Neurofeedback-terápia: a különleges fejlesztőmódszer
Létezik egy terápiás- és fejlesztő módszer, ami a figyelemzavaros és tanulási nehézségekkel küszködő gyermekek számára óriási segítség lehet. Bemutatjuk a neurofeedback-terápiát.
A neurofeedbackről sokan csak annyit tudnak, hogy ez az a terápiás módszer, amiben filmet nézünk és közben gyógyulunk. Dr. Fehér Gabriella pszichológus -, akivel a neurofeedback-terápiáról Kis Virág beszélgetett a Babaszoba oldalán – elárulta, hogy ez a módszer azért ennél többről szól.
A neurofeedback (más szóval EEG biofeedback) egy terápiás- és fejlesztőmódszer, visszajelzés arról, hogy miként is működik agyunk. Ez a módszer egyúttal egy remek lehetőség is arra, hogy idegrendszerünk működését harmonizálhassuk.
Miben nyújt segítséget ez a terápia?
Elsősorban hiperaktív és figyelemzavaros gyermekek esetében javasolja a szakember a módszer alkalmazása, de a neurofeedback hatékony az autizmus különböző formáinak kezelésében is. Ezen kívül szinte minden olyan esetben használható terápiás módszerként, amikor valamilyen kérgi károsodás fedezhető fel a gyermeknél.
Hogy zajlik a neurofeedback-terápia?
Az első alkalommal egy felmérés történik, ami legalább egy órát vesz igénybe. Ekkor kis elektródákat tesznek a gyermek fejének különböző pontjaira, és minden ponton megmérik az aktivitást. Ebből kirajzolnak egy térképet, ami megmutatja a terapeuta számára, hogy milyen pontokon működik jól, és milyen pontokon nem működik megfelelően az idegrendszer. Az első alkalommal történik meg a szülők kikérdezése, és annak megbeszélése, hogy mi az, amiben segíteni tud a terápia, és mi az, amiben nem.
A következő órán már a terápiáé a szerep. A terapeuta számára az adott gyermek állapota lesz a kiindulópont, és a terápia során a terapeuta által kitűzött részcél elérése lesz a feladat. A neurofeedback terápiában alapvetően két törekvés lesz: a gyermek mesét akar majd nézni, a terapeuta pedig azt szeretné, hogy az agyát ehhez megfelelő állapotba hozza.
A gyermek fejére elektródák kerülnek, ő pedig egy monitor előtt ül és egy mozgó képet (jellemzően egy filmet) néz. Ha a gyermek olyan állapotba képes hozni az agyát, amivel a terapeuta elégedett lesz (vagyis “jól állítja be” az agyhullámait), akkor nézheti a filmet. Ha azonban olyan állapotban van, hogy ez nem sikerül neki, akkor a film rossz minőségűvé válik (halk lesz, összezsugorodik, bekockásodik vagy homályos lesz).
“Vagyis szándékosan kellemetlenné tesszük a filmnézést, hogy rávegyük a gyermeket arra, hogy olyan állapotba hozza az agyát, amivel tisztán nézheti és élvezheti a filmet. Olyasmi ez, mintha a magasugróknak át kellene ugrania egy akadályt, és hogyha átugorja, akkor jutalom van, ha nem ugorja át, akkor nincs jutalom” – fogalmazott szemléletesen dr. Fehér Gabriella.
A neurofeedback terápiában a jutalmazás tehát többnyire filmnézéssel történik, de a terapeuta használhat animációt, vagy akár számítógépes játékot is a páciens számára. Fontos hangsúlyozni, hogy ez egy teljesen öntudatlan folyamat: a gyermek egyszerűen csak nézni szeretné a filmet, és az agy, mint egy önálló automata – a tudattól függetlenül – addig igazítja a dolgokat, míg tisztán nézheti és élvezheti a filmet. Ugyanakkor a gyermek nem érez semmit.
További fontos tudnivalók a terápiáról: a Babaszoba.hu oldalán!