Élvezettel élni, lelkesen dolgozni kerekesszékesen is lehet!

Élvezettel élni, lelkesen dolgozni kerekesszékesen is lehet!

A 18 évesen, egy fejesugrás következtében kerekesszékbe kerülő Nagy Zsolt mesélt Tibenszky Moni Lisának, a Felelős Szülők Iskolája alapítójának arról az utazásról, amely után még az intenzív osztályon eltöltött napokat is „boldognak” tudja nevezni. Az „Értsd meg!” edukációs programon találkoztak, amelyet a Nem Adom Fel Alapítvány szervezett. Zsolt példája állhat mindenki előtt: élvezettel élni, lelkesen dolgozni kerekesszékesen is lehet!

Érdemes nem csak meghallgatni, de meg is hallani Nagy Zsolt szavait!

• Mit jelent a Nem Adom Fel csapatában tapasztalati szakértőként dolgozni? Merthogy, te ezt csinálod! Mi a feladata egy tapasztalati szakértőnek?

Elsősorban az, hogy a saját tapasztalatairól, a megélt dolgairól tudjon mesélni az ember. De szakértő, vagyis tanácsadó csak akkor lehet az ember, ha már elfogadta a saját sérültségét, állapotát és meg is tud nyílni. Mindezt azért, hogy tanácsot, segítséget tudjon adni másoknak.

• Mi a te élettörténeted, Zsolt?

Erről hosszan tudnék mesélni… De hogy csak a tényeknél maradjunk: egy nagyon aktív gyerekkor után, 18 éves fiatalként egy fejesugrást követően eltörött egy nyaki csigolyám, ennek következtében lebénultam és kerekesszékbe kerültem.

• A baleset után hogyan élted a mindennapjaidat?

A 2013-as fejes után hosszú kórházi időszak és még hosszabb rehabilitáció következett. A 76 napos intenzív osztályos létemet például nagyon élveztem. Ezt talán furcsa lehet hallani, de nekem akkor kinyílt a világ és elindulhatott egy út, amely alatt valójában megismerhettem magam. És ezt a balesetnek köszönhetően élhettem meg. Ebben a „boldog intenzíves” időszakban többször is volt kritikus az állapotom, 27 kilósra fogytam és sokszor álmodtam, hogy meghalok. De igazából ez csak annak a mély, magamba, az igazi valómba történő utazásnak a kezdete volt.

• A kétéves alapítványi munkád során már sok érzékenyítő tréningen találkoztál sok-sok emberrel. Mit tapasztaltál, milyen olyan kérdésekkel fordulnak hozzád, amelyeken esetleg megdöbbensz? Vagy mit tudsz nekik mondani, amitől más szemlélet alakul ki bennük azokkal kapcsolatban, akik kerekesszékesen élnek?

Azért én nem csak a kerekesszékről szoktam beszélgetni az érzékenyítő tréning résztvevőivel, hanem sok minden másról is, tágabb perspektívában. De azt tapasztalom, hogy nem is a kerekesszék az, amely megdöbbenti őket, hanem az, ahogyan mi éljük a mindennapjainkat. Sok fantasztikus barátom van, aki kerekesszékben él, én róluk is szoktam mesélni…, az ő munkájukról, az attitűdjükről, ahogyan az emberekhez közelítenek, és arról, ahogyan szeretik az életüket. Ezen szoktak leginkább megdöbbenni az emberek, mert nem tudják elképzelni, hogy plusz egy sérüléssel, a számtalan mindennapi nehézséggel – amely a kerekesszékben való létből származik – még kerekesszékesen is lehet és tudjuk az életet ugyanolyan élvezetesen élni, és tudunk ugyanolyan lelkesen dolgozni, mint ők.

• Kikkel és hogyan dolgoztok az érzékenyítő tréningeken?

Ezeken a tréningeken különböző állomások vannak, amelyeken végigmennek a résztvevők. Nálam például ki lehet próbálni, milyen kerekesszékkel közlekedni. Aztán vannak látássérült és vak kollégáim is, az ő állomásaikon a Braille-írástól kezdve a csörgőlabdáig nagyon sok játékos feladatban tudnak részt venni az ide látogatók. Van autista állomásunk is, ahol például a Marslakó játékba és Tények-tévhitek játékba is be lehet szállni.

De vannak oxigénhiányos és túlmozgásos kollégáink is, és siket, hallássérült, értelmileg akadályozott, vagy Down-szindrómás kollégákkal is együtt dolgozunk – szóval elég színes a sérültségi palettánk, hogy úgy mondjam. (Persze egymás között rengeteget poénkodunk és nem sértődünk meg, ha valaki nem találja meg a megfelelő fogalmat egy-egy sérültségi állapotra, stb., de az érzékenyítő tréningeken, igyekszünk továbbadni, amit már ezzel kapcsolatban is tudunk. De ebben a témakörben azért még nekünk is van mit tanulnunk.)

• A mai napnak az volt a címe: ”Értsd meg! edukációs program”. Arra kérlek, folytasd a mondatot – „Értsd meg….!” – egy üzenettel, amit azoknak szeretnél eljuttatni, akik valamilyen fogyatékossággal élővel foglalkoznak, vagy csak odalépnek hozzá az utcán…

Értsd meg, úgy vagyunk, mint egy kincsesláda, amit ha meglátunk, ki kell nyitnunk, hogy meglássuk, mit rejt valójában!

Nyitókép: tantrend.hu

Bitter Noémi
  • pedagógus, újságíró

Bitter Noémi

magyar szakos tanár, újságíró, 1 kisfiú édesanyja

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.