Az iskolai zaklatás lélektana – Hogyan vegyük észre? Miként kezelhetjük? Mikor forduljunk szakemberhez?

Az iskolai zaklatás lélektana – Hogyan vegyük észre? Miként kezelhetjük? Mikor forduljunk szakemberhez?

Állítsuk meg az iskolai bántalmazást! címmel rendez edukációs programot a Fiatal Családosok Klubjának Egyesülete a Felelős Szülők Iskolája szakmai partnerségével március 30-án 18 órától az ELTE-TÓK dísztermében. Az este fő előadója, Szigeti Mónika, klinikai szakpszichológus, aki a zaklatás, a kiközösítés pszichológiájáról is beszél majd. Az esemény ingyenes, de a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött ITT. Szigeti Mónika, klinikai szakpszichológussal a témában készített interjúnkat olvashatjátok a következőkben.

 

Tanult, felvett vagy hozott minták alapján viselkedünk? Mi kelt agressziót? Hogyan kezelhetjük szülőként, pedagógusként a megfélemlítést, a kirekesztést, a címkézést, ami valljuk be, a felnőttek világában is markánsan jelen van?

Az emberi viselkedést számos tényező alakítja. Az öröklött magatartásformák mellett a tanulásnak, a kultúrának, a tradícióknak, a látott mintáknak és környezethez való alkalmazkodásnak is kiemelt szerepe van abban, hogy miként viselkedünk (Csányi, 2000). Kiemelném a tanulás és a minta fontosságát, mivel szülőként és pedagógusként érdemes szem előtt tartanunk, hogy a gyerekek az általunk alkalmazott viselkedés-repertoárt sajátítják el, ez jelenti számukra az elsődleges mintát, melyet másolnak, követnek. Igaz ez a – velünk született belső hajtóerőként ható – agresszív késztetések megfelelő kezelésére is, tehát a jó és a rossz kezelési mintát  is „eltanulják” tőlünk a gyerekek.  Az agresszió  Hoffmann (1992) szerint ”…egy gyűjtőfogalom, amely bizonyos motivációkat, gondolattartalmakat, érzelmeket és viselkedést ír körül, amely meghatározott személyekre és dolgokra irányul, és legtöbbször ártó hatással jár” (Hoffmann, 1992:7). Irányulhat a külvilágra, külső személyre, de magára az agressziót átélőre is, lehet tudatos vagy tudattalan (Hárdi, 2006). Az agresszív viselkedés-elemek közé tartozik többek között a megfélemlítés, kirekesztés, címkézés is, felelősségünk tehát, hogy ezek elkerülésére mutassunk mintát a gyermekeinknek.

 

Az iskolai zaklatás lélektana, a zaklató, az áldozat és a szemlélődők szerepe, lehetséges feladataik. Mit kell ezekről tudni, mert sokszor már csak akkor vesszük észre, ha baj van? Ha sír vagy már magába fordult, netán bántották? Hogy láthatjuk meg időben a folyamatot és hogyan állíthatjuk meg a bántalmazást szülőként, pedagógusként?

Az iskolai zaklatás fogalmához kapcsolódóan leginkább a bullying kifejezést alkalmazzuk, mely egy rendszeresen ismétlődő cselekvés, aminek célja a megalázás, valamint lelki vagy fizikai fájdalom okozása. A bullying esetében az erőviszonyok általában nem kiegyenlítettek, a bántalmazás folyamat-jellegű, ezáltal hozzájárul a szerepek állandósulásához. A zaklatás megjelenhet verbális-, fizikai-, internetes (cyber) bullying formájában, kiközösítés, megalázás révén. Az elmúlt években megfigyelhető egy eltolódás az internetes zaklatás irányába, ami azért bír különösen nagy jelentőséggel, mert a netes térben átélt megaláztatás már egyetlen esemény után is jelentős károkat okozhat az önértékelésben.

Az iskolai zaklatás szereplőit három nagyobb csoportba oszthatjuk: vannak zaklatók/bántalmazók, az áldozatok és a szemlélők.

A bullying célja a bántalmazó részéről a magasabb szociális státusz megszerzése, ezért fontos számára, hogy hogyan ítélik meg a többiek a viselkedését. A zaklatás áldozatai esetében létezhet, néhány külsőből adódó rizikófaktor (például szemüvegesség, túlsúly), de fontosabbak a személyiségük működésének jellegzetességei: alacsonyabb önértékelés, a magabiztosság hiánya jellemző rájuk, amiket minden piszkálás tovább ronthat. Nehezen tudják megvédeni magukat, és ha a zaklatás stabilizálódik, akkor tartós tehetetlenségérzést és magas állapotszorongást élhetnek át.

