Pál Feri: Hogyan legyünk emberségesek vírus idején?

Pál Feri: Hogyan legyünk emberségesek vírus idején?

Pál Feri, mentálhigiénés előadó, pap vasárnapi szentmiséjén megtartott prédikációjában egyszerűségre, szeretteink felé való odafordulásra, kapcsolattartásra és emberségre int. A közérthető lelki megerősítő üzeneteiről ismert pap a vírus jellemzőihez hasonlította, hogy miként reagáljunk, viselkedjünk és viseljük el a koronavírus alatti időszakot – ilyen az egyszerűség, a kapcsolódás, következetesség, élni akarás és nem utolsó sorban a hit. Cikkünkben a március 22-i misén elhangzott magyarázatát, lelki útravalóját közöljük változtatás nélkül.

Háborúban állunk, ez nem egyszerűen csak egy harc!

Pál Feri: „Természetesen sokat töprengtem azon, hogy mit mondjak és ahogy hallgattam a híreket rendre megjelent ez a kép: háborúban állunk, ez nem egyszerűen csak egy harc, hanem háború. Mozgósítani kell magunkat és minden erőnket be kell vetnünk és harcolni, küzdeni kell és legyőzni az ellenséget. Kétség kívül érdemes harcolni és mindent bevetni, amire képesek vagyunk. De egy valamitől éreztem távolságot, ez pedig az, hogy nem szeretném a haragot, a gyűlöletet, az indulatot, megvetést felerősíteni magamban. Ha szeretnénk eredményesek lenni, megküzdeni, akkor érdemes az ellenfelünket jól kiismerni és őt becsülni.

Akármilyen furcsán hangzik is, de ebben az irányban indultam el és összeszedtem néhány pontot, természetesen egyszerű laikusként, hogy mit tud ez a vírus? Hogy mit tud olyan ügyesen és hatékonyan, hogy most is róla beszélünk. Ha szinte mindenki róla beszél, akkor valamit tudnia kell és arra gondoltam, hogy lehetetlen, hogy ne legyünk nála ügyesebbek, okosabbak. Hogy mi ne tudjuk azt, amit ez a vírus tud. Ezért mondanám sorban az egyszerű ismérveket.”

 

A vírus végtelenül egyszerű

Pál Feri: “Az elsőt már meg is neveztem, ez a vírus egyszerű, végtelenül egyszerű. Ha eredményesen szeretnénk megküzdeni, akkor érdemes nekünk is ezt az egyszerűséget megbecsülni. Mit értek ez alatt? Itt vagyunk egy annyira sajátos helyzetben, amiben még sosem voltunk, minden alakul és változik, annyira, hogy már a vasárnapot sem tudjuk úgy megszentelni, ahogyan szoktuk. A szokásos módon vasárnap nem tudunk Jézussal találkozni, de még adatnak nagyon egyszerű formák arra, hogy ne legyünk Jézus nélkül. Nagyon egyszerű és lecsiszolt formák arra, hogy Isten útján járjunk és egymással jót tegyünk. Nincs az a vírus, ami megakadályozna minket abban, hogy a magunk egyszerűségében rátaláljunk nagyon egyszerű magatartásformákra, amikben valódi élet van.

Hadd osszak meg Veletek egy személyes példát: megéheztem, felhívtam a kedvenc pizzázómat, megkaptam a pizzát és arra gondoltam, hogy szeretném, hogy ha ez az étterem még lenne a világjárvány után is. Úgyhogy adtam egy kicsivel több borravalót, hátha azon is múlik. És mikor adtam a pénzt, azt mondta nekem a fiatalember, aki hozta az ebédem, hogy ennyit nem fogadok el, csak annyit, amennyit szoktam. És mikor vittem be a pizzát arra gondoltam, hogy ez az ember a reménység embere, hogy micsoda gesztus egy ilyen helyzetben azt mondani, hogy nincs szükségem arra a plusz pénzre. És mikor valaki azt tudja mondani, hogy köszönöm, elég lesz a szokásos, abban a helyzetben ő a reménységet testesíti meg. És mire beértem a szobámba, hogy megegyem a pizzát, jó kedvem lett tőle.”

 

Keresd az egyszerűséget!

Pál Feri: „Az első gondolat, hogy érdemes most rátalálnunk a legegyszerűbb formákra és a reménységet az is táplálhatja bennünk, hogy nincs az a vírus, ami kicsavarná a kezünkből azokat az egyszerű lehetőségeket, amelyek alapján jól bánhatunk egymással és tehetünk egymásért és magunkért.

Aztán sose gondoltam volna, hogy ma délelőtt megtanulok kezet mosni, persze azt sem tudtam eddig, hogy nem tudok helyesen kezet mosni, de a műsor után már ezt is megtudtam. Azt is megtanultam, hogy hat fortélya van a helyes kézmosásnak, most ezt nem szeretném megmutatni Nektek, mert ez egy szent mise és más dolgunk is van.

