Érzelmileg elhanyagolt generáció – miért bántják egymást egyre durvábban a gyerekek?

Érzelmileg elhanyagolt generáció – miért bántják egymást egyre durvábban a gyerekek?

Szülőként hatalmas a felelősségünk. Rajtunk múlik, milyen lesz az eljövendő társadalom.
Olyan, ahol a gyerekek rettegésben élnek és tizenévesek végső elkeseredésükben öngyilkosságot követnek el? Vagy észbe kapunk és időben megállítjuk ezt a szörnyű folyamatot? Miért ilyen durvák a gyerekek és mit kezdünk a zaklatással?

A Csaladinet.hu szerzője írta az alábbi cikket.

“Anya, gyere, üljünk le lelkizni!”, hívott Fanni pár hete. Majd elmesélte, hogy fáj a lelke, mert az egyik barátnője nem hajlandó játszani egy olyan kislánnyal, akit ő nagyon szeret. Mint kiderült, a kiközösítést kezdeményező kislány kerek perec közölte Fannival, hogy válasszon: velük játszik vagy a másik kislánnyal.

“Anya, most mondd meg, hogy válasszak köztük? Miért nem lehet mindannyian békességben együtt játszani?”, kérdezte szomorúan.

Tényleg, miért nem? Miért része a kiközösítés és csúfolódás szinte minden gyerekközösségnek? Ha visszagondolok, az én időmben is bevett szokás volt mindkettő, bár messze nem olyan mértékben, mint manapság.

Gúnyolódás

A gyerekek olyan gonoszak tudnak lenni. Elég egy kis eltérés az átlagtól, és máris gúnyolódás céltáblájává válhat a kiszemelt áldozat.

Nekem szerencsém volt, a vezetéknevemen kívül – Kerékgyártó: gyerekgyártó – nem csúfoltak. Ismerek viszont olyat, akit a szemüvege, vékonysága vagy épp túlsúlya miatt bántottak rendszeresen.

A minap egy műsorban az iskolai zaklatásokról beszélt egy pszichológus. Elmondta, hogy a társukat zaklatók minden esetben maguk is súlyos lelki gondokkal küzdenek. A saját szerencsétlenségüket töltik ki a gyengébb társaikon, így próbálják magukat jobban érezni.

Azon gondolkoztam, vajon mi változott meg az elmúlt 20 évben, amióta kijártam az iskolát? Mi lehet az oka annak, hogy a gyerekek egyre durvábbak egymással?

Három ok

A felgyorsult világ: a szülők éjjel-nappal robotolnak és a gyerekeikre szinte egyáltalán nem jut idejük. A 7 perces családok korszakát éljük: egy felmérés szerint ugyanis egy átlagos családban napi 7 perc figyelem jut egy gyerekre. A felnövekvő generáció érzelmileg elhanyagolt és a szeretethiányból adódó frusztrációját jobb híján a társain tölti ki”.

A cikk folytatása a Csaladinet.hu oldalon olvasható.