Negatív hangok a kamaszod fejében és 7 módszer, amivel megnyugtathatod

Negatív hangok a kamaszod fejében és 7 módszer, amivel megnyugtathatod

Valami ilyesmit mondanának el nekünk a kamaszok arról, amit a belső hangjuk mond. “Dühös vagyok. Nem tudom miért. Van, amikor már dühösen is ébredek, máskor meg lassan önt el a düh. Nem szeretem. Egyáltalán nem érzem ilyenkor jól magam. Leginkább azt szeretném, ha nem lennék dühös, de az vagyok. Nem tudok mit csinálni”. A Szülő 2.0 oldal összeállítása.

Minden nap egy börtön, csapdába esve egy változásban lévő testben. Az egész életem olyan dolgokból áll, amit meg KELL csinálnom, nem pedig olyanokból, amit meg SZERETNÉK csinálni. Tesztek, kvízek, olvasnivalók, csoportos feladatok. Az egész napot kénytelen vagyok olyan emberekkel tölteni, akikkel nem a saját jókedvemből vagyok. Kamaszokkal, akik pont ugyanúgy össze vannak zavarodva, mint én.

Néha megbántanak az iskolában. A tanárok, a mentorok, a segítők, de leginkább a diákok. Nem szoktam elmondani neked, mert szégyellem, hogy fáj. Nem akarom, hogy tudd, mindig nagyon fáj.

Nem tudok felsorolni egyetlen egy dolgot sem, amit szeretnék. Ja, de! Aludni. Egyes egyedül csak akkor nem stresszelek, nem aggódom és nem vagyok ideges. Néha bevonulok a szobámba és bámulom a NetFlixet, a Youtube-ot vagy mindenféle eszetlen videót, csak azért, hogy ne maradjak kettesben a gondolataimmal. El akarom zárni magamat magamtól. Ez elég őrülten hangzik, ugye?

Igen, tudom, hogy a szobámban óriási kupleráj van. De nekem ez így jó. Úgy néz ki a szobám, ahogy érzem magam. És kérlek, ne kérdezd, hogy mi a baj, mert nem tudom rá a választ. Nem tudom, hogy honnan jönnek ezek az érzések.

Tudom, hogy megőrjítelek. Nem akarlak hibáztatni. Nem beszélek veled. Néha ocsmány dolgokat mondok neked, szörnyűségeket. Hibáztatlak, elátkozlak, trágárul beszélek veled, félrelöklek.

Ne mondj le rólam! Ne utálj! Arra van szükségem, hogy erősebb legyél, mint én! Szükségem van r

ád szülőként, még akkor is, ha azt mondom, hogy nem. Arra van szükségem, hogy türelmesebb, megértőbb és elfogadóbb legyél, mint amennyire én képes vagyok.

Ez őrülten hangzik, de ha el tudnám mondani, hogy hogyan tudsz segíteni nekem, ezeket mondanám:

Adjál teret!

Ne gyere be a szobámba, ne szoríts sarokba, ne kérdezősködj! Nincsenek válaszaim. Ne kiabálj velem, olyankor még rosszabbul érzem magam. Egyedül akarok lenni! Térre van szükségem.

Ne üvöltözz velem!

A fejemben olyan hangzavar van, hogy néha a saját gondolataimat sem hallom meg. Alig tudom elviselni. Amikor kiabálsz velem, még rosszabbul érzem magam. Olyankor úgy érzem, hogy nem szeretsz. Úgy érzem, hogy óriásit csalódtál bennem. Amikor igazán dühös vagy rám, azon szoktam gondolkodni, hogy jobb lett volna, ha meg sem születek.

Vigyél el valami nyugis helyre!

Azt mondom, semmit nem akarok veled együtt csinálni. De ha elvinnél valami nyugis helyre….. Ahol együtt sétálhatnánk anélkül, hogy vitatkoznánk. Ahol élvezhetném a napot és hallgathatnám a fák leveleinek susogását. Valahova, ahol fellélegezhetek és el tudok felejteni mindent, ami zavar. Azt hiszem, ennek örülnék. Még akkor is, ha egy szót sem beszélünk, jól fogom érezni magam.

A cikk teljes változata és jó pár további kérés a kamaszoktól a Szülő 2.0 oldalán olvasható.