Hogyan lesz 3 lépésben az álomból valóság?

Hogyan lesz 3 lépésben az álomból valóság?

Agyunk bizonyítottan nem tesz különbséget a vélt és a valóságos képek között. De hogyan jutunk el az álomtól a valóságig? Három lépés elegendő hozzá, de ehhez ismerni kell az álom és a képzelődés közötti eltéréseket. Innen már egyenes út vezet – a célig.

Az emberi agyat napi 24 órán át foglalkoztatjuk, és gondolatainkkal irányítjuk. Egy teljes nap alatt folyamatosan igyekszik feldolgozni a kapott információkat, amelyeket az érzékszerveken keresztül nyer. Óriási kapacitása van, és ha egy számítógép tárhelyéhez hasonlítanánk, akkor számadatokkal nagyjából 2,5 millió gigabájtnyi tárterületű komputer lenne képes arra, amire az emberi elme. Ám mégsem alkottak még csak hasonlót sem hozzá.

Bizonyíték

Végezd el a következő egyszerű gyakorlatot:

Képzelj magad elé egy citromot! Lásd magad előtt, ahogy hűvös, hideg héján egy csillámló vízcsepp csurran lefelé. Most képzeld el, ahogy kettévágod. Érzed a citrom savanyú, fanyar illatát? Képzeletben fogd meg, tartsd a nyitott szád fölé és nyomd össze, hogy a nyelvedre folyjon savanyú leve. Ugye hogy nyeltél egyet? A nyálelválasztás elindult, a nyálenzimek a savanykás ízt szerették volna leöblíteni, amelyek azonban a valóságban nem voltak, de a képzelet hatására megjelentek. A feltételes reflexek is hasonlóképpen működnek. Aki nem hiszi, nézzen utána Pavlov orosz tudós híres, kutyákkal végzett kísérletének.

Kép és képzelet

Az agyunk nem tesz különbséget a képzelt és a valóságos képek között. Ezt saját magunk is bizonyíthatjuk azzal, hogy elképzelünk egy megtörtént vagy akár áhított jelenetet, és figyeljük testünk és lelkünk reakcióit. A vidámabb jelenet felidézésekor jobb lesz a kedvünk, de egy szomorú (emlék)kép hatására teljesen lehangolódunk.

Érdemes azt is figyelembe venni, hogy amennyiben betegek vagyunk, és pontosan tudjuk betegségünk okát, fizikai-testi helyzetét, akkor imaginációs-vizualizációs technikával és rendszeres gyakorlással a gyógyulási folyamatot jelentősen fel tudjuk gyorsítani. És ezek a technikák nem csak a gyógyulásnál, életünk minden területén használhatóak, és a képek által keltett érzelmeink jelentősen befolyásolnak bennünket a megvalósításban is.

Az álom és képzelet közötti mi a különbség?

Elengedhetetlen, hogy tudjunk különbséget tenni az álmodozás és a képzelődés között. Álmodozhatunk lottónyereményről, fehér homokos tengerpartról, fantasztikus meseautóról, ha ehhez nem kapcsolódik hit, vele párhuzamosan a megvalósíthatóság realitása, elvárás és cél. Ha bármelyik hiányzik, akkor átcsúszunk az álmodozás ingoványos területére.

Hogyan lesz a képzelődésből valóság?

A kivitelezéshez 3 lépést javaslok:

1. Írd le a célodat, mégpedig jelen időben! A számítógép – így az agyad – sem ismeri a múlt, és a jövő időt. Egy létezik csak számára: a jelen, amely tényszerű, bizonyítható. Az írás biztosíték, megerősítés, igazi terv.
2. Idegrendszerünk az érzékszerveinken keresztül továbbítja azokat az ingereket, amelyeket a látott kép kivált. Számára teljesen mindegy, hogy ez képzelt vagy valóságos. A gyakran „látott” képeket tényszerűen képes kezelni, ezért van arra szükség, hogy a célodat mint megvalósult tényt naponta többször – mondjuk elalvás előtt, illetve ébredés után közvetlenül – megjelenítsd. Kitartóan, rendszeresen!
3. Kevés az elméleti sík, írd le, hogyan fogsz a megvalósításhoz! Hogyan jutsz el a fehérhomokos tengerpartra? Egyáltalán hol van az a tengerpart? Mennyi pénzed van rá? A hiányzó összeget hogyan szerzed meg hozzá? Ahhoz, hogy kivitelezhetőnek érezd, mindenképpen rögzítsd ezeket! Jó, ha határidőt is szabsz hozzá.

Felnőttnél és gyerekeknél is ugyanúgy működik?

Nem feltétlenül. A gyerekek némelykor elszakadhatnak a realitástól, épp ezért fontos megértetni velük, hogy hol van a határ. A kedvüket nem szabad elvenni egy álomtól, de egy rávezető beszélgetés mindenképpen jó arra, hogy rádöbbenjenek, milyen korlátaik vannak. Ha alternatívákat javaslunk nekik, ezzel lehetőséget biztosítunk számukra ahhoz, hogy ne lemondjanak valamiről, hanem csak újratervezzék a céljaikat. Gyerekkorban már az is elég, ha egy kis célt ki tudnak tűzni, majd azt meg tudják valósítani. Újratervezésre azonban lehetőséget kell biztosítani a számukra is.