NAT ide vagy oda, a gyerekek túlterheltek már most is!

NAT ide vagy oda, a gyerekek túlterheltek már most is!

„Rugalmasságot, az elvárt tananyag mennyiségének csökkentését, érzelmi fejlesztést és őszinte, nyílt együttműködést szorgalmaz a Felelős Szülők Iskolája a tanárok, szülők, diákok között!”

Bár már egy hét is eltelt, mióta megjelent az új Nemzeti Alaptanterv (NAT), mégsem akarnak csitulni a körülötte képződött hullámok. Sok kritikus hang szólalt meg az új szabályozás kapcsán, szakmai oldalról – például – a Pedagógusok Szakszervezete, a Magyartanárok Egyesülete vagy a Történelemtanárok Egylete részéről. A Hit Rádió műsorában szülői oldalról is megvilágították a kérdést, melyben elsőként a Felelős Szülők Iskolájának alapítója: Tibenszky Moni Lisa mondta el a véleményét egy beszélgetésben.

Mit várnának el a szülők az új NAT-tól?

Tibenszky Moni Lisa: Véleményem szerint, mi szülők nem követelményeket fogalmazunk meg a NAT-tal kapcsolatban, hanem inkább javaslatokat; az életre nevelésre, a boldogabb gyermekkor elősegítéséhez, az élményszerű tanulás alkalmazásához és az egyenrangú kommunikáció kialakításához.

Közös ügyekben közös döntéseket

„A Felelős Szülők Iskolájával már 10 éve dolgozunk azon, hogy szemléletváltás következzen be az oktatásban, és a családi nevelésben egyaránt. Hisszük, hogy ez a szemléletváltás csakis a szülők, pedagógusok és diákok együttműködésével valósulhat meg – tehát fontos alapvetés, hogy a mindannyiunkat érintő változásokkal kapcsolatban, mindannyiunk véleménye hallgattasson meg! A tanárok folyamatosan nyilatkoznak, a diákok az Országos Diákparlament fórumain kéréseket fogalmaztak meg, és nekünk, szülőknek is van véleményünk. A cél, hogy lehessen kommunikáció, ráadásul őszinte kommunikáció a minket – gyerekeinket – érintő, közös ügyeinkről.” – fogalmaz az alapító.

Feldolgozhatatlan mennyiségű tananyag, sok házi feladat, frontális oktatás

„A Felelős Szülők Iskolájával sok érzékenyítő tréninget tartunk, sokat beszélgetünk diákokkal, tanárokkal és az egyértelműen megfogalmazódik: nagyon nagy a tananyag, nagy az elvárás. A 45 perces órák, amelyekből 7-8 is van egy nap, nagyon leterhelik a diákokat. Ettől ők kifacsartak, fáradtak lesznek – mi erre mindenképpen szeretnénk felhívni a figyelmet, nem megkérdőjelezve, hogy mi van a NAT-ban. A gyerekek fizikai és mentális fejlődéséhez, véleményünk szerint, szükség lenne arra, hogy kicsit rugalmasabban kezeljük mind a gyerekektől elvárt tananyagot, mind a pedig az arra adott feldolgozási időkereteket.

6-8 órás munkanapokon még mi felnőttek is elfáradunk, a gyerekeknek meg ott van még a házi feladat, a délutáni felkészülés is. Nem beszélve például a kamaszok életében oly fontos dolgokról, mint a sport, vagy egyéb más délutáni hobbik, foglalkozások.”

Lehetőséget az egyéni képességek kibontakoztatásához, differenciálás

„A Felelős Szülők Iskolájával mi azt a szemléletváltó véleményt képviseljük, hogy az iskolának meg kellene engednie, hogy ne kelljen mindenkinek mindenből ugyanolyan jónak lenni, hiszen mindenkinek máshoz van tehetsége. A boldogságot és az elégedettséget ne abban mérjük, hogy ők bemagoltak-e mindent és jelest kaptak-e minden tárgyból.” – hívja fel a figyelmet, Tibenszky Moni Lisa.

Hiányzik a kommunikáció, a platform a szakma, a tanárok, a diákok és a szülők vélemény cseréjére – mi ebben próbálunk segíteni

Tibenszky Moni Lisa: „Azt tapasztalom, hogy sokszor elbeszélünk egymás mellett, pedig az asszertív kommunikációra – a gyerekeink érdekében – nagy szükség lenne.