A bántalmazás során, főképp az iskolai bullying esetében, kiemelt szerepe van a szemlélőknek. Több típusba sorolhatók a szemlélők aszerint, hogy inkább a bántalmazó vagy inkább az áldozat mellett foglalnak állást. A zaklató segítői kezdetben szemlélők, majd egy idő múlva például az áldozat lefogásával segítenek. A megerősítők nevetnek a bajba jutotton, biztatják a bántalmazót. A védelmezők az áldozatot segítik, a semlegesek pedig nem nyilvánítanak véleményt, de bármelyik oldal felé elindulhatnak. A zaklatót – tekintettel arra, hogy szociális elismerés elérése a célja – befolyásolják a szemlélők reakciói, ezért kiemelt szerepük lehet a zaklatás megállításában vagy megerősítésében. A kutatások szerint azonban a szemlélőknek csak 11%-a avatkozik be, aminek oka lehet az, hogy félnek a zaklatótól, hogy nincsenek hatékony beavatkozási stratégiáik, esetleg nem érzik elég súlyosnak a bántalmazást. Ha a zaklatási folyamat elhúzódik, a szemlélők hajlamosak azt gondolni, hogy az áldozat a hibás a zaklatásban, és nem elhanyagolható az a tényező sem, hogy ha azt tapasztalják, hogy a többség tétlen, akkor megoszlik a felelősség, elmarad a beavatkozás.

Szülőként akkor vagyunk a legszerencsésebb helyzetben, ha a gyermekünk szívesen beszél nekünk a napi élményeiről, érzéseiről, így van rá esély, hogy beavat bennünket egy esetleges zaklatásba is. Ha mégsem, akkor mindenképpen jelezheti a problémát, ha valamilyen jelentős változás következik be a viselkedésében, motivációjában. Figyelnünk kell akkor, ha az addig nyitott, könnyen barátkozó gyermek hirtelen zárkózottá válik, változik az étvágya, gyakran fáj a feje, hasa. Ha külsérelmi nyomokat is látunk rajta, aminek nem vagyunk tisztában az eredetével, mindenképpen meg kell kérdezni, hogy hogyan szerezte azokat. A legnehezebb talán az online zaklatás felismerése, de ebben az esetben is jelezhet nekünk, ha az addig rendszeres okoseszköz-használó gyermekünk hirtelen abbahagyja azok használatát, vagy túlságosan feszültté, kedvetlenné, rosszkedvűvé válik az online beszélgetések után.

A bullying kezelésében együtt kell működnie a diákoknak, a szülőknek, a pedagógusoknak, az iskola igazgatójának, az iskolapszichológusnak, és akár az iskolán kívüli szakembereknek is.

 

 

Mennyiben tér el a bántalmazás, zaklatás, kiközösítés lélektana, folyamata a kisebb gyerekeknél és a nagyobb kamaszoknál?

Bár a piszkálódás, zaklatás már az óvodás korosztályban is elindulhat és az alsó tagozatban is kiemelten figyelni kell az osztályokban a csoportfolyamatokra, leginkább a felső tagozat és a középiskola időszaka bír nagy jelentőséggel, hiszen ebben az időszakban a kortársak megítélése alakítja leginkább a fiatalok öntértékelését. Korosztályonként más-más típusú zaklatás, bántalmazás fordul elő leggyakrabban. Az óvodás-alsó tagozatos korosztálynál gyakoribb, hogy valamilyen jellegzetessége vagy akár gyengesége miatt kigúnyolják a társai a gyermeket, illetve előfordul a fizikai bántalmazás is, de ebben az életkorban talán kevésbé jellemző ennek tudatosan tervezett, folyamatjellegű volta, és sokkal inkább a még fejletlen indulatkezelés áll a hátterében. Az alsó tagozatból a felső felé haladva már szélesedik a zaklatás típusának köre, hiszen kiemelt szerepe lesz a cyberbullyingnak, továbbá megerősödik a tervszerűen felépített jelleg, valamint gyakoribbá válik a kortársak bevonása a bántalmazásba, és ezáltel a folyamat megerősítése, hosszabb távú fennmaradása.

 

Milyen az iskolai zaklatást megoldó lehetséges közösségformáló módszereket javasolsz? Miben segíthet a pszichodráma, drámapedagógia, érzékenyítés, stb.?

