Mi volt ma a suliban? – kérdés helyett…

Mi volt ma a suliban? – kérdés helyett…

Kezdődik a felütés. A gyerekektől naponta kérdezi meg a szülő. Semmi különös, hangzik azonnal a válasz. Hát, azért történik valami. Elég sok minden.

Rengeteg új élmény, sok-sok új információ, játék és feladatok. Mert ez mind történik. Legalábbis nálunk biztosan. Mert a mai gyerekeknek már teljesen más az ingerküszöbük, amit – ha tetszik, ha nem – nekünk pedagógusoknak meg kell próbálnunk megugrani. Különben tényleg semmi sem fog történni. És erre az egyik legjobb módszer az élménypedagógia, a kooperatív pedagógia és a játékpedagógia. Mindegyik egy olyan szemléletet igényel, ahol a diák érdekeltté van téve abban, hogy dolgozzon és tanuljon. Ezzel pedig elérhető az, hogy saját maga váljon motiválttá és ne külső, hanem a belső motiváció dolgozzon benne. Mert az élménypedagógia egy problémát, feladatot állít eléjük. Ehhez meg kell tervezni a megoldást, ki kell próbálni a tervet és ha szükség van rá, akkor újra is kell tervezni a tapasztalatok alapján. Utána pedig mindig egy feldolgozás követi, amivel az értékelés, a tapasztalatcsere és az érzések is megbeszélésre kerülnek. A gyerek pedig közben észrevétlenül tanul rengeteget: önmagáról, a társairól, a körülötte lévő világról és az adott szaktárgyból is. De ehhez a pedagógusnak kell rugalmasnak, hovatovább merésznek és eltökéltnek lennie, hogy a megszokott kiállok és beszélek felfogás helyett valami mást próbáljon ki. Senki sem mondja, hogy ez könnyű és elsőre azonnal siker koronázza a fáradozásokat. De kitartással és lelkesedéssel az eredmény nem marad el. De ehhez merni kell és tenni.

És hogy mit tehet a szülő ennek érdekében?

Egyrészt bízzon a pedagógusában és hagyja, hogy azokkal a módszerekkel és feladatokkal tanítson, amivel ő szeretne. Mert higgyünk benne, hogy a pedagógus ért ahhoz, amit csinál és a mindig a diák érdekeit és fejlődését tartja szem előtt. Ez nagyon fontos. Másrészt otthon is kezeljük a gyereket partnernek, mert a gyerek nem hülye, csak gyerek. Az életkorának megfelelően lehet vele beszélgetni, feladatokat rábízni és érdekeltté tenni a dolgokban. Sőt, az ilyen módszereken „szocializálódott” nebulókat motiválni is sokkal könnyebb, mert az iskola környezetben megszokottá válik számára az, hogy önmagát tudja motiválni. Ezt miért ne tehetné meg otthon is? Persze, az nagyon fontos, hogy ne értékes ajándékokkal motiválják a szülők a gyereket és ne is azzal, hogy ha nem teszi meg, akkor eltiltják attól, amit szeret. Sajnos ezek gyakori szülői hibák, amik sokszor eredménytelenek és csak gátakat szülnek. Ez könnyen kivédhető, ha a szülő rendszeresen kapcsolatot tart a pedagógussal, beszélnek, konzultálnak a gyerekről, a gyerek érdekében. Mert csak egységes és kétoldalú stratégiával lehet hatékonyan fellépni. Nem a gyerek ellen, a gyerekért.

Végül pedig soha ne kérdezzük, mi volt ma az iskolában! Mert arra lehet semmi a válasz. Inkább meséljünk neki a napunkról és utána kérdezzük meg őt is, hogy neked milyen napod volt…

Tippek a „Mi történt a suliban?” kérdés helyett, amelyek segíthetnek:

1. Kérdezz kreatívan! „Mi volt ma a suliban? kérdés bosszantó, beszámoltatás íze van és minden nap elhangzik, helyette;

– Mi volt a legjobb a mai napban?

– Ki volt ma jó fej és ki utálatos? Volt jó élményed?

– A tanároknak milyen hangulata volt ma?

– Volt valami extrém a napodban?

– Volt cikis helyzet vagy olyan, amit nem jól éltél meg?

2. Meséljünk mi, szülők! Egy sztorival könnyebb érzelmileg is azonosulni vagy épp hárítani és reagálni a gyereknek saját életének történéseivel vagy akár véleményével

3. Adjunk meg a módját, teremtsük meg a megfelelő bizalmi, meghitt légkört!

Ne rögtön akarjunk már a suli ajtóban, vagy a lakás ajtajában egy hosszú pontról pontra szóló beszámolót hallgatni, keressünk meghittebb pillanatot, akár a konyhában, akár vacsoránál, akár kutyasétáltatás közben, akár lefekvés előtt

4. Te mit tettél volna a helyemben?

A szerepcserére utaló felütések mindenki fantáziáját megmozgatják, ha már előjött egy életesemény, egy élmény, folytassuk ezzel

Beszélgessetek jót és figyeljetek egymásra!

Írta: Balatoni József, történelem tanár