Miért hozom most ezt ide?

Egyfelől azt mondjuk világjárvány, másfelől azt mondjuk, moss kezet. Nem csoda, hogy nőhet bennünk a szorongás, ha azt mondjuk, hogy egy világjárvánnyal szemben, a kézmosás? A szakértők azt mondják, hogy a kézmosás. A zárógondolatom az első ponthoz, hogy rátalálni az egyszerűségre, hogy minden, ami annyira magától értetődő és hétköznapi, nagyon hatékony és lehet a maga módján igencsak rendkívüli.”

Legyünk következetesek és végezzük a dolgunkat!

Pál Feri: „Ezek a vírusok következetesek, teszik a dolgukat, amit tudnak, azt megcsinálják, végsőkig következetesen. Hogy tovább vigyem a gondolatot az otthon maradásról, kézmosásról és szellőztetésről… azt mondjuk, hogy mit tehet egyetlen ember? Pedig a realitás az, hogy ha ezeket az egyszerű dolgokat következetesen és sokan csináljuk, az nagyon is eredményes. És minél következetesebben és minél többen csináljuk, annál eredményesebb. Nehogy már egy vírus következetesebb és hatékonyabb legyen, mint az ember.”

 

Keressük és tartsuk a kapcsolatot egymással!

Pál Feri: „A harmadik gondolat, a vírusok keresik a kapcsolatot, megtesznek mindent, hogy találkozzanak velünk és kapcsolatban lehessenek velünk.

Megint saját élmény, mert mostanában olyan van mindenkinek, nem közösségi. Ma délelőtt azzal töltöttem több órát, hogy átgondoltam, hogy kik azok a 60 fölötti személyek, akiket szeretek? Nem találtam érdemlegesnek, hogy aggódjak vagy szorongjak, hanem magam elé képzeltem egymás után azokat az időseket, akiket ismerek, szeretek, akarom, hogy éljenek, néhányukat fel is hívtam. Ha a vírus keresi a kapcsolatot, akkor mi is. Olyan sok jó érzést tudunk szerezni vagy elindítani mások életében. Számít, hogy legyenek pozitív érzéseink, amikre vissza tudunk gondolni és kapaszkodót találni.

A vírusok, ügyesen használják a környezetüket. Cseppfertőzéssel terjednek, használják a levegőt, a vizet, a szelet, a párát. Nagyon ügyesek. Lehet sok élményünk arról, hogy manapság mi is, hogy használjuk a természetet és az általunk kialakított kulturális környezetet, hogy a világhálót milyen sok jó dologra is lehet használni. Hogy mi is most csodálkozunk rá, hogy mennyi mindenre lehet használni azt, ami egyébként mindig is a kezünk ügyében volt.”

 

A közös pont

Pál Feri: “A vírusok eléggé hasonlítanak egymásra. Azon kezdtem el gondolkozni, hogy tudok-e olyasmit mondani, ami mindenkinek szólhat? Arra jutottam, hogy nem. Mert másképp kéne beszélni az orvosnak, a bolti eladóknak, másképp a fiataloknak, az időseknek. Talán most még inkább igaz az, hogy nem biztos, hogy mindenkihez tudunk szólni. De aztán arra jutottam, hogy meg kell találni azt a közös pontot, amivel azt mondhatom, hogy egyformák vagyunk, de legalábbis hasonlók. És találtam egy ilyen pontot, ez pedig, hogy kisebb nagyobb mértékben mindannyian szenvedünk…. Lehet, hogy valaki ezt nem találja még szenvedésnek csak azt mondja, hogy kellemetlenség. Csak az együttérzés miatt fáj, de a személyes életemben nincsenek olyan nagy megpróbáltatások, csak nem úgy mennek a dolgok, ahogy megszoktam. Mások viszont nagyon szenvednek, ezért ha hosszútávon lesz közös pontunk, ami összeköt vagy hasonlóvá tesz minket, az a szenvedés. Kisebb nagyobb mértékben szenvedni fogunk, vagy valaki már most is szenved.”

 

Mit érdemes tennünk a szenvedéssel?

Pál Feri: „Az első gondolat az, hogy belefeledkezhetem és beleragadhatom abba, hogy arról beszélek, hogy mi miatt szenvedek. Hogy a vírus miatt szenvedek. És csak, hogy az evangéliumra tegyek egy utalást, nem biztos, hogy érdemes ebben a beszűkültségben maradni. Hogy leélünk heteket, hónapokat úgy, hogy azt mondjuk: mi a vírus miatt szenvedünk. Hanem sokkal inkább érdemes felemelni a tekintetünket és azt kérdezni magunktól, hogy ha szenvedek is – és a szenvedés kikerülhetetlen lesz – miért vagy kikért vállalom ezt a szenvedést? Ha otthon vagyok és unatkozom, vagy stresszben vagyok, vagy dühös vagyok, és azt mondom magamnak, hogy a vírus miatt van ez, akkor nem tudom, hogy ettől jobb lesz-e? De ha otthon vagyok és szenvedek, és azt mondom, hogy ezt a szenvedést azért csinálom még, mert tudom mondani a neveket és előttem vannak az arcok, akikért ezt csinálom. És van nagyon sok olyan ismeretlen embertársam, akikért ezt csinálom.”