Minden olyan esetben, amikor felmerül a zaklatás kérdése, be kell avatkozni, de tulajdonképpen már prevenciós céllal is érdemes foglalkozni a témával. Fontos, hogy a diákok tisztában legyenek azzal, hogy milyen következményei lehetnek a bullyingnak. Nagyon fontos, hogy az iskola vegye komolyan a zaklatással kapcsolatos jelzéseket, továbbá hogy minden jelzésnek legyen következménye, hogy segítsék a diákokat abban, hogy felismerjék a bántalmazást. Hasznos lehet egy jelzőrendszer kialakítása, amelyben minden diák, szülő és pedagógus tudja a szerepét és ismeri a felelősségét. Már a legkisebb gyermekekkel is érdemes tisztázni, hogy a segítségkérés nem jelent árulkodást, segítve őket a megfelelő kommunikációs utak megtalálásában. Szükség esetén érdemes az iskolapszichológus segítségét kérni, aki osztályfőnöki órák keretében segíthet az érzékenyítésben, prevencióban, de a zaklatás kiderülése után az intervencióban is. Ezek mellett minden érzékenyítő program, osztályfőnöki óra, kortárssegítő foglalkozás, speciális terápiás technika (pl. pszichodráma, relaxációs terápiák), önismeretet segítő foglalkozás segíthet abban, hogy a gyermekek, kamaszok képesek legyenek megismerni a bántalmazás/zaklatás következményeit, hogy fejlődjön a reális önértékelésük, ami a zaklatási folyamat mindhárom szereplőcsoportja esetében rendkívül hasznos lehet.

 

Mikor kell szakemberhez fordulni és kihez?

A bullying bármely formája nagyon megterhelő érzelmileg, az önértékelés, önbizalom tartós csökkenéséhez vezet, az áldozat legtöbbször tehetetlenséget él át, úgy érzi, semmi esély a változásra. Segítséget nem mer kérni, vagy ha kér, esetleg nem kap, a csoportban peremhelyzetre sodródik, hiszen egy tartóssá váló bántalmazás esetén a szemlélők, az osztálytársak hajlamosak azt gondolni, hogy biztosan van valami elfogadható, az áldozatban rejlő oka a bántásoknak. A zaklatást átélő gyermekek énereje, énhatékonysága is csökken, és mivel egyre kevesebb segítő, támaszt nyújtó szociális kapcsolatuk lesz, hiszen gyakran szégyenkeznek a bántalmazás miatt, úgy érzik, nincs kivel megosztani a sérelmeiket. Ezért kell a környezetnek nagyon figyelni a jelekre, és lehetőséget teremteni a bizalom felépülésére, mert ezzel talán elkerülhető lehet, hogy egy gyermek, fiatal azt gondolja, hogy nincs számára kiút a zaklatásból. Ilyen esetekben javasolt egy mentálhigiénés szakember, pszichológus, coach, és szükség esetén akár gyermekpszichiáter felkeresése.

 

 

ESEMÉNY

REGISZTRÁCIÓ

 

ÁLLÍTSUK MEG AZ ISKOLAI BÁNTALMAZÁST! Hogyan kezelhetjük szülőként, pedagógusként a megfélemlítést, a kirekesztést, a címkézést, ami valljuk be, a felnőttek világában is markánsan jelen van? Az előadásra szülőket, gyerekekkel foglalkozó szakemberek, edzőket, segítő szakmában dolgozókat is szeretettel várunk. A RÉSZVÉTEL INGYENES, DE REGISZTRÁCIÓHOZ KÖTÖTT! Regisztrálj INGYENESEN és tarts Velünk, kérdezz szakértőinktől!

 

 

Felhasznált szakirodalmi források:

Csányi Vilmos (2000): Humánetológia. https://epa.oszk.hu/00700/00775/00017/397-416.html

Hárdi István (2006): Az agresszió képi kifejezése. Magyar Tudomány. 2006/1

Hoffmann, S. Olaf (1992): Aggression In: Battegay, R. et al.: Handwörterbuch der Psychiatrie. Enke, 2. Aufl. Stuttgart. 7-11.

Jármi Éva (2019): Az iskolai bántalmazás (bullying) megelőzése, Educatio 28 (3), pp. 528-540 https://akjournals.com/view/journals/2063/28/3/article-p528.xml

Körmendi Attila, Szklenárik Péter (2014): A személők szerepe az iskolai zaklatásban, Alkalmazott Pszichológia 14 (2), pp. 105-121 http://ap.elte.hu/wp-content/uploads/2014/09/AP_2014_2_Kormendi_Szklenarik.pdf

Index (2021.09.10.): A magyar iskolák szükségszerűen termelik ki az erőszakot, https://index.hu/belfold/2021/09/10/ongyilkossag-bantalmazas-iskolai-zaklatas-gyerek-pszichologus-trauma-kek-vonal-csekeo-borbala/

 

Képek forrása: csalad.hu, ujszo.com