Montessori-módszer – az érzékeny periódusok

Montessori-módszer – az érzékeny periódusok

Minden gyereknek egyéni fejlődési üteme van, és érdemes ezeket követni. Maria Montessori módszere segít felismerni ezeket az érdekes érzékeny időszakokat, és ennek megfelelő környezetet biztosítani.

Maria Montessori legfőbb eszköze a módszertana kidolgozásához a gyerekek megfigyelése volt. Vallotta, hogy minden gyerek más és követni kell a gyermek veleszületett fejlődési potenciálját, de meg is figyelt bizonyos mintákat, ami alapján ki tudta dolgozni az eszközeit és a módszer keretrendszerét.

Azt is vallotta, hogy a szülőknek is figyelniük kellene a gyerekük jelzéseire – olvasható a gyerkoc.com oldalon.

Mit jelen az, hogy a szülőnek, tanítónak „csak” megfelelő környezetet kell biztosítania?

Van Montessorinak egy hasonlata erre, ami nekem nagyon tetszik és jól megvilágítja ennek a gondolatnak a lényegét:
A megtermékenyített petesejt sem hordozza magában még minden ismertetőjegyét a felnőtt embernek, de hordozza azt a lehetőséget, hogy magától – megfelelő környezetben – azzá fejlődjön. Az anyukának nincs más dolga, mint a jó puha és meleg anyaméhet és a táplálékot – mint megfelelő környezet – biztosítsa a baba számára. Ugyanez folytatódik a méhen kívül is. A szülőknek nem kell önállóan kitalálniuk, hogy éppen mivel fejlesszék a gyereküket, hanem csak megfigyelni, hogy hogyan fejlődik önmagától, szabadon, természetesen és ezekhez biztosítani a megfelelő eszközöket. Ha ez megvan és a gyereknek megvannak az eszközei, hogy a megfelelő készségeit fejlessze, akkor képes lesz arra, hogy önálló munkával (vagy kisebb szülői segítséggel) tudjon fejlődni.

Ez nem azt jelenti, hogy körül kell bástyázni a gyereket minél több dologgal, hanem hogy például amikor látjuk rajta, hogy éppen nagyon fogékony a számolásra, akkor be lehet vezetni különféle játékokat, eszközöket, amivel ezt tudja gyakorolni.

Érzékeny időszakok

Maria Montessori azt vette észre, hogy vannak bizonyos időszakok, amikor a gyerekek érzékenyebbek bizonyos készségek, bizonyos tudás befogadására. Ez egyébként nem egyedi, más oktatási rendszerekben is megfigyelték, hogy léteznek ilyen “időablakok”. Ezek az időszakok egyszer fordulnak elő és utána nem térnek vissza, így amikor észrevesszük, hogy a gyerekünk éppen belépett egybe, akkor meg kell próbálnunk kihasználni az időt és olyan környezetet biztosítani a gyerkőcnek, amiben megfelelően tud az adott készség fejlődni.

Teljesen soha nem múlnak el, csak sokkal kisebb az esély, hogy jól meg tudjon tanulni a gyerek vagy egyes esetekben a felnőtt valamit.

Jó példa erre, hogy én például nem tudok megtanulni korcsolyázni, akármennyire is erőlködök. Felnőtt korban szerettem volna elkezdeni, de csak addig jutottam, hogy esek-kelek és fogom a korlátot folyamatosan. Összehasonlításképpen láttam a barátnőm kisfiát, aki 4 évesen pár perc leforgása alatt tanult meg görkorcsolyázni. Nekem az az elméletem, hogy a korcsolyázás időablaka valamikor gyerekkorban lezárul és felnőttkorban már csak óriási nehézségek árán lehet elsajátítani ezt a képességet. (Ha el lehet egyáltalán…) Például ezt is érdemes kihasználni…

Hogyan vehetjük észre ezeket az időszakokat?

A legtöbb szülő ösztönösen észreveszi ezeket a periódusokat, ha figyeli, hogy a gyereke éppen mivel szeret foglalkozni.

Egy-egy időablak általában elég nagy időtávot felölelhet, de a hosszú időszakok alatt is van, amikor intenzívebb az érdeklődése a gyerkőcnek. Ezeket általában elég könnyű észrevenni, az a nehezebb, hogy hogyan kell kezelni.

Ebben az időszakban azt lehet észrevenni, hogy egyes dolgokra a gyerek sokkal jobban koncentrál és ezekkel a dolgokkal sokkal több időt tölt el, mint a környezetében lévő többi dologgal. Tulajdonképpen kizár minden mást a környezetéből. Ezt az egy dolgot annyira kitartóan csinálja, annyira elmélyed, hogy szinte semmi nem tudja eltéríteni attól, hogy véghez vigye, amit csinál vagy megoldást találjon a problémára, amivel foglalkozik.

Például, amikor eljön a legjobb idő arra, hogy felálljon, akkor azt naponta 200-szor próbálja meg. Felkapaszkodik, visszaesik, felkapaszkodik, visszaesik. Ekkor például csak annyi a szülő dolga, hogy biztosítson szabad mozgásteret a babának. Tehát például ilyenkor nem a legjobb ötlet a gyereket egész nap magunkra kötni kendőben, mert ott nem tudja gyakorolni ezt a nagyon fontos dolgot De például ezért kell már pici korában is sokszor hagyni, hogy feküdjön és egyedül gyakorolja a kis mozgásokat, forgásokat. (Ez egyébként visszaköszön Pikler Emmi rendszerében is.)

Miért jó észrevenni ezeket az időszakokat?

Maria Montessori rájött, hogy a gyerekek viselkedését, az érzékeny periódusaikat lekövetve kell bevezetni nekik egyes “tudásanyagokat”. Így le lehet követni a természetes fejlődés menetét, nem próbálják más mederbe erőszakolni a gyereket, mint amerre magától is menne. Így a tanulás élvezetes, szinte játék maradhat.

Az érzkeny időszakok megértése segíthet a szülőknek is elfogadni hogy egyes dolgok miért történnek. Például, hogy a 2 éves gyerek miért érzi annyira frusztrálva magát, ha valami nem úgy történik, mint ahogy szokott.

A cikk folytatása (mi van, ha nem követjük az érzékeny periódusokat és más ritmust szabunk a gyerek fejlődésének; mit kell tennünk, ha észrevettük, hogy a gyerekünk éppen nagyon fogékony valamire?) a gyerkoc.com oldalon olvasható.

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.