A Felelős Szülők Iskolájával sok olyan programot tartottunk, amelyben – például a drámapedagógia módszerével – körbejártuk az iskolai zaklatás témáját. Ezek a programok például olyan platformot jelentettek, ahová a gyerekek, a szülők, a pedagógusok, de az iskolai pszichológusok is eljöttek. Ezeken az eseményeken, kötetlen légkörben, játszva láthattunk rá mindannyian a saját, iskolai élethelyzeteinkre. Az ilyen felszabadult, játékos, frontalitástól mentes légkörben nagyon is sokat tudnak tanulni a gyerekek (is). Ha elfogadjuk, hogy ők már a digitális kultúra szülöttei és bevonjuk a kreativitásukat a tanulási folyamatba, máris sokat tettünk azért, hogy a gyerekek a mai munkaerő-piaci kihívásoknak is megfeleljenek. A mai, modern korban a kooperatív, kreatív, csapatmunkára van szükség, nem tesztek megoldására.

Persze kell a kognitív ismeret is, de azt gondolom, hogy ebben a világban, ahol homo informaticus gyerekek vannak, és egy kattintással elérnek szinte mindent az interneten, más kompetenciákat kell fejleszteni. Nem szabad attól sem félnünk, hogy mi tanuljunk a digitális bennszülöttjeinktől. Együttműködésen van a hangsúly.”

Támogató szülői környezet is nehezen működik napi 8 óra tanulás után

„A Felelős Szülők Iskolája azt a szemléletet képviseli, hogy nekünk szülőknek is lehet és kell aktívan részt venni a gyerekek tanulási folyamatában, hiszen nem várható el az iskolától, hogy „megszerelje” a gyerekeinket. Ebben a családnak benne kell lennie, méghozzá támogatóan.

Azt viszont egyelőre nem látom, hogy ha 8-10 órát eltölt egy gyerek az iskolában, utána, hogy lehetne még befogadókészsége a házi feladatra, aztán még egy színházlátogatásra is például.”

Kölcsönös bizalom kellene

„Nem szabad szem elől tévesztenünk: a tanár arra esküszik fel, hogy tanítsa a gyerekeket. Tehát a mostaninál picit azért jobban kéne bíznunk bennük, és bíznunk egymásban. Hiányzik a rendszerből a pedagógus pálya gondozása: nagy a terhelés a tanárokon, és sok közöttük a burn out szindrómával küzdő kolléga. Sokat emlegetjük a finn meg skandináv tanítási módszereket, ott például hétévente egy szabadságévre mehetnek a pedagógusok. És nagy a hivatás presztízse, ami nálunk egyáltalán nem mondható el.”

„Én egyáltalán nem látom, hogy lehet most ezt a NAT-ot április 30-án bevezetni? Nagyon nagy a nyomás a tanárokon és ez a feszült attitűd könnyen átcsaphat a diákokra….

Hiszek abban, hogy vannak szeretetnyelvek az oktatásban is: tanár-diák és tanár-szülő között is! Használnunk kéne ezeket!” – összegez az alapító.

Összességében a Felelős Szülők Iskolája azt az álláspontot képviseli, hogy a gyerekeknek, diákoknak joga van az oktatáshoz, olyan széleskörű, minőségi tananyaghoz és tanításhoz, melyben fejlődni tudnak. Itt mérlegelendő a tananyag mennyisége, szükséges a tanítási módszerek megújítása ahhoz, hogy megértsék, elsajátítsák a tanulnivalót. Ez nem működik frontális órák keretében, differenciálás nélkül 30-35 fős osztályokban, komoly tanár hiány mellett, ahol, akik állják a sarat, még Ők is túlterheltek, lassan droidokká válnak. A tanulás öröm kellene, hogy legyen, nem kényszer.

Időt, teret adni a tanároknak, az iskoláknak arra, hogy a saját módszerüket kidolgozzák, hogy motivált, saját boldogságukat megtaláló gyermekeket neveljenek, természetesen alapelvekre szükség van. Az eredményesség nem a kognitív képességekben, tesztlapokban mérhető, hanem abban, hogy mennyire tudnak a diákok együttműködni, mennyire kreatívak, mennyire motiváltak, mennyire empatikusak.
Ezt már a jelenlegi rendszer sem tudja kiszolgálni, hát még egy nagyobb terjedelmű tananyag.