Egy könyv az autizmus valóságáról

Egy könyv az autizmus valóságáról

Egy multinacionális vállalat szépreményű alkalmazottjaként került légüres térbe Pápai Ildikó, amikor a bölcsődei beszoktatás alatt kiderült, kisfia autizmussal él. Az autizmus diagnózisa mindent megváltoztatott. Nagyon sok idő és erő kellett hozzá, hogy Ildikó és családja új alapokra helyezze az életét. Gergő mára elmúlt 18 éves, és édesanyja is új hivatást talált: ír.

Nemrégiben megjelent „Azt beszéltük meg, hogy boldog leszel – Élet az autizmus galaxison” című könyvével Pápai Ildikó, sorstársain szeretne segíteni – írja a Női váltó cikke.

„Anya, nagyon vigyázz arra a könyvre, mert ha baja lesz, akkor nekem megszakad a szívem.” Kaphat-e az ember ennél szebb elismerést a saját gyermekétől, miután megvalósult egy tíz éven keresztül dédelgetett álma? Aligha.

Egy másik világ: autizmus galaxis

Pápai Ildikó sem érzi ezt másképp, pedig az idáig vezető útjuk hosszabb és nehezebb volt, mint egy átlagos anya–gyermek párosé. A most 18 éves Gergőről a bölcsődei beszoktatás során derült ki, hogy nem úgy látja a világot, ahogy társai.

A diagnózis – autizmus – sokkolta a családot. Számot is kaptak hozzá: F84.0, ami Ildikó szavaival élve lehetne akár az Univerzum egy csillagának neve is, de valójában inkább egy Galaxisé.

Az ott élők ugyanis – bár látszólag olyanok, mint mindenki más – az átlagostól egészében eltérő mentális működésük miatt teljesen máshogy látják és élik meg a mindennapokat, mint az átlagember. S míg ez a kívülállók számára a legrosszabb esetben csupán egy ijesztő lehetőség, addig a hozzátartozóknak maga a valóság, amihez elfelejtettek játékszabályokat mellékelni.

Megértés, elfogadás, továbblépés

Pápai Ildikó könyve, az „Azt beszéltük meg, hogy boldog leszel – Élet az autizmus galaxison”, ha mindent megoldani nem is akar, mindenképp támaszt, segítséget nyújt. A kívülállóknak a megértésben, az érintetteknek az elfogadásban és a továbblépésben. Túlélni, feldolgozni, elengedni a korábbi életet, majd megtalálni a helyünket az újban, a saját történetéből is egyértelmű, hogy nem pillanatok műve, de talán nem is lehetetlen.

– Képletesen és gyakorlatban értve is rendkívül hosszú úton vagyunk túl. Tíz évvel ezelőtt kezdtem írni a könyvet. Ekkor, Gergő nyolcéves korában kezdett rendezettebbé válni az életünk, de már korábban is élt bennem a vágy, hogy beszéljek a minket ért traumákról és az empátiáról is, amivel az utunk során találkoztunk – mondja Ildikó.

Elkerülhetetlen a nők elszigetelődése

Kiemeli, könyve női könyv. Nem titkolt szándéka, hogy segítsen az anyáknak, akik annyira elszigetelődnek, hogy álmodni sem mernek másról. Pedig egyedül ez, a saját örömük megtalálása tehetné elviselhetőbbé és könnyebbé a mindennapjaikat. – Nagyon büszke vagyok minden nőre, aki megpróbál kiteljesedni, és arra ösztönöznék mindenkit, aki még nem mert magára gondolni, hogy tegye meg! Gergő történetein túlmutatva éppen ezért azokra a női élethelyzetekre helyezem a hangsúlyt, amelyeket mindannyian jól ismerünk – magyarázza.

– Nők vagyunk, anyák vagyunk, mi működtetjük a családot. Ahhoz viszont, hogy ezt jól csináljuk, pihennünk kell, és olyan tevékenységet végeznünk, ami örömöt okoz. Egy boldog, kiegyensúlyozott nő képes csak boldog, kiegyensúlyozott anya lenni, akkor is, ha fogyatékkal élő vagy sajátos nevelési igényű gyermeket nevel – fejti ki.

Felhívja rá a figyelmet, abban, hogy ez sikerüljön az elszigetelődött anyáknak, nagy szerepet játszik a környezet is.

– Figyeljünk oda azokra a nőkre, akiknek nincs módjuk és lehetőségük arra, hogy megvalósítsák az álmaikat vagy legalább legyen némi „énidejük”, mert sajnos nagyon kevés olyan szervezet létezik (többségüket nők hozták létre), amely támogatni tudná őket ebben. Pedig segítő kézre lenne a legnagyobb szükségük – mondja befejezésül Ildikó.

A teljes beszélgetésért kattints a noivalto.hu oldalra és olvasd el a cikket!

Kép: lira.hu