 

Egymás miatt szenvedünk vagy egymásért?

Pál Feri: „Az első gondolat ehhez a ponthoz, hogy nem biztos, hogy a vírus miatt érdemes szenvedni. Van nekünk jobb dolgunk is. Akkor inkább szenvedjünk egymásért, nem biztos, hogy valamiért érdemes szenvedni, talán sokkal inkább valakiért vagy valakikért. Így egészen más jelentősége lesz annak, amit manapság át fogunk élni. És akkor még azt is mondhatnám, hogy valamiért történik ez vagy valakiért?  Érdemes tehát nem a vírus miatt, hanem az embertársainkért. És aztán még érdemes Istenért. Aztán még az is fontos, hogy ez a néhány hét vagy hónap úgy tudatosul-e Bennetek, hogy egymás miatt szenvedünk vagy egymásért? Mert biztos lesz nagyon sok olyan helyzet és konfliktus, amikor azt mondjuk, hogy miattad szenvedek most, ez miattad olyan nehéz. És mennyivel érdemesebb azt mondani, hogy nem miattad szenvedek, hanem érted. Olyan magatartásformákat előtérbe helyezni, amiben átélhetem azt, hogy ezt most azért csinálom, hogy az érted legyen és nem pedig, hogy miattad történik így.”

 

Mi az, amit ezek a vírusok olyan hatékonyan csinálnak? Élni akarnak!

Pál Feri: „És elég következetesen és kitartóan mindent megtesznek azért, hogy létezzenek. És arra gondolok, hogy mi is élni akarunk. Nagyon is élni akarunk. Hadd fogalmazzam meg a vágyunkat most egy kérdés fogalmában. Ha mi is élni akarunk, – márpedig élni akarunk – és élni akarunk másokért, mert szeretjük őket és azt akarjuk, hogy ők is éljenek. És van bennünk ez az erős vágy, mert élni akarunk, akkor a kérdés így szól: hogy éljük meg most ezeket a napokat? Az életünk minek vagy kinek a kezében van? Átélhetem úgy, hogy sajnos most olyan időket élünk, hogy az életünk egy vírus kezében van. De nem szeretném ezt így átélni, mert az életem nem egy vírus kezében van és nem sok vírus kezében van. Az életem Isten kezében van és én helyezem a saját kezemmel az életemet oda, ahová akarom és ez a vírus már mindenképpen az életünk része.

És miközben kikerülhetetlenül és megmásíthatatlanul sokféle formában az életünk része, a kérdés számomra így szól: azt mondom, hogy az életem a vírus kezében van? Vagy azt mondom, hogy Istenem, a kezedbe ajánlom a lelkemet. Mert az ember a saját életét oda ajánlja, ahova akarja. És talán nem nagyképűség a részemről azt mondani, hogy ez a vírus, mint akármilyen vírus, az életünk lényegét nem érinti. Ezért érdemes feltenni a kérdést, hogy ha most járvány van, akkor mi alapján akarok élni? Mert sok mindent nem tehetek meg, amit szeretnék, sokféleképpen nem élhetek, ahogy szeretnék.”

 

Én mi alapján akarok élni?

Pál Feri: „De azt a kérdést föltehetem egy világjárvány közepén is, hogy mi alapján akarok élni? És, amikor erre a kérdésre választ adok, hogy ez alapján akarok élni, akkor ez a válasz valami olyasmi, – ha eléggé a szív mélyéből fakad – amit a vírus nem érint. Mert, ha valami alapján tudunk élni, akkor az vírussal együtt is van meg vírus nélkül is van, mert az valami olyan lényegi dolog vagy tartalom, amin a vírus nem fog.

Ezért tehát az életem nem adom a vírus kezébe, hanem azt mondom: Istenem, a Te kezedbe ajánlom magam.”

 

 

A Felelős Szülők Iskolája oldalán megjelent további Pál Feri cikkeket itt olvashatjátok:

 

Pál Feri: „A nehézségek mindig akkor jönnek, ha nem tudunk jól együtt lenni.”

Pál Feri: A gyerekeinknek szüksége van a gyerekkorukra

Pál Feri: egyszerűsítsük le a gyermekeink körüli világot!

Pál Feri atya: a legtöbb szülő maga is attól a zavartól szenved, amit a gyerekén is lát

Pál Feri: Ne szégyellj segítséget kérni

Pál Feri: Engedjetek gyereknek lenni!

Pál Feri: egyszerűsítsük le a gyermekeink körüli világot!