Anya, el kell mennem!

Anya, el kell mennem!

A “mamahotel” mint jelenség egyre elterjedtebb: a fiatalok nehezen repülnek ki  a családi fészekből, gyakran 30 éves kor felett teszik csak meg. Íme egy levél egy lánytól az édesanyjának – a 777.hu blogról.

“Bármit is teszek, bárhová megyek, te mindig ott leszel bennem. De fel kell nőnöm, ideje, hogy elmenjek.

Talán még nem érted, talán számtalan éjszakát fogsz végig sírni az üres bölcső láttán, szívszorító, síró hangon fogsz engem felhívni, a sírástól gombóccal a torkodban, amiért nem vagyok ott veled, de anya, tényleg el kell mennem. Meg kell tanulnom színek szerint szétválogatni a szennyes ruhát a mosáshoz, rá kell ébrednem, hogy a szennyes nem tűnik el magától, hogy finom a tiszta mosdó illata, különösen akkor, amikor én takarítottam ki.

Meg kell tanulnom főzni a spagettin és a kolbászon kívül mást is, ebben az internet segítségemre lesz. Meg kell tanulnom, hogy a fizetésemnek ki kell tartania harminc napig, és hogy a szórakozás, és a sör nem alapvető szükségletek.

Éreznem kell, hogy egyedül vagyok, hogy mondhassam a többi embernek; “Anyukám mindig azt mondta…”, és büszke lehessek arra a rengeteg bölcsességre, amit tőled hallottam, de eddig nem értékeltem eléggé. Fel kell ismernem a hamis barátságokat, amit régen te tettél helyettem, erősnek kell lennem, és visszafogni magam, amikor a főnököm felidegesít, és legszívesebben valami csúnyát mondanék neki, de te megtanítottad, hogy egy komoly felnőtt nem jöhet ki ilyen könnyen a sodrából.

Meg kell teremtenem a saját szombat délutáni szokásaimat, ami a veled közös bolondozós süti sütés volt korábban”.

A levél folytatása a 777.hu blogon olvasható.