Nincs többé csúnya írás, ha eleget tornázik a kezed!
A mai gyerekek körében általánosnak mondható a görcsös írás és a betűk nehéz formálása. Erre kínál megoldást egy fiatal magyar gyógytornász – az órákon, a mondókázással együtt alkalmazható módszerrel.
Közös családi drukkolás első osztályos gyermekünk írástanulása. Miközben élénken merülnek fel elfeledettnek hitt emlékeink szépírásról, írástanulásról, végtelennek tűnő szövegek másolásáról. Pláne annak, akinek nem ment a megkövetelt esztétika, a szépírás. De most kiderült, NINCS csúnyán író gyerek!
A mai gyerekek egyre kevesebbet és egyre csúnyábban írnak
Pedig a kézírás csodálatos dolog, az egyik legmagasabb szintű humánspecifikus tevékenység. Olyan komplex idegrendszeri működés, annyi agyi területet mozgat meg, hogy nem lenne szabad se elveszíteni, se alábecsülni – írta a budapest.imami.hu.
A mai felgyorsult világban érthető, hogy gyorsabb legépelni egy 10 oldalas esszét, mint megírni kézzel, de olyan ez, mint a klasszikus és az elektromos gitár. Mindkettő másért hasznos, és a kettő nem zárja ki egymást – vallja a debreceni Népegészségügyi Kar egy végzős gyógytornász hallgatója.
Horváth Ivett Szalóme 2016-ban egy másodikos kislánynak segítve a tanulásban, látta először, hogy milyen görcsösen, feszülten formálja a betűket kis tanítványa és az eredmény megdöbbentően csúnya. Ebből kiindulva kezdte vizsgálni a gyerekek íráskészségét, majd alsó tagozatos pedagógusokkal konzultálva közösen fogalmazták meg, hogy a jelenség általános a mai gyerekek körében.
“Miután az egyetemen tanultam mozgástant, megismertem a kéz felépítését és rendkívül bonyolult működési rendszerét, elhatároztam, hogy gyógytornász szemlélettel keresek megoldást a problémára. Az első évben egy elsős osztállyal dolgoztam, felmértem a finommotorikai készségeiket, a fejlesztési lehetőségeket. Ebben a vizsgálatban tapasztalatgyűjtés céljából még személyesen jártam minden héten a gyerekekhez, dolgoztunk a kézügyesség fejlesztésén, több klasszikus fizioterápiás módszert alkalmaztunk. Kerestük azt a technikát, ami a legmegfelelőbb és leghatásosabb” – meséli a kezdetekről a fiatal kutató.
A kutatást a második évben kiterjesztették két másik debreceni általános iskolára, egy-egy osztályban változatlanul a gyógytornász-hallgató vezetésével zajlottak a tornaalkalmak. Ezután bizonyosodtak meg arról, hogy olyan módszer kidolgozására van szükség, amelyet a tanítók tanóra keretein belül, önállóan is eredményesen tudnak alkalmazni.
A tanítók visszajelzései minden iskolából pozitívak voltak, ami azért is biztató, mert hátrányos helyzetű gyerek is voltak a vizsgálatba bevont osztályokban. A pedagógusok arról számoltak be, hogy a módszer kimutathatóan fejleszti a kézügyességet, szebb és tudatosabb lett a gyerekek írásképe.
A cikk teljes változata a budapest.imami.hu oldalon olvasható.