Az a gyötrelmes, az a szépséges ovikezdés…

Az a gyötrelmes, az a szépséges ovikezdés…

A gyerekek hároméves koruk körül óvodába mennek, és ez rengeteg “szívzuhogással” jár a gyereknek és az anyának is, az biztos. Ezt megspórolni nem lehet és talán nem is kell, de segíteni ezt a folyamatot mindenképpen érdemes.

Jó néhány ősz elmúlt már, mégis tisztán emlékszem, milyen volt az a vénasszonyok nyara, amikor a gyerekem óvodába ment. Majdnem kibírhatatlan volt. Akkor is, ha bíztam az óvónőiben, és akkor is, ha magam is óvodapedagógusokkal dolgoztam. Azóta is hálás vagyok, hogy a maximális rugalmassággal folyt nemcsak az ismerkedés, de az óvodai élet is abban az oviban.

A kisgyerekünk „intézményesítésével” visszahozhatatlanul megváltozik az életünk, és ez mindenkinek fáj. De tudatosítsuk – előbb magunkban, majd a gyerek felé is jó ezt közvetíteni –, hogy ez az időszak valami újnak is a kezdetét jelenti. Egy új életszakasznak, amiben ugyanannyi szépséget lelünk majd, mint az előzőben.

Oviba menni muszáj, egyrészt mert törvény írja elő, másrészt mert elkezdődik a kisgyermek közösséggel való (érzelmi és magatartásbeli) megismertetése. Ráadásul mindezt anya nélkül.

Óvodába szoktatás: minden az előkészületen áll vagy bukik

A gyerekek közösségbe való integrációja egy folyamat kell hogy legyen, amelyben az óvoda, az óvodapedagógusok befogadnak, a gyerekek, a család pedig ismerkedik, hozzászokik az óvodai élet rendjéhez.

A legjobb, ha maga a „beszoktatás” rugalmasan zajlik, azaz a beszoktatás:

• „anyás beszoktatás”, vagy „apás beszoktatás”, vagy ne adj’isten „nagyszülős beszoktatás”,
• bármikor lehetséges: reggel is és délután is,
• minden térben lehetséges: a csoportszobában, de az udvaron is.
• differenciált, egyéni szükségletekre figyelő: lehet hozni játékot, alvókát, és ki lehet választani, melyik asztalnál ebédel, stb.

Ötletek a ráhangolódásra

Fontos lehet azokat a gyakorlati ötleteket megismerni, sőt ki is próbálni, amelyek segíthetnek a gyerekeknek és a szüleiknek is abban, hogy könnyebben elfogadják életük „nagy változását”.

Az első és legfontosabb, hogy te készülj fel! Elsősorban lelkileg. Ha te elfogadod a helyzetet és az óvodás élet kezdetét, akkor a kicsinek is könnyebb lesz. A gyerek, ha érzi a bizonytalanságod és az aggódásod, csak százszorosan megkínlódja a beszoktatás időszakát. Gondolkozzatok és beszélgessetek sokat arról ti felnőttek, hogy bizony eljött az ideje, hogy elengedjétek (persze csak egy kicsit) a gyereketek kezét és engedjétek őt a kortársai közé. Amennyiben ezt belátod és letisztázod magadban, indulhat a kicsi ráhangolódása is!

1. Soha ne fenyegesd a gyereket az ovival vagy az óvó nénivel („Na, ha így viselkedsz majd az oviban is, az óvó néni nagyon mérges lesz rád!”)! Ki szeretne egy retorziókkal teli, büntetés-végrehajtási csoportszobába járni?

2. Aggodalmaitokról, az óvodával kapcsolatos „felnőtt” észrevételeitekről soha ne a gyerek előtt beszélgessetek!

3. Minél többször sétáljatok az óvoda felé, hiszen az ismerősség kevésbé teszi félelmetesség a dolgokat, helyzeteket.

4. Ugyanezért érdemes be-benézni már augusztus végén az óvodába, hogy a belső terekkel is ismerkedjetek.

5. Beszélgessetek sokat-sokat az oviról, meséljetek a gyereknek a saját kedves ovis élményeitekről (óvó néni, dajka, jeletek, ovis játékok, stb.).

6. Játsszatok ovisat! Alakítsatok ovis csoportot a babákból, állatfigurákból, vagy a kisautókból és játszatok, hogy rögzüljön a kicsikben az ovis rutin, de előállhattok egy-egy konfliktushelyzettel is: verekedős kiskocsi, mamája után síró oroszlánkölyök, stb.

7. A kicsi életkorának megfelelően engedjetek neki – sőt várjatok el tőle – egyre nagyobb önállóságot (kézmosásban, öltözködésben, evésben, stb.).

8. Próbáljátok folyamatosan az óvodai napirend szerint alakítani az otthoni életeteket (korai kelés, fekvés, levegőzés, alvás).

9. Olvassatok ovis meséket: Szepesi Mária: Pöttyös Panni óvodába megy, Éva: Már óvodás vagyok, Kormos István: Vackor óvodába megy, Guido Wandrey: Vidám nyüzsgés az óvodában (böngésző).

Az első napokban pedig nyugodtan rábízhatjátok magatokat az óvodapedagógusokra, ők nagyon figyelnek majd rátok és remélhetőleg megtalálják – veletek közösen – a legnagyobb segítséget jelentő gyakorlatokat, hogy minél könnyebb legyen elszakadás és az elengedés.

Szívből kívánom, hogy mindannyiótoknak jól alakuljon ez az időszak!