„Ál-fekete báránykáink”, akiket én nagyon kedvelek

„Ál-fekete báránykáink”, akiket én nagyon kedvelek

Vannak gyerekek, akiket nagyon könnyen megítélünk. Főleg azért, mert örökmozgók, meg látszólag nem figyelnek, kapkodnak, ezáltal egy kicsit máshogy viselkednek. Nagyon gyorsan megkapják a „rossz gyerek” vagy épp a „figyelemzavaros” jelzőt. Azt már szinte le se merem írni, hogy van, aki „kattosnak” gondolja őket! Ezt ne…! Ők nem valódi fekete bárányok! Oka van annak, ha valaki valamire nem képes figyelni, ezért nem kell megbélyegzést kapnia! Szakértőnk, Polus Enikő, mentálhigiénés szakember írása, aki két következő, a Felelős Szülők Iskolája által szervezett előadásában március 6-án – Iskolaérettség, iskolakészültség címmel -, valamint március 28-án – Érzelmi nevelés, érzelmi edukáció címmel – is hasonló témákat érint majd.

MINDENKI KÉPES VALAMIRE VAGY VALAKIRE FIGYELNI, CSAK AZT A TERÜLETET MEG KELL KERESNI AZ ÉLETÉBEN!

A világ változásaira reagáló gyermekeink

Fejlesztőpedagógusként és mozgásterapeutaként több ezer gyermek figyelmi működését volt alkalmam megfigyelni, vizsgálni az elmúlt évtizedekben. Nagyon sokat merítettem ezekből a pillanatokból, hogy miként változik át a világ és erre a gyermekeink képesség-profiljai hogyan reagálnak. Ami mindenkinél feltűnő volt, hogy a mozgáskultúra és annak nagyvárosi lehetőségei bekorlátozták a gyermekeink és a szülők lehetőségeit, ami úgyszintén kihatással lett az idegrendszerre. Ez azt jelenti, hogy ha a gyermekeink nem mozognak eleget szabadon úgy, ahogy azt egy „belső indíttatású késztetés” kiváltja, akkor a figyelem részlegei nem tudnak jól fejlődni a mai világ rendszereihez.

A fejlődéshez minden gyermeknek más mennyiségű és minőségű mozgásra van szüksége. Van, akinek sokat kell „össze-vissza” futkároznia, és van, akinek rengeteget kell forognia vagy fejjel lefelé lógnia.  Akiknek az agyi „pszinapszisok” megfelelő módon rendeződnek, azoknak ezek a túlmozgások elmaradnak. Akiknek nem, azoknak megmaradhat valamennyi túlmozgás.

Amikor figyelmet vizsgálunk, akkor felszeleteljük a figyelmi területeket és különböző helyzetekben megfigyeljük a működéseit, de hozzánézzük az időtartalmakat.  A figyelemnek van képessége és készsége; fókuszálása, regenerálódási momentumai, megfigyelő képessége, analizáló- és szintetizáló előszobája. De amiről eddig nem beszéltünk, az az ÉRZELMI FIGYELEM!

Mit keresnek az érzelmeink a figyelem tárházában?

A jelek szerint úgy lettünk összehuzalozva, hogy ha érzelmileg nem vagyunk túl jól, akkor az egyértelmű figyelemzavart képes okozni, ráadásul akár túlmozgásokkal. Olyan ez, mint egy érzelmi kompenzáció. Érzelmi terhek elveszik az energiát a figyelem fókuszáló képességétől és onnantól kezdve széteshet a figyelem átmenetileg, vagy teljesen. Ezért van az, ha egy gyermek szorong egy felnőttől vagy bármitől, akkor nem lesz képes rá figyelni, de a tantárgyra se.

–          Ha egy gyermek analitikusabb típus, akkor természetes, hogy lassabb a feladatmegoldása, hiszen ő közben máson is gondolkodik, de ez nem valódi figyelemprobléma.

–           Ha egy gyermek művészlélek, akkor egy észrevétlen légy is elég ahhoz, hogy elterelje a figyelmét, és már ne ott legyen, ahol mi vagyunk. Ekkor mondják azt a másik emberre, hogy: „nincs köztünk, elveszítettük!”.

–          Ha egy gyermek szervezői személyiségjegyekkel rendelkezik és nincs jól lekötve az energiája, akkor a fókuszált figyelem helyett folyamatosan agyalni fog, és mindenki azt fogja gondolni, hogy figyelemproblémás. Holott csak az érzelmei álmodozásában van és épp a képzeletében szervezkedik, mert a kültéren nincs rá lehetősége.

Amikor még nem volt iskola, akkor a gyermekek a szülők mellett a mindennapi tevékenységekből gyakorlatias módon tanultak. Rengeteg szabadidővel rendelkeztek, amiben a figyelmüket arra irányíthatták, ami érdekelte, motiválta őket. Ha mindegyik gyermeknél megtaláljuk azt a területet, amiben képes jól figyelni, akkor utána a figyelem sokkal optimálisabban fog fejlődni a többi területen!

Ami még szükséges a figyelem „jól szervezettségéhez” a mai világban:

–          megfelelő mennyiségű- és minőségű alvás

–          aktív- és passzív ébrenléti lustálkodós időszakok

–          a bambulás megengedése, amikor csak úgy „elvagyunk”

–          sok-sok történet meghallgatása szóban és színházban, filmekben

–          szem rendszeres tornáztatása, hogy szűrni legyen képes, mert túl sok az inger

–          sokféle zenehallgatás, kiemelném az instrumentális zenéket

–          érintés, simogatás

–          sokféle íz kóstolása és megfelelő mennyiségű VÍZ fogyasztása!!!

–          érzelmekről rendszeres beszélgetés, amihez szükséges az idősek történetmesélései

–          az érdeklődési körök „megélései” (ahol nem lényeg, hogy ügyes-e abban vagy sem, lényeg, hogy ha valami érdekli, abban tevékenykedjen)

Ha gond van, akkor segíti még a figyelmi szinteket:

–          homloklebeny terápia gyakorlatai

–          egyensúly feladatok

–          sok pörgés, forgás mindkét irányban vagy fejjel lefele lógások

–          trambulinozás, biciklizés, rollerezés

–          hegymászás, barlangi túrák, úszás, labdajátékok

–          dobolás – de nem szolfézzsal kell kezdeni!

Ami nélkül nem jöhet létre a koncentrált figyelem: a szülői figyelem, hiszen ha tőlünk tanulják a dekoncentrációt vagy a figyelemelterelést, akkor mintaként követik és az nem a helyes irány! Figyeljünk mi felnőttek is egy kicsit jobban magunkra, hogy utána tudjunk figyelni a gyermekeinkre is!

A szerző, Polus Enikő következő két kapcsolódó előadása a Felelős Szülők Iskolája szervezésében:

március 6. – Iskolaérettség, iskolakészültség

március 28. – Érzelmi nevelés, érzelmi edukáció