Hogyan neveljünk kiegyensúlyozottabb gyerekeket?

Hogyan neveljünk kiegyensúlyozottabb gyerekeket?

Manapság egyre többet hallok a dán módszerről, hogy a gyereknevelés terén ezzel mekkora sikereket lehet elérni. Felkeltette az érdeklődésem, ezért vettem is egy könyvet, hogy elmerüljek a siker titkában.

A dán módszer hat alappillérre épül: ezek a játék, a hitelesség, az átkeretezés, az empátia, az ultimátumok mellőzése és a meghitt együttlét – írta az elegjoanyak.blog.hu oldal szerzője. A könyvet elolvasva megtudtam, hogy melyik pillér alatt mit értenek a szerzők és elgondolkodtam, hogy vajon ezek a magyar viszonylatokban mennyire jellemzők, illetve a mi családunkban mennyire vannak jelen.

1. Játék

A szabad játék mennyire része a gyerekeink életének? Mennyi idejük jut csak úgy önfeledten játszani, nem keretek közé szorítva? Van-e idejük arra, hogy a stresszt, a feszültséget játékos formában levezessék?

Azt hiszem, ha őszintén akarunk felelni ezekre a kérdésekre, akkor a többségnek nincs erre ideje.

Ennek számos oka van: több tanóra, több lecke, nagyobb elvárások, számtalan különóra, aminek egy részét a gyerekek akarják, de a nagy részét meg a szülők, akiknek esetleg nem adatott meg gyerekkorukban mindez. Az, amikor egy szülő úgy keres óvodát, hogy ott tanulnak-e angolt és még milyen egyéb különóra van, amitől az ő csemetéje már óvodás korban különb lesz, mint a többi, nekem fura. Sőt, olyat is hallottam, ahol a gyerek még magyarul se tudott beszélni, de már angolórára járt, hiszen jobb minél előbb elkezdeni. Én egy balatoni falucskában jártam oviba meg suliba is, ahol nem voltak ilyen lehetőségek, de nem láttam kárát. Elég volt pár hónapot nyelvterületen eltöltenem ahhoz, hogy folyékonyan beszéljek. Akkor minek kényszerítsem bele már ovis korában a nyelvtanulásba a gyereket?

Amikor azt látom, hogy a lányom iskolájának honlapján minden héten van egy hír XY gyerekről, hogy éppen ilyen tanulmányi versenyt nyert, aztán olyat, majd egy harmadikat, plusz zenében és sportban is jeleskedik, akkor felmerül a kérdés, hogy de mikor éli az életét, mint gyerek, tinédzser? Tényleg ezekre fog visszaemlékezni majd, hogy hány versenyt nyert meg, vagy arra, hogy milyen klassz programokat csinált a barátaival? Én az utóbbira gondolnék, de lehet, hogy én raktam fel rossz lemezt. Azt hiszem, hogy Vekerdy Tamással értek egyet ebben a kérdésben, hogy hagyjunk a gyerekeknek időt a szabad játékra, mert ebből tudnak a legtöbbet tanulni.

2. Hitelesség

Mennyire van jelen az életünkben az őszinteség? Mennyire mutatunk más képet a külvilágnak, mint ami a valóság? Mennyire mutathatják ki a gyerekek a valós érzelmeiket és felismerik-e őket? Példát mutatunk-e ebben nekik vagy elhitetjük velük, hogy az életben minden tökéletes akár egy hollywoodi filmben?

Szerintem fontos, hogy a valós képet lássák a gyerekeink rólunk, a házasságról, a családról. Arról, hogy mindenkinek lehet rossz napja, lehet türelmetlen a másikkal, lehet olyan, hogy nem értenek egyet valamiben, netalán össze is vesznek egymással. Ezeket, ha őszintén megbeszéljük velük és nem azt a képet mutatjuk, hogy nálunk mindig mindenki minden pillanatban boldog és soha nincs köztünk vita, akkor nem alakul ki bennük hamis kép a való életről és merik megélni a rosszabb pillanatokat is, mert nem érzik, hogy az bűn lenne. Nálunk is vannak nehéz pillanatok, de igyekszem minél előbb megbeszélni velük, hogy mi miért történt és ügyelek arra, hogy ne feküdjünk le haraggal.

3. Átkeretezés

Mennyire vagyunk képesek egy negatív dologból is a pozitívumot meglátni?

Azt hiszem ez a legnehezebben elsajátítható képesség, mert nagyon tudatosan oda kell figyelni, hogy mit hogyan mondunk, hogy az ne tűnjön túlzottan optimistának se, mert az megint egy hamis képet fog adni. A túlzott optimista ember hajlamos figyelmen kívül hagyni a negatív dolgokat, ezáltal torzítja a valóságot, a túlzottan pesszimista pedig a pozitív dolgokat hagyja figyelmen kívül. Valahol a kettő között kellene megtalálni az arany középutat, a reális optimizmust. Csak egy példa: a nyaralás utolsó napján már szomorúak vagyunk, hogy haza kell menni, de ha arra gondolunk, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy eljutottunk nyaralni és fantasztikus élményekben volt részünk együtt a családdal, akkor mindjárt más lesz a hangulatunk. Persze nem könnyű erre mindig figyelni, de biztos vagyok benne, hogy megéri, mert sokkal boldogabbak lehetünk, ha mindenben meglátjuk az apró örömöket is.

A cikk és a felsorolás folytatása az elegjoanyak.blog.hu oldalon olvasható.

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.