami azt mondja, hogy kilógni a sorból, másképpen gondolkodni, másfelé nyitottnak lenni nem feltétlenül bűn. Ami azt üzeni, ha valamiből nem vagy olyan jó, mint az átlag, az nem jelenti, hogy általánosságban rossz vagy.

Az a fránya felvételi

Gyorsan ki is választottunk néhány olyan iskolát ezek közül, amelyek egész napos utazás nélkül is elérhetőek, és megkezdtük a felvételire való felkészülést. Csakhogy hamar leesett a tantusz, hogy ezekbe az iskolákba pont ugyanazt a felvételit kell megírni, mint bármelyik másik intézménybe, vagyis pont azokból tárgyakból kellene gyorsan az átlagos szintre felzárkóztatni a lányunkat, melyekben alulmúlja az átlagot.

Mit tegyünk, ha kilóg a sorból a gyerek? A folytatás és a teljes cikk elolvasható a wmn.hu oldalon, ide kattintva.